Sok-sok évvel ezelőtt, a spanyolországi körutazás alkalmával, a Sagrada Familiára az idegenvezetőtől félórát kaptak nézelődésre az utasok. Gaudí építészeti remekéről első alkalommal ekkor szerzett tudomást Kati, melybe beleszerelmesedett. Hazatérve vásárolt magának a mester életéről és munkásságáról szóló, fotóval gazdagon illusztrált kötetet. Ez az utunk alapvetően a régóta dédelgetett újratalálkozás jegyében telt el.
Barcelonát az 1992-es nyári olimpia, illetve Freddie Mercury közismert Barcelona című dala tette igazán közismertté. Antoni Gaudí (1852-1926) viszont a tizenkilencedik század gyermeke volt. Későbbi hírnevét megalapozta, a szegények és a gazdagok számára egyaránt igénybe vehető templom ötlete, mely egy gazdag barcelonai könyvkereskedőhöz fűződik.
Mire a katalán nagyváros repülőteréről a Spanyol térre felszíni közlekedéssel megérkezik az utazó, addig nagyjából képbe kerül, a város építészetének jelenével és közelmúltjával. A magas teraszos lakóházakat az eltérő szín, forma és méretgazdagság jellemzi. A tőlük is magasabbra törő szálloda tetején gombakalap, mintha az épület lenne a gombaoszlop. A belváros rácshálózatú utcaszerkezetében, a tizenkilencedik század végét és a húszadik század elejét megidéző, páremeletes lakóházak erdeje. A Spanyol tértől kezdődő Aragó út kétszer kétsávos, közepén széles sétány padokkal és pálmafákkal. Jobboldalában szervizút tagolja a teret. Érdekessége, hogy a kétszer két sáv egyirányú forgalmat bonyolított le. Másutt, ugyanilyen körülmények között, a kétszer két sávon ellenirányú forgalom haladt. A járdák szélében négyemeletes, kifogástalan állapotú házak követték egymást. A külső oromzaton faspaletták, gipszstukkók. A kapubejáró lépcsőházi része márvánnyal borított, Az emeletre felvezető lépcsősor meglepően keskeny. Az ingatlanok falvastagsága papírvékonyságú. Térjünk vissza az utcára. A mellékutcák parkosítottak. A lakóépületek és a környezet arrafelé is rendezett. Említésre méltó másság, hogy a mellékutcákon átvezető zebrákhoz, a főútvonalról előbb be kell kanyarodni oda, és csak tíz méter után érkezünk meg a kijelölt gyalogos átkelőhöz. Felfestése eltér a nálunk megszokottól, mert a telibe festett sávok helyett, a zebra két szélét négyzet alakú felfestések jelzik. Visszatértünk a főútvonalra. A gazdasági nehézségekről csupán egy-két bezárt üzlethelyiség árulkodott, meg az előttük lebatyuzott hajléktalancsapatok. Feltűnően sok élelmiszerüzlet követte egymást, melyek napközben kongtak az ürességtől. Az indiai tulajdonosok által üzemeltetett boltok jellemzően a nap huszonnégy órájában nyitva tartanak. Viszont számos üzlethelyiségről első ránézésre nem derült ki, hogy mivel áll a betérő rendelkezésére. A kirakatüvegen túl, a számítógép előtt ülő munkatárson kívül, slussz-passz.
A város legemblematikusabb része a Spanyol tér lehet. Rajta két magas, négyszögletes vöröstéglás oszlop kúszik az ég felé. Ennél is látványosabb, a körforgalom közepén szoborkompozíciókkal gazdagon díszített, óriási kör alakú szökőkút. Márciustól köpi a vizet. Ősz végétől téli álmot alszik. A tér körül középületek. Szembeszökő a piros színű Aréna bevásárlóközpont. Negyedik emeletére külső üveglifttel lehet feljutni, körpanoráma tárul a tágabb városi környezetre, és a közelben lévő Montjuic-hegy üdezöldjére.
