Ezúttal két egymástól jelentősen eltérő varázserő szippantott minket Dél-Spanyolországba: feleségemet, az El caminito del Rey (a király útja); engem, a Mezquita (a mór időszak emlékei Córdobában). Sokáig hezitáltunk a „hogyan jussunk el a magával ragadó természeti környezethez?”, és végül arra az összecsengő véleményre jutottunk, hogy befizetünk egy fakultatív útra. A hangképes menetlevelet kezdjük Andalúzia egyik legjelentősebb városával, Malagával.
Ezúttal egy közösségi szálláson bútoroztuk el magunkat. Régi, de kifogástalanul felújított épület, igaz, a lépcsőház nyakatekert kialakítása nem kedvezett a számomra, a lift pedig javítás alatt. Akarva-akaratlanul, így ügyesedik a magamfajta ember. Szobánk erkélye jelképes terecskére nyílt. November közepe lévén 18-kor már besötétedett, de a gyerekeket csak 21 órától engedték ki, a telibe térkövezett utcára játszani. Idősebb emberek, kerekes székes férfi társaságában szaladoztak kiabálva, vagy épp társasoztak. Gyorsan telik a kurta óra, elérkezett a pizsama fellövés ideje. Egy csapásra kiürült a közösségi térré vált járda nélküli front, a mellékutcában öblös férfi hangoktól megélénkült a kocsma. Kissé elviccelődtünk a köztudottan hangos spanyolokon, akik úgy beszélgetnek egymással, mondjuk a tér egyik szegletében, hogy az átellenes oldalon is érthető a szavuk. No már most. Ha egy anyuka olyasmit mond a gyerekének, mely nem nyeri el a tetszését, a kölyöknek szinte már kiabálva kell tiltakoznia, hogy hangerejével is nyomatékot adhasson ellenvéleményének. Ritka, mint a fehér holló, hogy egy spanyol nőnek ne férfias legyen a hangja, és fizimiskájuk is egymás nagyos lenyomata. Hogy milyen lehetett annak a vélhetően spanyol nőnek az arcberendezése, aki latinos mentalitással, velőtrázóan leordította a párja fejét a szálláson, arra nem derült fény. A felejthetetlen eseménynek sajnos már csak a lecsengő részét rögzíthettem.
Visszatérve az utcára. Késő délutáni sétánk során magas házak között üres telek, ahol gyerekek teniszoktatása folyt. Az edző, látva a mikrofont, érdeklődve odalépett hozzánk, de mivel fényképező nem kattant, hagyta a magyar „rádiósokat” tovább dolgozni. Ötszáz euróról tanúskodó tiltótábla próbálja az utcákat a kutyagumiktól eredménytelenül megóvni. Találkoztunk olyan fiatal és idős hölggyel is, akik szatyorból etették, nem csak a galambokat, hanem a hullámos papagájokat is. Utóbbiak, a csőrükkel megragadott zsákmánnyal már startoltak is a fák sűrű lombozata felé. Tenger ide vagy oda, egy másodpercig nem vitás, a papagájok száma a sirályokét nagyságrendekkel felülmúlja errefelé.
Megtapasztalhattuk az iskolából hazafelé tartva játszóterezés életképet is. Amíg a kölykök minden feszültséget kiadtak magukból, addig a szülők elpletyizték az elpletyizni valót.
Fél hétre járt az idő, amikor beléptünk a fűtött, de a hívektől szinte kongó isten házába. Elsősorban a belső tér akusztikája érdekel engem ilyenkor, de meglepetés bármikor adódhat. Ezúttal is így lett, mert a „mise” magnóról ment, ráadásul női hangon.
Megfordultunk a napsütötte, 23 Celsius fokos személyhajó kikötőben is. Három utcazenész társaságában a hétemeletes Valletta turistahajó. A hajóút végén a megmaradt szendvicseket a tatról az utcai konténerbe matróz dobálta. Malagában járva számtalan hajléktalannal találkozni. Másként is lehetne gazdálkodni a fölösleges élelemmel. Nem véletlenül idézem meg hangban az építkezések törmelékledobóját.
