IVOLA – növény (leány keresztnév)
(Fotó: viola)
Az Ivola női név a latin viola szóból származik.
Névnapok: május 3., június 15., június 25.
Gyakorisága: nem gyakori.
viola J: 1. illatos, lila, rózsaszín vagy fehér virágú kerti növény; Mathiola incana. 2. N. ibolya, árvácska.
A név a Besztercei (1395 k.: „Víola: viola”), majd a Schlägli Szójegyzékben (1405 k.) már felbukkan. A XVI. században ivola és ivolya alakban szerepel. Tartalmazza Murmelius szótára (1533) is. Ezután megtalálható Lencsés György kéziratos orvosbotanikai művében (1570 k.: Ars Medica), Melius Juhász Péternél (1578),
Clusius pannóniai flóraművében (1583: NomPann.), Calepinus szótárában (1585), Szikszai Fabricius Balázsnál (1590) és Péchy Lukács könyvében (1591). Olvasható Verancsics Faustus Dictionariumában (1595) és Zrínyi Miklós Fantasia poetica című művében (1651). Lippay János (1664), Nadányi János (1669) és Pápai Páriz
Ferenc (1690) szintén említik. Csapó Józsefnél (1775) ivolya.
A valószínűleg a görög ion szóból alakult latin Viola az ibolya neve; a régiek violának neveztek minden olyan növényt, amelynek illata azonos az ibolyáéval.
Így a latin név nemcsak a szagos ibolyára, hanem az árvácskára és csokros violára is vonatkozott. A középkor szintén viola néven ismerte az ibolyát, de
a szó már ekkor kezdett különféleképpen elváltozni a nyelvekben, míg végül az újkorban kialakult – a családnevekben is igen gyakori – szláv fiola, a francia
Violette, a német Viole, olasz viola. Az elnevezések terén Linné teremtett rendet, aki a keresztesvirágúak családjába tartozó violát Mathiola néven sorolta
be, a viola nevet pedig megtartotta az ibolyafajok és az árvácskafélék jelölésére.
A nemzetség Mathiola neve az olasz orvos és botanikus, Pietro Andrea Mattioli, latinul Andreas Matthiolus (1500–1577) nevét őrzi, aki II. Maximilian császár
orvosa volt. Nagy hírnévre tett szert az 1544-ben napvilágot látott Dioszkuridész-műhöz írt kommentárjaival; a mű 1744-ig hatvan kiadást ért meg. 1563-ban jelent meg saját füveskönyve. Róla nevezték el a nyakperecfüvet is: Cortusa matthioli L.
A német Veilchen elnevezés alapján jöhetett létre a sárga viola népnyelvi fajtlinka, illetve jajlinka neve. Brassai Sámuelnél jajlinka, a Magyar Fűvész
Könyvben (1807: MFűvK.) fajtlinka; a népnyelvben szagos repcsény, pallérviola,mentsvirág, viloja néven ismeretes ez a népdalainkban is igen gyakran szereplő virág. Erdélyben egyetlen krizbai adattól (lafkó) eltekintve a kiskertekben illatozó virág neve mindenütt viola, illetve ennek valamely ikerítéses (vijolla), hangátvetéses (viloja), a-zó (vijala) hangalakváltozata. Megkülönböztető jelzőt kapott a patkonca viola (N. Szásznyíresen fattyú, Ágyán szimpla viola, Bukovinában, Tacson, Zetelakán, Lövétén és a moldvai Pusztinán, Diószegen, valamint Menaságon és Székelyzsomboron bakviola, Csíkjenőfalván sima viola, néhol vadviola és nyári viola), illetve a csokros viola (N. a bánsági nyelvjárásokban dupla viola, Lozsádon tejes viola, Torockón rózsás viola, Menaságon nőstény viola, Bélfenyéren tömött viola, Máramarosban rétes viola). A Szigetközben fejgó, szejgó, aranymáz, sárga vijola, viloja. A fejgó nyilván német
eredetű: Veilchen, Veilgelein ’ibolya, viola’.
Theophrasztosz botanikájában a fehér viola a leucoion nevet viseli. Erről írja Lippay, hogy „Leucoium, nyári viola, szederjes, meggyszínű, fehér, pettyegetett”.
Ez ma a tudományban a Mathiola incana, magyar neve csokros viola vagy csak egyszerűen viola. Illata azonos az ibolyáéval. Plinius még bíbor, sárga, fehér,
vad és kerti, tengeri violákat különböztet meg. A XVI. században egyaránt kedvelt virág volt az ibolya és a viola. Akkoriban az ibolyát márciusi viola
néven különböztették meg, mégpedig virágzási ideje alapján.
A magyarok legkedveltebb három virágát sorolja fel az alábbi népdal:
Három virág, leszakítom
Rózsa, viola, liliom,
A negyedik a legszebbik,
A csillagokkal vetekszik.
A „hervadhatatlan”, „kegyes tekintetű” rózsák, a „gyönyörűséges”, „gyönge” violák, az „örvendetes” liliomszálak gyakran előfordulnak a virágénekekben a
szerelmesek megszemélyesítéseként, a kedves szólításaként. Hagyományuk új életre kelve tovább él a népdalban. A gyengébb nem körében tett hódításairól
is híres, nagyvérű Balassi Bálint versében (Kit egy bokrétáról szerzett)még együtt van eredeti jelentéssel a régi magyar kertek három legnépszerűbb virága:
Viola szép szine mutatja hivségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
Nézsze mint mutatja bölcs és eszes elméjét!
A liliomnak itt fejér rózsa a neve.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: -
Zene: -