A száznyolcvanöt méter magas domb, kulturális, sport és szabadidőközpont. Névtelen és nevesített botanikus kertek szakaszolják. Elejében a most száraz szökőkút, négy ókori kort idéző oszloppal. A Spanyol tér irányából meredeken felvezető lépcsősoron haladhatunk, melyet alkalomszerűen mozgólépcső vált. Múzeumok, színház, olimpiai stadion és uszoda az épített választék, de ne feledkezzünk meg az emblematikus olimpiai szoborjelképről se. Legmagasabb pontjáról rálátás nyílik a tengerre is. Akinek fáj a lába vagy csak simán lustafajta, pattanjon fel az ötvenötös buszra.
Barcelonában járva, vajon kinek ne lenne elvárása a Katalónia tér iránt? Addig nem is volt bajunk vele, míg az egymást félóránként menetrendszerűen váltó utcazenészekre figyeltünk. Utána viszont elképedtünk a galambszaros utcák, terek, padok és köztéri szobrok, valamint az elhanyagolt zöldterület láttán. Nem véletlenül alakult így az utcakép. A téren galambokat etető nagykamaszok csoportja, fejükön és vállukon madarak billegtek. A középületekkel és az utcakövezettel szemben, minőség szempontjából nem találtunk kivetnivalót.
Szállásunk majdnem félúton helyezkedett el, a Spanyol tér és a Marina utca között, ahol az Aragó útról a négyszázharminchármas házszám után balra kellett kanyarodni. Pár utcasarok után megérkeztünk a Sagrada Familia elé. Ezt a területet az 1800-as évek második felében szegények lakták. Mint a felvezetőben említettem, az egyik jómódú katalán könyvkereskedőnek ötlött az eszébe, hogy szegények és gazdagok számára egyaránt használható templomot kellene építeni. Alapítványa révén kéthektáros területet vásárolt, melyen 1882-ben lerakták a Sagrada alapkövét. Egy évre rá Gaudí lett a főépítész. A keleti szárny építése 1891-ben kezdődött el.
A kilencven méter hosszú és hatvan méter széles alapterületű " jelenlegi legmagasabb tornya százharmincnyolc méter " templom jelenleg is épül, és még távol áll a befejezéstől. Aljában altemplom kriptával, melyben barna márványlap alatt örök álmát alussza Gaudí mester. Aki be szeretne jutni ide, annak lehetősége van, a kilenc órai spanyol, a tíz órai angol és a húsz órai katalán nyelvű mise felkeresésére. Mi is így jutottunk el ide, az utolsó napon. Az altemplomban száz fő férhet be, fél ház lehetett. Fiatal japán párral alkottuk a külföldiek jelképes szekcióját. A ceremóniát ötfős papi alakulat vitte végbe. A spanyol nyelvű misét rögzítettem.
Tehát a bazilika utcaszintjén altemplom kriptával, felette hatalmas oszlopcsarnok, ahonnan az üvegtetőzeten át lelátni az imapadokra. A bazilikából eddig kilenc torony nőtte ki magát, mely még csak a fele a végső számnak. Ezek egy részének építése folyamatban van, közülük a Krisztust jelképező lesz a legmagasabb, a maga százhetven méterével. A tizennyolc torony ihletettsége: tizenkét apostol, négy evangélista, Szűz Mária és Jézus. Aki nem látta még az organikus építészet remekét, azt ideérkezésekor mindenképpen meglepi, és kinézetével valószínűleg rabul ejti.
Vajon mit láthat a magunkfajta rácsodálkozó? Égbetörő kecses tornyokat, és néhányat az épülőfélben lévő jelkép közül. A régi tornyok fokozatosan elszíneződtek A száz évnél idősebb fehér kő manapság barnás tónusú. A tornyokon homorú mélyedések, melyek kisméretű kagylódíszítéssel záródnak. Csak szabálytalan mértani vonalakkal ékítettek. Az új tornyok kevésbé díszesek. Kehelyszerűen szétnyílnak, és gúlaszerűen felrakott lila, sárga és zöld gömbök láthatóak benne. Rajtuk nincs szoborfaragás.
Jelenleg tizenegy kapu fogadja az épületbe belépőt. Mindegyiknek saját elnevezése van, például: születés kapuja, szenvedés kapuja, feltámadás kapuja. A főbejáratnak tekinthető kapu felett kőből faragott és zöldre festett ciprusfa mutatja magát, rajta fehér galambfaragások. Minden torony és bejárati homlokzat szobrokkal élénkített, melyek arcosak vagy arctalanok. Csak szabálytalan mértani alakzatok fordulnak elő rajtuk, többek között: szabálytalan ablakok, szobrok, gömböcskék, kígyó és gyík, valamint vasúti sínből készített keresztre feszített, Krisztusra emlékeztető alak. Arcát a fejéről lelógó lepel eltakarja.