A városi bikaviadal aréna kerengője az „Afrika” fotókiállítás miatt tárva-nyitva. A fotókról valljanak a beszédes műalkotások, az odabent szaladozó ifjú titán visításáról pedig a hangfelvétel.
Halljuk csak, miként hangzik, ha egy nő a lábméreténél nagyobb csizmában koptatja a járdát?
A szálláson a sangria és a sandria közötti különbséget elemeztük. A címkék szerint mindkét ital részben azonos gyümölcsökből készült. Míg a sangria 7 százalék alkoholtartalmú, íze pedig az édes borhoz hasonlítható, addig a sandria 4 százalékos, ízvilága pedig, a habzó borhoz, a bóléhoz, netán alkoholos és enyhén szénsavas üdítőhöz. A mi szemünk a sangriától csillogott. Aki pedig a „fekete péntek” alkalmával, hóna alatt a Samsung Oled típusú kb. 200 cm képátlójú tévével tért haza (1400/999 euró), évekig szemez vele. Ez a fürge állat nem rég még a járdával párhuzamosan húzódó fémkorláton szaladt el mellettünk, mire előkerült a fényképező, már a fáról nézelődött.
El caminitó del Rey. A jeles nap reggelén, miután Malagából elindult a szervezett buszút, elkezdett ömleni az eső. A frász keringett körülöttünk, nehogy megtiltsák a belépést a nemzeti park területére, mert másnap Córdoba várt ránk. Mi megúsztuk, nem úgy az a négyfős maláj család, akik mobiljukról nem tudták visszaigazolni a belépőjegyüket, így nem juthattak fel a buszra. Más említésre méltó is akadt körülöttük. Az apuka zárt sportcipőben ugyan de zakóban jelent meg, az anyuka szandálban és lenge szoknyában, a nagykamasz lány és a kiskamasz fiú papucsban. Jól jártak, hogy így jártak.
Ardalestől El Chorróig tart az emlékezetes út. A nemzeti park bejáratáig vezető negyedórás gyalogolás során betekintést nyerhettünk a ránk váró mesebeli tájról. Erdőben és alacsony alagutak alatt haladtunk. A kapunál kezünkbe adott bukósisakot a fejünkbe nyomtuk, és már indult is a tizenöt fős nemzetközi társaság.
Kalauzunk egy harminc alatti hölgy, aki nagyon gyakorlatiasnak, és velem szemben figyelmesnek bizonyult. A fehér botot nem tetette el velem, mivel szemléletesen mutattam neki, hogy csak szükség esetén használom (a túraútvonalon bot használata szigorúan tilos). Miért? Gyakran olyan a mesterségesen kialakított csapás felülete, melyben megakadhat a botvég, vagy balesetveszélyes helyzet alakulhat ki. Útközben sok terepőr vigyázta a szabályt, egyikőjük eltetette velem a segédeszközt. Eközben a kalauzunk előadást tartott a csapatnak, de fél szemmel látta az előállt abnormális helyzetet, és miután elment a terepőr, ő meg befejezte mondókáját, odajött hozzánk, és nemzetközi jelzéssel mutatta, hogy „süsü” a biztonsági személy.
A caminito del Rey egy via ferrata, az El Chorro kanyon falára erősített ösvény, mely alatt a folyó évezredek alatt mély, akár 100 méteres kanyont vágott magának. Királyi pedig úgy lett belőle, hogy 1921-ben egy gátavatás alkalmával XIII. Alfonz spanyol király vette a túrabotot, és a négy év alatt megépített, 1905-ben átadott ösvényt végigjárta. Az idők során leromlott műszaki állapotú csapás, négy ember tragikus halálát követően, 2015-re teljes körűen megújult.
Mivel a szemigéző tájról szemléletesen árulkodnak a fotók, ezért róla az én szemszögemből csak érintőlegesen. Füllel jól érzékelhető, ahogy a mélyben kanyarog a folyó, de az is, amint egyszer csak vonat halad el a közelben. Történt ugyanis, hogy az egyik alagútból kirobogott a spanyol AVE nagy sebességű szerelvénye, hogy hamarosan eltűnjön egy másikban. Innentől kezdve, a táj egy gyermekien kedves terepasztallá vált a számomra.
