BAB(ZSIZSIK) – állat (családnév)



 babzsizsik
(Fotó: babzsizsik)




A babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a
levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába tartozó faj.
A babzsizsik világszerte előforduló kártevő és inváziós faj. Őshazája a trópusi Amerika volt, onnan terjedt el úgyszólván minden olyan országban, ahol az éghajlati viszonyok a szabadföldi fejlődését, a terménytárolási
szokások pedig az áttelelését lehetővé teszik. Megfelelően magas téli középhőmérsékletű vidékeken szabadban, a betakarításkor kipergett, fertőzött babszemekben is képes áttelelni. Imágója és lárvája egyaránt károsít, de a nagyobb kárt a lárva okozza.
A kifejlett bogár, azaz az imágó 2-5 milliméter hosszú, teste körte alakú, zömök felépítésű; jobbára barnásfekete, de a szárnyfedők végénél vöröses színű. Hátoldalát finom szőrök fedik, a fej és a nyakpajzs is szőrözött. Lárvája 3-4 milliméteresre nő meg, az ormányosbogár-félék lárvájára emlékeztető, kukac formájú. Mivel az imágó jól repül, szülőhelyétől eléggé messzire is elkerülhet.
A babzsizsiket fejlődése és táplálkozása a hüvelyes (Fabales) magvakhoz köti, bár szakirodalmi adatok szerint cirokban és kukoricában is megél. Kedvenc tápnövénye a bab (Phaseolus vulgaris), de észlelték lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, csicseriborsóban, lednekben, bükkönyben, csillagfürtben és
tehénborsóban is. Egy-egy babszemben akár tíz lárva is elélhet, s a szitává lyuggatott, magban a héj alatt, az imágók kirepülése után csak rágcsálék és ürülék marad.
A nőstény a petéit a szemekre rakja, vagy azok közvetlen közelében a csomagolóanyagon helyezi el. Az embrionális fejlődés néhány hétig tart, ezután a petéből kikelő lárva berágja magát a magba. Egyetlen nyíláson át több példány is behatolhat. A lárvák fejlődése kettő-hat hétig tart; ezalatt a babszem ürege bábkamrává szélesedik
ki, és a báb annak belsejében, a lárva váladékából készített vékony burokban foglal helyet. A bábállapot 1-3 hétig tart, majd az imágó kikel, s a röpnyíláson keresztül elhagyja a magot.
Magyarországon fejlődése nyáron 30-40, tavasszal és ősszel 50-60 napig tart. A szoba hőmérsékleten tárolt hüvelyesekben egész éven keresztül szaporodik.
Rejtett életmódjuk miatt csak véletlenül fedezhetjük fel a babzsizsikeket; akkor, amikor a babot vagy más hüvelyesek szárított magvait (borsó (Pisum sativum), főzeléklencse (Lens culinaris)) akarjuk felhasználni. A belülről megrágott, de még látszólag ép magvak is könnyebbek az ép szemeknél, ezért áztatáskor, mosáskor a víz
felszínére úsznak. Az ilyen gyanús szemeket minden vizsgálódás nélkül célszerű megsemmisíteni, mert a fertőzött mag fogyasztásra, takarmányozásra és vetésre is alkalmatlan.
Háztartásokban a legegyszerűbb védekezés, ha a betakarított szárazbabot, borsót 1-2 napra fagyasztóládába helyezzük, a zsizsiklárvák fagyra érzékenyek és elpusztulnak.
Ami után a fertőzött magokat megsemmisítettük, a lárvákat kifagyasztottuk, az újabb fertőzés megelőzése érdekében célszerű a hüvelyeseket valamilyen zárt edényben, például légáteresztő gézzel vagy vászonnal lekötött befőttesüvegben tárolni.
Magyarországon a babzsizsik régebben karantén kártevőnek számított, később átsorolták a veszélyes károsítók listájára.



Továbbá:

Család: ZSIZSIKFÉLÉK – Fam: Bruchidae
Kis, 1,5–5 mm nagyságú, zömök testű bogarak, alakban átmenetet képeznek a Phytophaga és a Rynchophora had között. Szárnyfedőik a farfedőt általában fedetlenül hagyják, végük lemetszett, lekerekített. Felületüket sűrű szürkéssárga szőrzet fedi Csápjuk 11 ízű, egyszerű. A fej ormányszerűen megnyúlt, a nyakpajzs előrefelé szűkülő, kúp, vagy harang alakú. Elülső és középső lábaik vékonyak, a hátsó lábak viszont erőteljesek, megvastagodtak. Különböző növények magvaiban fejlődnek, legtöbbjük a pillangósvirágúakat részesíti előnyben. A hüvelyeket még a szabadban megfertőzik, de kártételük csak a raktárban jelentkezik. A fajok egy része a raktárakban is képes fertőzni. A zsizsikek legtöbbje mint raktári kártevő ismert, sok fajuk komoly mezőgazdasági, kertészeti jelentőséggel bír. Kaszab (1967) szerint faunaterületünkön 57 faj fordul elő. Nagy a veszélye a terményekkel történő elhurcolásnak. Erdészeti szempontból egy fajnak van jelentősége:

Zanótzsizsik – Bruchidius fasciatusOlivier
Syn: Bruchidius cistiPaykull, B. villosus Fabricius
Leírás: 2,5 mm nagyságú, szabályos tojásdad alakú, kis fekete bogár. Felületét sűrű, szürkésfehér szőrzet fedi. Szárnyfedőin pontsorok vannak. Csápja a vége felé fokozatosan vastagodik, az első 4 csápíz vöröses színű. Nyakpajzsa harántos, lábai feketék.
Elterjedés, életmód: Közép- és Dél-Európai faj. Észak-Amerikai példányok is ismertek, de ezesetben elképzelhető, hogy behurcolták. Magyarországon a sík- és dombvidéken mindenütt gyakori. Tápnövényei közé tartoznak: Sarothamnus scoparius, Cytisus, Lupinus, Laburnum fajok és az akác is. Az akác magjában élő és rágó álcák erdészetileg jelentős kárt okozhatnak. A hüvelyben egy egy magban csak egy álca fejlődik. A kifejlődő bogár a magban telel át és tavasszal jelenik meg. Meleg, hosszú ősszel előfordul, hogy megjelenik az új nemzedék, és ilyenkor a bogarak a talajban telelnek.

További ismertebb és mezőgazdasági, raktározási szempontból jelentős fajok:
Babzsizsik – Acanthoscelis obtectus Say
Borsózsizsik – Bruchus pisorum Linné
Lencsezsizsik – Bruchus lentis Frölich
Lóbabzsizsik – Bruchus rufimanus Boheman
Lednekzsizsik – Bruchus atomarius Linné



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: Bab Akusztikus zenekar – Mocskos vonaton