Az újabb építésű tornyok világos köve a régiek közül kiviláglik, azoknál kevésbé díszesek, szabályos és nem szabályos geometriai formák világa. Jelenleg hat új torony mutatja magát. Mindebbe hosszasan bele lehet feledkezni. Százak bámészkodnak körülötte. Egész és félórakor toronyóra és hangjáték jelzi az idő múlását. A városnéző busznak itt is van megállója.
A Sagrada Familia esetében, 2010. óta már bazilikáról beszélhetünk, mely elkészülte után a világ legnagyobb szentéje lesz. 2006. év óta Spanyolország leglátogatottabb műemlék látványossága, megelőzve a granadai Al Hambrát, és a madridi Pradot. Akkoriban évi kettőegész négytized millió jegyet értékesítettek. A bazilika továbbépítése jegybevételekből, és támogatásokból valósul meg. Évente huszonkét millió euró áll az építkezés folytatására. A konzervatív keresztények és a japánok a két fő mecénások. Talán nem véletlenül lehettünk szemtanúi, a japán fiatalok esküvői fotózásának, és a kimonóban mosolygó japán leánycsapatnak.
Nem állt szándékunkban az FC Barcelona intézményeinek felkeresése, de mivel utunkba esett a közkedvelt futballcsapat látogatóközpontja, bementünk szétnézni. Az emeleten plakátkiállítás mesélt a múltról. Közöttük három magyar vonatkozású is akadt: Kocsis Sándor,Újpesti Dosza (Újpesti Dózsa), és Budapest MTK plakátok formájában. A földszinten Bajnokok Ligája serleg, Johan Cruijff edzősége idejéből.
Az Aragó úton sétálva tértünk vissza a szállásra. A szimpla ablakon átszűrődő szokatlan zajra kaptuk fel a fejünket. Az ablakból kinézve meglepve láttuk, az Európa szerte folyó traktoros tüntetés elérte a katalán nagyvárost is. A kétszer kétsávos főút dugig megtelt a digitális vezérlésű mezőgazdasági járművekkel, melyek összehangolt hangjelzésükkel, dübörgő motorjukkal és füstöt eregető kipufogócsövükkel, kaotikussá formálták át a városképet. Fél óra múltán a gazdák lekászálódtak a kormány mögül, és se hírük, se hamvuk. Spanyol és idegen egyaránt fényképezett. Este tízkor dübörögve hazaindult, a bürokrácia és a rájuk rótt terhek miatt tiltakozó népes kompánia " ekkor készítettem a hangfelvételt, a harmadik emeletről.
Casa Mila (La Pedrera). Gaudí által néhány vázlattal tervezett ötemeletes sarokház, mely 1905-1910 között épült. Az első szintet lakta a Mila házaspár. A feleség gazdag textilkereskedő volt, az ő megbízásából és pénzéből valósulhatott meg az épület. A legfelső szinten lévő hatalmas alapterületű ingatlan, a felette húzódó padlástér, valamint a tetőtér, jelenleg múzeumként szolgál. A lépcsőház itt is szűköcske, de lifttel is lehet közlekedni. A bejárható lakás hosszanti kialakítású, tucatnyi szobája is lehet. Padlózata csempézett. A mennyezet fából és kerámiából kirakva. A gyermekszoba ajtófélfája faragott. Másutt ajtólapban faragott fakép. A konyha tágas. A fürdőszobában fémből gyermekhez illő méretű fémkád, de akad itt felnőttnek való is. A meleg vizet gázbojler szolgáltatta. A vízöblítéses vécé mellett bidé. A cselédszoba sem maradhatott el. Mindezek mélyreható benyomást nem tettek ránk, de általa rálátásunk nyílhatott, a dúsgazdag családok húszadik század elejei életterére. A padlástér most sima közlekedőútként szolgálta a tetőtérig vezető utat. Odafent, mint katonák álltak őrt a kémények (szobrok), és vigyázták az épületet. A tetőn egymást rendszertelen összevisszaságban követő lépcsőzet vezet kéménytől kéményig: koordinációs gyakorlatra minden járóképes ember számára ajánlott. Különböző színű mozaikokkal borítottak az egymástól eltérő nagyságú kéményszobrok arcai.