Az ösvény egy vagy két személy szélességű. Felülete lehet, fa, fém, kő, márvány, és ez utóbbi az, mely gondot okozhat. Az út elején eleredt az eső, és bizony volt, aki elcsúszott rajta. A lépcsők kialakítása is változatos, a kényelmesen járhatótól az alig 10 cm mélységűig. Rámpák is akadnak, egyikük bordázott, a másik teljesen sima. Hidakból pedig normál, és függő is elibénk került. A vezetett csoportok sűrűn követik egymást, könnyen támadhat kavarodás belőle. Óriási a forgalom. A téli időszaktól eltekintve nehéz szabad időpontot foglalni, ha nem csoporttal érkezik a vándor. Közben a felhők mögül kisütött a nap. Mi mindvégig törekedtünk rá, hogy a csapat végén haladva ne hátráltassuk a többieket. Az út végén odajött hozzám egy amerikai férfi, és gratulált. Látássérült részére nem kerülendő a terep, ha van némi túrázási tapasztalata, és összeszokott a kísérőjével.
Córdoba. Már most a legelején jelzem, hogy a „hangképes menetlevél” szokásos lezárását követően, egy hosszabb, az internetről összeollózott múltidézéssel zárom soraimat, ezért a beszámolóban mélyebben nem érintem a történelmi időket.
Malagából Córdobába busszal utaztunk (150 perc), mivel az AVE vonatok ugyan jóval gyorsabbak (80 perc),de annyival drágábbak is. Így ugyan nem roboghattunk át alagutak tucatjain, és nem láthattuk meg az El Chorro nemzeti parkot. Ehelyett a buszról elénk tárult a két város között (150 km) a dimbes-dombos tájat szinte végig beborító, végeláthatatlan olívaültetvény.
Én szeretek magánszálláson hanyatt dőlni, mert így testközelből ismerhető meg a helyi miliő. Három durmitoros (hálószobás) lakot béreltünk frekventált helyen, a bikaviadal aréna közelében. A konyha ablakocskája a pár méter széles világítóudvarra nyílt, a velünk átellenes oldalon lévő emeleten feketéket üdvözölhettünk. A falak papírvékonyságúak, de a lakás összességében kifogástalan. A gáztűzhely palackról üzemelt. A lépcsőház és az emeleti közös használatú terek is meglehetősen szűkösek. Az épületen belül és kívül is, a balti országokra jellemző makulátlan tisztaság a mérvadó. Munkába menet és jövet telnek meg csurig a kávézók, az üzletek zöme napközben novemberben is zárva. Kíváncsiságból ellátogattunk egy másik modern város részbe is. Tágas zöld terek tagolták, a sorházakból, valamint a három -nyolcemeletes házakból álló területet. Elsőre élhető, szerethető környezet. Több mint 300 ezren laknak itt, jóval kevesebben, mint i. u. 750 után, a mór korszaktól kezdődően pár száz éven át.
Évszámtól függetlenül hasznos lehet a kéznél lévő bugyelláris. A múzeumokat alapul véve, a látássérültek számára a belépés ingyenes, a kísérőnek jellemzően fizetős. A Mezquitában (ejtsd: mészkitá) a pénztáros jóindulatának köszönhetően megspórolhattuk Kati belépőjegyét (11 euró). A többi helyen lényegesen kevesebbet gomboltak le a turistáról.
Córdoba történelmi része három területi egységre bontható: i. u. 1. században megépített, tizenhat lyukú római híd (Puento Romano); az i. u. 750-től emelt mór korszak impozáns épületei, valamint a köréje fonódó, hatalmas kiterjedésű, ma is élő zsidó negyed. A város folyója a széles ártérben most keskenyen csörgedező Guadalquivir. Partja az érintetlen természetet adja vissza. A vízfolyás a tengeri kikötővel rendelkező Sevilla felé tart, ahol kiszélesedik, és beletorkollik a 85 km hosszú XIII. Alfonz csatornába, mely a tengerjáró hajók számára biztosít utat az Atlanti-óceán felé.
