PULI – állat (családnév)



puli
(Fotó: puli)




puli J. kis termetű, rendszerint fekete, hosszú, gubancos szőrű, lelógó fülű (pásztor)kutya.

• A puli név 1765-től adatolható a magyarban: „puli ebecske” (MNy. 37). A népnyelvben ÚMTsz.: pulyi. Az Alföldön följegyzett adat szerint a puli (Nyr.
15), a puli-kutya ’juhászkutya’ (MTsz.).

Bizonytalan eredetű, talán német jövevényszó: a pudli német eredetijének megfelelő felném. pu’l ’uszkár’ (MNy. 39) átvétele lehet. Talán a pudli alakváltozata a két kutya szőrzetének némi hasonlósága alapján. Az ősi magyar pásztorkutyafajta neve az ang. puli, fi. koiratotu (W.).

♦ A puli világszerte a legismertebb magyar terelőkutya-fajta. Ősei a pásztorok nélkülözhetetlen segítői voltak. Akár egy marhát is adtak egy-egy híres
terelő kölykéért. A külsejével nem törődtek. Mintegy 100 éve szervezetten tenyésztik. Mozgásigénye nagy. Nagyon élénk, mozgékony, bátor, eléggé ugatós, hihetetlenül tanulékony. A puli legfeltűnőbb külső tulajdonsága szinte páratlan bundája. A zord körülmények, a kemény munka edzetté, ellenállóvá, igénytelenné tették a fajtát. Kedveskedő, családszerető, különösen kedveli a gyerekeket, ezzel együtt önérzetes és sértődékeny. Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud.

A XIX–XX. század természettudósai, néprajzkutatói, akik a népi pásztorkodás tanulmányozása során közelebbi ismeretséget köthettek a „terelő őspulival”,
elragadtatással írtak rendkívüli intelligenciájáról, terelő tehetségéről. Herman Ottó írta Halászélet, pásztorkodás című művében: „A puli működése bámulatos.
Az eb csöndesen, mintegy unottan ül a juhász lábainál, egy szóra felpattan, ránéz a gazdájára s erre a szóra: Teeee erigy árra! – vágtatva indul abban
az irányba, amerre a gazda fejével intve mutat; egyet-kettőt vakkant, mire a nyáj már kanyarodik; minden késlekedő juhnak nekiront, s ha nem szedi elég
szaporán a lábát, vakkant, s meg is czibálja a bundáját”. Eleink a népvándorlás során Közép-Ázsiából hozták magukkal terelő kutyáikat, amelyek hosszú útjuk
során keveredtek más pásztorkutyákkal, mégis megőrizték sajátos típusukat.


TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Irodalom: -

Zene: Horváth Pista – Vedlik a pulikutya