A Katalán tértől a La Rambla sétányon a tengerpart felé vettük az irányt. Ezerkétszáz méter bámészkodás következett. Kétoldalt padok, és örökzöldek. Az ilyen helyen megszokott árusok sokasága. A feketézőkre jellemző, hogy a földre leterített portékával teli vászon négy sarkára füleket varrtak, melyeket egy húzással batyuvá tudnak összerántani, és már szaladhatnak is a sípjába fújó rendőr elöl. Néhány kéregető elibénk került, köztük egy szakadt harmincas hazánkfia. A járókelők jelentős részét helybelinek gondoltuk, a külföldiek között a japánok vitték el a pálmát. A vízparthoz közeledve vendéglősök vették át a terepet. A sétány végében ott csúcsosodott a magas talapzaton álló, összességében hatvanhat méter magas Kolombusz szobor, melynek aljában fekete kőoroszlánok mozdulatlansága. Odafentről pazar rálátás nyílik az alatta hullámzó tengerre, és a legkülönbözőbb kategóriájú vízi járműveket magukba fogadó kikötőkre.
A toronytól kilométerre két strand is várja a hűsölésre vágyó népet. A szárazföldről pontonhíd vezet be, a vélhetőleg félszigetre épített bevásárlóközponthoz, és a túllévő vendéglátóegységekhez. A vízben két szobor, melyek acélkötéllel kötődhetnek rugalmasan az öbölfenékhez. Tettünk egy kört, aztán visszafelé indultunk a sétányon, mely alatt kéregvasútként közlekedett a helyi metró. Baloldalt hangos utcaszínház csalt közelebb magához. A deszkákon három hölgy hívta fel magára a figyelmet. Hallgatva a produkciót, nem botcsinálta csepűrágóknak gondoltam őket. Párperces hangfelvételt készítettem a zenés előadásról.
A közelben valamilyen néprajzi múzeumféle. Udvarában három-négy méter magas, középkori ruhákba bújtatott bábok. Az anyukája mellett álló kétéves kislány elkerekedett szemekkel nézte azokat, talán valódiaknak hihette. -röm gyereknek lenni.
Lépjünk be a Sagrada Familia udvarába, mely csak csomagellenőrzés után válhat valóra. A főépület elé lépcsőn lehet feljutni. Odafent két makett kerül a szemünk elé. Egyikük az elkészült épületet tükrözi vissza, a másik a véglegeset. Ez utóbbinak megvalósulását nehezíti, hogy a tervezett területet jelenleg lakóház foglalja el.
Ott álltunk a hatalmas bejárati kapu előtt, de nem mozdult a lábunk " ezzel sokan voltak ugyanígy. Annyira elképzelhetetlenül gazdagon díszített a homlokzat és a tornyok sokasága, hogy napokon át lehetne újabb apró gyöngyszemeket felfedezni rajtuk. A természetet megfigyelve és azt egyszerűbb vonalakkal visszaadva rajzolódtak meg a szobrok tervrajzai. Itt említem meg, hogy minden szobor és faragvány egyedi remekmű: sorozatgyártás kizárva. Mintái leginkább a bibliai kort idézik meg: szamáron utazó nő, kezében ded; hátán leölt birkát cipelő férfi; egyik kezében csecsemőt tartó katona, a másikban gyilkos kard, és a mozduló alkart lefogó kétségbeesett anya hármasa. Az építész személyes spiritualitása nagy hatással volt a tervezésre. Emellett arra is ügyelt, hogy az építmény megfeleljen a funkciójának.
A bejárathoz nem lépcső vezet fel, hanem egyenetlen rámpaszerű emelkedő, mely nekem a természetes altalaj képzetét adta vissza: földhányás tetejébe felmenni. Az egyik templomkapuból több centiméter magasan betűk emelkedtek ki, melyből értelmes szóvá a Jesus állt össze. A másik kapu kovácsoltvas, zöld leveleket ábrázol, és csiga, szkarabeusz és katica a fémdíszítése. -sszesen tizenegy kapu készült el napjainkig.