Bár az Ibériai-félsziget első hódítói nem a rómaiak voltak, de a nevükhöz fűződik a kőhíd megépítése, mely az őket követő vizigótok (germán népcsoport) alatt leromlott ugyan, ám azóta mindig volt aki megújítsa. Ma széles gyalogos hídként hasznosul, melynek elejében és végében egy-egy utcazenész brillírozott
Calahorra-torony. Ez a mór erődítmény az Almohad-kalifát idején a 13. század elején épült, és a római híd déli bejáratát őrzi. A 14. században a Castile II. Henrik uralkodása alatt megerősítették, és ma is pontosan úgy néz ki. Később börtönként szolgálta az emberiséget, majd lányiskolává nőtte ki magát. Ma Helytörténeti múzeum, kihagyhatatlan látnivalókkal. A kiállító termek itt is mélyen alulvilágítottak, ezen alig segít a villanykapcsoló használatával aktivizálható rásegítő világítás. Ez van. Belépéskor egy fali perzsa szőnyeg fogadja a látogatót. Innentől jönnek a lépcsők, és a kiállító termek. Szerencsére rengeteg makett mesél a múltról így: a város központi magjáról az épületek által, kiterjedt mezőgazdasági terület, tanyákkal, állatokkal, munkavégző földművesekkel, várral, a jog tántoríthatatlan uralma, melyen az álló vádlott mögött a karját egymásba fonó bíró cövekel, szűkebb környezetükben őket körbeülő ítélkezők, távolabb népes plénum.
A zeneteremben régi húros hangszerek, a plafonon lévő hangszórókból elővarázsolt dallamok csak félig játszódtak le. Mindez vegyítve a légkondicionáló folyamatos susogásával.
A kor technikáját bemutató tárlat a csillagászaton alapuló tengeri navigációról, és térképekről mesél. Az Indiába induló, de Amerikába érkező Kolombuszt ezek a térképek sarkallták felfedező útjára. A vízi malom makett azért volt örömteli a számunkra, mert a zsidó negyed mellett szállásunk felé tartva felfedeztünk egy a járda szintjénél jóval lejjebb lévő gödröt, melyben ősi vízimalom kerék mutatta lepusztult arcát. Még egy vizes makett korrajz. A római híddal párhuzamosan négy ház, kettő a mederben, kettő a két parton. Ma már csak a déli part épülete lelhető fel, teljesen romosan. Mielőtt tovább mennénk újabb látnivalók felé, még egyszer, aki erre jár, feltétlenül nézzen be ide.
Átsétálunk a római hídon, ahol továbbra is fáradhatatlanul munkálkodnak az utcazenészek. A túloldalon egy előttünk névtelenségben maradt diadalív alatt jutunk el a fő látványossághoz, a maga teljességében értendő Mezquitához. A kaputól balra magasodik a San Rafael oszlop, melynek tetején a szent ember kőbe vésett alakja magasodik.
Patio de los Naranjos. A világ szinten is páratlan építészeti együttes főbejárata a tágas udvar, ahol a muzulmán hívek az ima előtt az előírásnak megfelelően szertartásosan bemosakodnak. Azóta nem sokat változott a terület képe, szökőkutak, árkádok alatt lógó, régi írásjeleket tartalmazó fatáblák, narancsfák. Mindezek megújult állapotukban láthatók. A kőmedencénél hosszasabban elidőztem. Most is csobogott a víz, de a forróság beálltával talán még intenzívebben.
Innen nyílik a harangtorony, ahova időre szóló belépőt lehet váltani. Legnagyobb megdöbbenésünkre, nekem, mint nem látónak, nem adtak jegyet, tehát nem mehettem fel a léleküdvözítő harangokhoz. Ettől majdnem elkárhoztam. Azt hittem, hogy a toronyba felvezető lépcsők veszélyessége miatt, de mint Kati kiderítette, normál állapotúak voltak. Puff neki. Odafent az eredeti kőpárkányt dróthálóval határolták le a látogatók elöl. Aki feljutott oda, közvetlenül a harangok alól szemlélhette meg a várost, és egyidejűleg buzgón imádkozhatott azért, nehogy fülsiketítően megszólaljanak a harangok. Azalatt én kitartóan várakoztam odalent. A délután két órát jelző kongatást megcsíptem.
