ERŐS(FŰ) – növény (családnév)



erősfű vagy varázslófű
(Fotó: erősfű vagy varázslófű)




boszorkányf ű J: 1. varázslófű. 2. erősfű. erősfű J: halványpiros szirmú, erős szagú, magas erdei növény; Dictamnus albus.

A boszorkányfű Melius Juhász Péternél (1578) a holdruta, „az bábák babonás füve”. Csapó József igen kimerítő és a magyarban akkoriban (1775) meglévő szinte minden növénynevet előszámláló művében nem említi. Valószínűleg szerzője komolytalannak hitte a jelölt növényhez fűződő vélt varázserőt, és nem szerette a babonás elnevezéseket sem. Megvan viszont a marosvásárhelyi Teleki-herbáriumban 1786-ban a kürüslő fű. A XIX. század végén megjelent Pallas lexikonban a Mandragora officinalis, illetve a Valeriana officinalis neveként szerepel. Mindkét növényhez számos hiedelem fűződik és különleges, sokszor nem is veszélytelen mesterkedés eszközei voltak. A boszorkányfű minden bizonnyal a német Hexenkraut tükörfordítása.
Ma a boszorkányfű egyrészt a varázslófű társneve, melynek tudományos neve ’Circaea lutetiana’. A genusnév a varázslónő, Kirké nevéből keletkezett. A növény elnevezése, akár egyéb nevei, mint a Szent István virága, ördögűzőfű, a népi hiedelemvilágban betöltött szerepével kapcsolatos. Nevezték még szirompárnak és üvegfűnek. Másrészt boszorkányfűnek hívnak egy másik növényt is, ez az erősfű, azaz a Dictamnus albus. Társnevei a kőrislevelű ezerjófű, nagy ezerjófű, továbbá a szarvasfű (R. 1570 k.: Ars Medica, XVI–XVII. század: Erlanger Herb., 1870: CzF., 1897: Pallas, 1911: Nsz.). Clusius úgy magyarázza az elnevezést, hogy „az nillal általlőttetett szarvas ezerjófűvel szokta magát orvosolni” (NomPann.). Az ezerjófű a növénynek a népi gyógyászatban betöltött fontos szerepére utal. A németben is a szarvas állatnévvel jelölt növény: Gemeine Hirschwurz neve arra utal, hogy a szarvasok szeretik ezt a füvet; akárcsak a lengyelben, vö. R. jelenj korzen ’ua.’ A szarvasfű hasonneve a szarvasgyökér (R. 1807: MFűvK.,1835: Kassai, 1843:Bugát, 1870: CzF., 1911: Nsz.). Megfelelője a német
Hirschwurz ’Peucedanum cerveria’. A középlatin herba cervaria ’különböző vadnövények’ elnevezés alapja az állatnév, a latin cervarius ’szarvas’, cervus
’szarvas’ szó. A motiváció az a megfigyelés lehetett, hogy a gyökeret a szarvasok kiássák és megeszik.
Másik jelentése ’erősfű’, ennek társneve a boszorkányfűn kívül a nagyezerjófű. Tudományos neve a Dictamnus albus. Nemzetségneve a Kréta szigetén lévő Dikté-hegy földrajzi névre vezethető vissza. A középkorban gyógynövényként használták, és termesztették kertekben is. Alkaloidokat, szaponinokat és illóolajakat tartalmaz.
Az illóolajok napsütésben, hőségben olyan bőségesen párolognak, hogy szélcsendben, a növény fölötti légtérben akár meg is gyújtható.



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: Erős Ferenc dr.

Zene: Erős Attila - Lord