TISZA(FA) - növény (családnév)
(Fotó: közönséges tiszafa)
A közönséges tiszafa vagy tiszafenyő (Taxus baccata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjában a névadó Taxus nemzetség legismertebb faja.
Korábban egyszerűen tiszafának hívták, ám ahogy a nemzetség többi faja is ismertté vált, a „közönséges” előnevet kapta.
Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában, Észak-Iránban és Délnyugat-Ázsiában honos. Magyarországon is őshonos, középhegységi faj; megtalálható például a Bükk-vidéken Ómassa, Lillafüred, a Bakonyban Szentgál, Herend, Bakonybél területén és még sok helyütt diszperz jelleggel.
Apró vagy közepes termetű örökzöld fa; tipikusan 10–20, legfeljebb 28 m magasra nő. Ormós, csavarodott göcsös, elágazó törzsének átmérője két (legfeljebb négy) méter is lehet.
Fája vörösesbarna, igen kemény, tömör. Vékony, vörösesbarna kérge hosszú csíkokban válik le. A törzset a belőle kinövő, rövid hajtások időnként szinte teljesen eltakarják. A vékony, hajlékony hajtások három évig zöldek maradnak. Lándzsás, sötétzöld levelei 1–4 cm hosszúak és 2–3 mm szélesek; a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak. A levelek igen mérgezőek, a magköpeny kivételével a növény minden része mérgező.
Többnyire kétlaki, de egyes példányok egylakiak is lehetnek, sőt, ivart is válthatnak. A porzós tobozvirágzat gömbölyű, 3–6 mm átmérőjű, kora tavasszal szórja el a pollent. Magvas tobozaik redukáltak, csupán magányos magkezdemény fejlődik. A 4–7 mm hosszú, kemény Magot részben fedő pikkelyekből 6-9 hónappal a Beporzás után, augusztus-szeptemberben húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető, felül nyitott, 8–15 mm hosszú Magköpeny (arillus) fejlődik. Az édes, ízletes magköpeny nem mérgező, ezért a Madarak felcsipegetik, a magokat pedig emésztetlenül elpottyantják. A lilásrózsaszín magköpeny érése 2-3 hónapra elnyúlik, így növelve a magok terjedésének esélyeit. Maga a mag keserű és erősen mérgező.
Lassan növő, de igen hosszú életű – rendszeresen 500–1000, egyes esetekben akár 2000 évet is megél. Közepes hőigényű, árnyékkedvelő, mezofil, baziklin növény. Szinte bármilyen talajon megél; a meszet is jól tűri. Fiatal hajtásait a fagy károsíthatja. Az átültetést nem szereti, a nyesést viszont jól bírja, így parkokban, kertekben szép formák hozhatók ki belőle.
Eredeti élőhelyén végveszélyben él, ezért a Nyugat-magyarországi Egyetem szakemberei 2011-ben az év fájává választották.
Pontos korát igen nehéz megállapítani, mert idővel a törzs és az ágak is üregessé válnak, ami az évgyűrűkön alapuló kormeghatározást (dendrokronológia) ellehetetleníti. Állítólag 5000–9500 éves fák is léteznek, de a növekedés sebességéből és a környező területek régészeti vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a legidősebb fák, mint például a Skóciai fortingalli tiszafa is inkább „csak” 2000 év körüliek lehetnek. A délkelet-angliaiKent megyeBraburn városában él egy konzervatív becsléssel is háromezer évesre becsült példány. Még ezzel az alacsonyabb becsléssel is a közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növény.
Szaporodása magról történik, melyeknek húsát a madarak fogyasztják el és a magokat elpottyantják. Szaporítani mesterségesen is lehet, ekkor félfás dugványokat alkalmaznak a kertészek.
Mérgében taxán típusú mérgező alkaloidok, diterpének, cianogén glikozidok (taxifillin), biflavonoidok (szkiadopitizin és ginkgetin) is megtalálhatók. Az elhervadt vagy szárított levelek is mérgezőek. A legerősebben a Lovakra hat, ezek halálos adagja 200–400 mg/testsúly/kg, de a szarvasmarhák, Sertések és más háziállatok sem sokkal ellenállóbbak.
A tünetek közé tartozik a támolygás, izomremegés, görcsök, ájulás, nehéz légzés és végül a szívelégtelenség. A halál gyors, ezért sokszor nem minden tünet
figyelhető meg. Mérgező volta ellenére korábban felhasználták férgesség kezelésére, szívgyógyszerként, menstruáció megindítására. A homeopátiában emésztési panaszok és bőrkiütés ellen adják.
Az igen ritka amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből sikerült paklitaxelt, egy sejtosztódást gátló anyagot (egy Kemoterápiás gyógyszer előanyagát) előállítani. Az újabb kutatások alapján ezt és a docetaxelt már elő lehet állítani a közönséges tiszafa leveleiből (tehát egy könnyebben újratermelődő forrásból) nyert előanyagok félszintetikus átalakításával. Használata emlő- és petefészekdaganatok kezelésére engedélyezett.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:
Irodalom: Petőfi Sándor – A Tisza
Zene: Alma együttes – Tisza (Hortobágyi dalok)