La Mezquita. A világ ma ismert legrégebbi építészeti produktuma 10-12 ezer éves, és Törökországban lehet megcsodálni. Az egyiptomi piramisok csupán 4500 évesek. A Mezquita, több mint ezer éves. Építészeti csitrinek tekinthető, de egyedi mecset. Spanyolország egyik kulturális csodája. A 10. században Córdoba Európa és talán a világ fővárosa, a tudomány és a kultúra tekintetében, Emír Abd-ar-Rahman uralkodása alatt.
A mecset kívülről szemlélve monumentális, lenyűgöző, erőt sugárzó, tiszteletet parancsoló. Vastag falaiba veretes fémkapuk ágyazódnak; egykoron ezek a mecset bejáratai voltak, szám szerint ötvenkettő. Körbe járva leléptem az épület kiterjedését, mely nagyjából 150x110 méter, ez három egymás mellett hosszában párhuzamos futballpálya méretének felel meg. Egymás mellett állva 16500 ember férne el rajta. Mohamedán imára 5-6000 hívő számára alkalmas. Miért kellett ekkora mecsetet építeni? Córdobában a mór uralom fénykorában 800 ezren laktak, arabok, keresztények, mórok, zsidók, meg egyéb népcsoportok.
Aki csak fotóról ismerheti meg a mecset belső terét, az nem is gondolja, hogy milyen jól jár vele. Miért? Belül 850 márvány oszlop tagolja a teret. Keresztben az oszlopok egymástól való távolsága kb. 270 cm, hosszában ennek a duplája. Egy-egy oszlop kétszer két áthidaló vörös és fehér sávos boltívet támaszt alá,melyek felépítményeikkel lezárják a fény útját. Emiatt idővel néhol teret nyitottak a napvilágnak. Aki odabent nézelődik, nem árt jó erősen mereszteni a szemét. Szerencsére van mit látni. Talán ez tartotta a reményt Katiban, a számára váratlan sötétségtől majdnem elment a kedve az egésztől.
A belső oszlopok anyaga kb. három méterig márvány, utána faragott kő. Ezek és a rajtuk lévő boltívekkel együtt alacsonyabb, mint az épület külső fala, mely 12-16 méter lehet. A belső oldalfalakon mennyezetig érő festmények sora. A mennyezet 270x540 cm-s lapjai változatos képet mutatnak. Néhol festett kazettás, máshol festett vagy nyersfa, faragott kő. Az oldalfalak mentén található a kincstár, telis-tele aranyozott kegytárggyal, melyet szemlesütve magunk mögött hagytuk. Az ásatások kincsei mellett bámészkodva elsétáltunk úgy, ahogyan a számtalan andalgó teremőr is tette.
A mecset egyik sarka bánja csak igazán, meg 96 oszlop, hogy a mórokat elűző spanyol király nem volt tisztában azzal, hova is engedélyez egy katolikus templomot felhúzni. Amikor ellátogatott Córdobába és meglátta a mecset oszloperdejét és benne a belőle két oldalfallal leválasztott katolikus templomot, szánta-bánta tettét, de már késő volt. Oldalfalai egészen a tető aljáig futnak fel, elülső része szabadon maradt: fémrácsozat zárja el a látogatók elöl. Nem árt tudni, ez is 250 év alatt készült el, több részletben. Hét végéken 08:30-tól a misére kinyitják, ilyenkor látogatható. Sajnos előre nem tudtunk róla, mert a vasárnapi misét megcsíphettük volna, a szent hangfelvétel oltárán áldozva vele. Egyébként, hét végén 11:55-kor szólalnak meg a harangtorony harangjai, de hétköznap szótlanok maradnak, erre a felemásságra alaposan ráfáztam.
Végül még valami. A Mezquitában a mi zsebcirkáló tehetségű fényképezőnk kevésnek bizonyult. Ide jóval komolyabb gépre van szükség, megfelelő optikával.