A csarnokba belépve a monumentalitás biztosan megérint mindenkit. A teljes alapterülete ötezer-négyszáz négyzetméter. Belső magassága terenként eltérő: harminc, negyvenöt, hatvan és hetvenöt méter. A belső falak szürkék, de mondhatjuk úgy is, hogy itt minden telibe szürke. Szerencsés esetben a kisméretű ablakokon át betörő napfény, a színes üvegek hatására, a nagy szürkeséget a vidámság színeivel átfesti.
Ellenkező esetben " a fény, ragyogás hiányában " a komor szürkeség nyomja rá bélyegét a térre. Erre intő jelként figyelmeztet az egy emelet magasságában elhelyezett, fekete emberforma alak, akinek kockafeje arctalan.
A csarnokot hat méter körkerületű, fatörzseket megidéző, egymást nem szabályszerűen követő márványoszlopok törik meg. Mielőtt elérnék a mennyezetet, előtte egymástól megint eltérő módon, az oszlopok faágszerűen szétágaznak, a síkot nem ismerő mennyezet irányába, melybe legvégül belenőnek. Az oldalfalak magasában karzat vezet körbe, mely nem látogatható. A csarnok közepén templomi padsor adja magát. Egyrészt hivatott szolgálni, a megpihenéssel együtt járó látott emlékek magunkba fogadását, másrészt pedig, a félóránként felhangzó, kissé tompa zene átélését.
Passio torony. A két régi torony felkereséséhez, előbb a táskákat és a hátizsákokat csomagmegörző automatába kell tenni, további várakozás után liftbe kell szállni. Túlzsúfoltságba torkolló kirándulás vár a kupolába szóló jegytulajdonosra. A két régi torony között rövidebb hídon lehet átsétálni. Odafentről kilátás a városra, és az újonnan épülő tornyokra. Lefelé méternél keskenyebb, néhol a külső oldalon kapaszkodásra alkalmas korláttal kiegészített csigalépcső vezet le, a nyolc-tíz emeletnyi mélységbe.
Ezek a visszaemlékező sorok csak sejtethetik, érzékeltethetik a valóságot, visszaadni nem képesek.
Kilépve a csarnokból és betérve a múzeumba, fotókon Gaudí életének fontosabb momentumai láthatók, valamint megemlékeznek a két régi torony építéséről is. A bazilika kívülről látványosabb,a szobrok és a kőből faragott díszítések miatt.
Egész órakor és félórakor hangfalból zene szólalt meg a Sagradában. Feltűnt, hogy az orgonajáték hangjai rém tompák. Értetlenül álltam előtte, mert az élő, csengő hangokat, a bazilika belső tere, ékesszólóan szétrepítette volna.
Sétáljunk el a Güell parkhoz. Aközben betértünk a helyiek körében népszerű pékségbe. Aki a kiválasztott portékáért készpénzzel szeretne fizetni, annak előbb a pénz automatához kell járulnia, és a képernyőn megjelenő összeget be kell dobnia. Utána visszaballaghat a pultos kisasszonyhoz a finomságért. A kártyával fizető a pultnál mindent egyszerre lerendezhet. Ropogós bagettet harapva és erős kávét szürcsölgetve, megnéztük a Katalónia téren egy euróért vásárolt nagyméretű térképen, hogy a két lehetséges útvonal közül melyiket válasszuk. A kisebb forgalmú utcákon vágtunk neki. Errefelé is ép homlokzatú lakóházak között törtünk felfelé a meredeken ívelő járdán. Kisebb terecskén is áthaladtunk, ahol nyitva lévő újságosbódé fogadott. A sokadik, de soron következő főút kétszer háromsávos. Innen pár perc és ott állhattunk a park főbejárata előtt.
