LESŐ(HARCSA) – állat (családnév)



lesőharcsa
(Fotó: lesőharcsa)




Silurus glanis – lesőharcsa. Hazánk legnagyobbra növő őshonos ragadozója, amelyet ízes, szálkanélküli húsa miatt sokan kedvelnek. A közelmúltban fogott magyar rekordpéldány 113 kg és 230 cm (2010), de a régi forrásmunkák
megemlítenek 3 m fölötti példányokat is. A legtöbb kifogott példány csak 1–1,5 m hosszú. Olajzöld, de színe a környezethez idomulhat. Feje széles, háthasi irányban lapított, törzse a farok felé fokozatosan oldalirányban lapított és egyre alacsonyabb lesz. Felső ajkán kétoldalt 1–1 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszál ered. Szája széles, hatalmasra nyitható, benne több sorban sűrűn álló apró, de hegyes ránőtt fogak kefeszegélyt alkotnak. Hátúszója szokatlanul rövid, a mellúszó és a hasúszó eredése között félúton található. A mellúszó első úszósugara különálló csonttüskét alkot. Hasúszója meglehetősen előre tolódott. Igen hosszú farokalatti úszója a végbélnyílástól a viszonylag kicsi farokúszó tövéig tart. Éjszaka aktívan jár zsákmánya után. Falánk ragadozó, amely lesből támad, halat és más elérhető gerinceseket is fogyaszt. Fiatalon a fenék közelében makrogerincteleneket és kisebb halakat eszik. Május végén, júniusban ívik. Ivadékgondozó, a hím a növényekből készített fészket a lárvák keléséig őrzi. Síkvidéki folyóvizek és a hozzájuk kapcsolódó holtágak állata, amely a folyók csendes öbleiben, nagyobb kanyaroknál kimélyülő gödreiben vagy partmenti bedőlt fák rejtekében él. Hozzászokott a tározókhoz, duzzasztott állóvizekhez, halastavakhoz is. Hazája Közép- és Kelet-Európa, valamint Kis-Ázsia. Több európai országba is betelepítették, ahol komoly károkat okoz a helyi halállományban (pl. Spanyolország).



TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: -