2013.02.23. Újfehértó - Rozsrétszőlő - Nyíregyháza
Reggel 10 órakor Újfehértó vasútállomásán a Betérő büfében vártuk össze a csapatot, miközben természetesen teszteltük a szolgáltatásokat.
Mire mindenki megérkezett, a Betérő büfét kiittuk még a kávékészletéből is, már 10:20 felé járt az idő, amikor végre elindultunk a gyönyörű napos időben.
Örömmel tapasztaltuk, hogy az előző napok esőzései hamar felszikkadtak a homokos talajon, így a településen kívül sem kellett sarat dagasztanunk.
A táj is kellemes volt, jellemzően fás erdőkben vezetett, és a madarak is már kezdték érezni a tavaszt.
A 6. km-nél megünnepeltük, hogy a Magyar8as túránk immáron 3000. kilométeréhez ért. Majd 20 perc múlva indultunk tovább, hogy felkeressük az Oláh-réti víztározót, ahol a szélső házak között már teljesen kipattant barkarügyeket is találtunk. Brezina Tanyánál épp disznóvágás volt, és ott mesélték, hogy ez a rész még a Vadásztanyához tartozik, és innen beljebb van az Oláh-rét.
A vízparthoz lesétálva örömmel vettük észre, hogy a Halfogó presszó nyitva van, így be is tértünk egy kis frissítőre.
Itt is hamar elröppent vagy 20 perc, közben ettünk, ittunk, beszélgettünk.
A Szelkó-tó melletti gáton haladtunk tovább, majd egy tanya után kissé áttértünk egy aszfaltútra, ami végül átvezetett az M3-as autópályán, és így értünk be Rozsrétszőlőre.
Számba vettük az időjárást és az erőnlétünket, így még kitértünk a lőtér felé is, hogy megcsodáljuk annak az érdekes élővilágát is.
Jó sok buckán haladtunk itt, majd megérkeztünk Nyíregyháza széléhez, a Huszártelepi gettóhoz. Itt mindannyiunk számára szembetűnt a szegénység olyan szintje, amit még nemigen láttunk eddigi túráink során ilyen töményen.
Az egykori Huszár laktanya teljes területét belakták a szegények, még az istállónak használt épületeket is.
Egyedül a központi parancsnoksági épület van felújítva, ami teljesen körbe van kerítve, emelt szögesdrótos kerítéssel.
Lassan elkezdett cseperegni az eső, meg már szürkült is, így pont jókor érkeztünk meg a szállásunkra, 22 km megtétele után, ahonnan még egy rövid kitérőt tettünk a vacsora miatt, majd kellemes társasjátékkal zártuk a napot.
2013.02.25. Nyíregyháza - Napkor - Apagy
Reggel pontban 8 órakor indultunk, a bőséges reggeli után, és még Nyíregyházán bementünk egy boltba is vásárolni, mielőtt elhagytuk volna a lakott területet. Sajnos kissé csöpögött az eső, így esőköpenyekben kezdtük a túrát. Az Oros városrészhez érve betértünk egy kocsmába is, biztos ami biztos alapon, így alaposan felkészültünk az útra. A templom közelébe érve sok emberrel találkoztunk, mert épp vége volt a misének, és sokan segítőkészen kérdezgettek, hogy mit keresünk, ill. zarándokok vagyunk e netán.
A nagyon szép állapotban levő katolikus templomot belülről is meg tudtuk nézni, majd innen a meglepő alapossággal, és útjelző kövekkel, valamint információs táblákkal ellátott Mária út jelzésein haladtunk tovább Napkor felé. Az út itt is nagyon jól járható volt, és bár néha esett az utunkba egy-egy nagyobb pocsolya is, azért mindig ki tudtuk kerülgetni azokat, és az eső is elállt közben.
A Mária út köveinek az érdekessége, hogy minden kőre egy kis idézet van írva, amin lehet gondolkodni a következő kő eléréséig.
Napkorra beérve, elég rendezett házakkal találkoztunk, majd mielőtt a központba értünk volna, a Dühi-net presszóba ültünk be egy szép nagy asztalhoz. Itt meg is ebédeltünk, majd bementünk a központba, ahol a Millenniumi emlékmű után, megnéztük a Katolikus templomot is. A Kállay kúriához érve, találkoztunk a polgármester úrral, aki megszólított minket és beszélgetés közben Jósika Miklósról is mesélt, aki az iskola névadója lett, majd tovább sétáltunk a Görög katolikus templomhoz. Szerencsére épp egy keresztelő után értünk oda, így még nyitva találtuk és a Pappal is tudtunk beszélgetni, aki bemutatta az ikonosztázt, és még énekelt is nekünk. Továbbra is a Mária úton haladtunk tovább, majd a Vaddisznóskertnél Apagy felé vettük az irányt.
Jól álltunk az idővel, ezért kellemesen sétáltunk az Apagy felé vezető erdei úton, majd a településre beérve felkerestük az út menti Gála panzió éttermét, de sajnos zárva volt, így beljebb mentünk a településre, ami rendezett volt, és a műemlék református templom is jó állapotban volt. Az eső itt kezdett el szemerkélni, de hamar bementünk a Vadász presszóba, ahol még egy biliárdozás is belefért az időnkbe, kipihenvén az idáig megtett 24 km-t.
A vasútállomásra érve még maradt 20 percünk is, a pontosan érkező, alaposan befűtött bz motorvonat érkezéséig.
képek:
Térképre helyezett fotók
Fényképek
Rövid video a vidám csapatról:
Csapatvideo
Hangos beszámoló