A Güell park 1900-1914 között épült. A tervek szerint hatvan lakóházat terveztek felhúzni rajta, melyből kettő valósult meg. A főbejáraton túljutva, két, külső megjelenésében mézeskalács házikóra emlékeztető épület került elénk. Kapásból meseszerű élmény. Továbbsétálva hatalmas alapterületű terasz alá érkeztünk, melyet vagy ötven, terméskőből kifaragott és enyhén megdöntött oszloperdő támasztott alá. Tetejébe lépcsőn lehetett feljutni. A terület ékessége a rajta kígyóvonalban körbefutó, színes mozaiklapokkal kirakott padsor. Mindenki le szeretett volna ülni rá. Kisebb keresgélés után két szabadhelyre találtunk. Negyedóra múltán megpihenve és felfrissülve keltünk útra. Hamarosan megérkeztünk az általam csak részeg árkádsornak elnevezett kreációhoz. A domboldalba hosszantian vájatot marhattak bele " vagy már eleve ilyen volt " nyitott oldala felöl a vájat tetejét faragott dőlt oszlopok támasztották meg, több tíz méter hosszan. Túlsó végében iskolaudvar, a délután zsibongó gyermekhad vidámsága élményszámba ment nálam. A botanikus kert gyalogúton bebarangolható. Legmagasabb pontjára is sétaút vezet fel. A magaslaton terméskőből emelt kör alakú parányi várféle fogadja a vándort. Tetején három kőkereszt feszít. Innen körpanoráma tárul a kíváncsi szemek elé, mely kiterjed a tenger felé is. Az itt-ott elágazó sétautakon haladva, kedvünkre szétnézhetünk a kert egész területén. Fenyők, egyéb örökzöldek, virágzó bokrok. Két viadukt, balkonszerű kilátópontnál kőpad. Tavasszal káprázatosan szép hely lehet. Ezt tudhatta Gaudí is, mert 1906-tól a villamosbalesetet követő haláláig, húsz éven át itt lakott.
Engem is meglepett, hogy évente nyolc millióan keresik fel a területet. A park legemblematikusabb szobra a színes apró csempékből megépített, fentről lefelé irányba futó, szájtáti Sárkánygyík.
Bár többször is elhaladtunk a szabad fordításban földrajzi iskola épülete előtt, de csak sokadik alkalommal tűnt fel Katinak, a bejárati kapun túl, az udvarban strázsáló, sok méter magas, csempearcú bábok, melyekre középkori ruhát húztak. Ezek a figurák arcuk kialakításában hasonlítottak Gaudí alkotásaira.
Güell palota. Az alagsorban kapott helyet az istálló, és az automobil parkoló. A lakások belső terei hosszantian húzódtak. A szobák elmaradhatatlan kellékei voltak a márványból kirakott kandallók, néhány korabeli bútor is megidézte a múltat. Az igazi érdekesség a tetőn várt ránk. A főkémény tetejében vasbika, sárkányfarok féle díszítéssel. A többi kéményszobor mindegyike eltért a másiktól. A vele szemben lévő lakóházra három emeletnyi, hotel célját szolgáló részt húztak fel. Leginkább a Gaudíra jellemző kéményszobrok tették különlegessé ezt a házat is. Többi része ebben a kategóriában " szerintem " tucatnak számíthat.
Kívánságlistánkban legvégül ott szerepelt a diadalív és a közelében lévő közkedvelt pihenőkert, a Ciutadella park. A felújítás alatt álló diadalívtől " az 1888-as világkiállításra épült " pálmafás korzó vezetett a közparkig, ahol megtalálható, a Zoológiai múzeum és az állatkert is, mamut szobor utalással. A terület simán elmenne botanikus kertnek is, mert összességében a buja természetet idézte meg, széles sétautakkal, padokkal. Február ellenére itt is számos nyíló virág. A park központi része a kisebb méretű csónakázótó, melyet koradélután a ladikokból kis és nagykamaszok vegyes csapata hangosított be. Valamint vízimadarak, mint például, a sirályok, a ludak és a récék, de a szárazföldről bekapcsolódtak a varjak, a hullámos papagájok, a városi galambok és további szárnyas kollégáik.
A park magához csalogató zöld oázisként terül el a város középső részén. Sétánk során rátaláltunk arra az ötvenes kifinomult pénzszerző technikájú figurára, aki madármagokkal felszerelkezve várta, a szárnyasokkal testközeli kapcsolatra vágyó sétálókat. A jelentkező gyerekek és felnőttek tenyerébe néhány szemet beleszórt. Menetrend szerint érkeztek a hullámos papagájok: tenyérbe, vállra szálltak " mindenki örömére.