Alcázar de los Reyes Cristianos, Királyok palotája. A vizigótok erődjét az arab Omajjád kalifátus palotává fejlesztette (kertek, udvarok, fürdők, a kontinens legnagyobb könyvtára), melyet a spanyolok Később három évszázadon át az inkvizíció székhelyévé tettek. A szintkülönbséggel megalkotott kertek 10 futballpálya nagyságúak. Ősz végén csak fantáziálni lehet azon a pompán, melyet tavasszal, nyáron és kora ősszel produkál, számtalan szökőkúttal felturbózva. A virágok változatos színvilága, illatorgiája, a mesebeli idill képe idéződik meg az ősszel erre járó turistában.
A virágos kertet régen a nagy Albolafia vízikerékkel táplálták, amely a Guadalquivir folyó vízét emelte át a palota szerteágazó csatorna rendszerébe. Hogy ennek maradványa látható-e a zsidó negyed oldalában a járda közelében, melyre a szállás felé tartva bukkantunk, megválaszolatlan kérdésként maradt meg bennem.
A Királyi palota első utunkba eső folyosóján hatalmas, mesterien megmunkált faragott faláda fogadott. Nagyon újszerűnek tűnt, kérdésként felvetődött bennem a kora. Az egyik teremben négyzetcentiméter nagyságú kövekből kirakott két angyalt ábrázoló mozaik kép kápráztatja el a szemet.
Mielőtt eme történelmi emlékhelyektől elindulnánk a zsidónegyed további részét felfedezni, essen néhány szó a példa értékű Információs központról. Hatalmas belső tér, padokkal gazdagon ellátva, kulturált mosdók, mozgássérültek számára is. Automatából belépőjegyek vásárolhatók. A turistatérképek szabadon elvehetők. A komplett zsidónegyedet részletesen bemutató video. A várost 1000-ben ábrázoló méretes térkép mindenkit hosszas megállásra késztet.
A zsidó negyed, mely a római kori-, a vizigót-, a mór- és a spanyol történelmi emlékeket is egyaránt magában foglalja, több négyzetkilométer kiterjedésű. Bazaltköves utcái, apró és nagyobb árkádos terei, fehérre meszelt egyemeletes házai és gyakran kibogozhatatlan utcaszerkezete igazi élményt jelenthet az ide vetődő turista számára. Könnyen visszagondolhatja magát az ember a 20. század elejére, vagy még régebbre.
Tavasztól színpompás virágok garmadája a házfalakon és az udvarokban, az illatorgia bódító hatása lábat földbe gyökereztető. Romantika a javából. A negyed egyik nevezetes utcája a Calleja de las Flores, mely a történelmi időkben betölthette a főutca szerepkörét is. Mai jelene, a környék legkeskenyebb 160 cm széles utcája, és egyúttal a legrövidebb is, pár méterével. Végében apró terecske képezi zsákutcává, kisebb csobogóval feldobva.
Térkép segítségével találtunk rá az Arab házra. Benne kevésbé érdekes afrikai témájú fotókiállítás. Esetünkben a képekből egy fejkendőt viselő arab nő futballista vitte el a pálmát. Az épület mennyezete festett, fakazettás. Három belső zárt és kövezett udvara elgondolkodtatott. Vajon milyen lehetne egy ilyen épületben élni? Az elvi lehetőséget nem vetettem el annak ellenére sem, hogy számomra nincs jobb hely annál, ahol lakunk.
A Városházával szemben egy lépcsősoron lejutva, nem felújított, de nem is romos régi templomhoz jutunk, melynek falához érintőlegesen hozzáépítettek egy több emeletes lakóházat. Több helyen is megfigyeltük már, hogy nagyobb egyházi épületeket szorosan körbevesznek épületekkel.
Girbegurba utcákon át megérkeztünk a Régi térhez. A kétemeletes házak aljában szinte teljesen körbefutó árkádsor, melyet a vendéglátósok uralnak. A közrefogott tér telibe lekövezett, növénytelen felület. Szélében kétszer két nyugdíjas férfi dominózott. Az egyik szegletben hajléktalan tanya szennye, távolabb alkalmi árus kínálta portékáit.
Közeledett a dél, szerencsénkre utunkba került a San Franciscó templom. A távolban hamarosan megkondultak a harangok, de a mi kitüntetettünk meg sem nyikkant. Hangosabbra vettem a felvételt, mire a templom harangjai meglódultak. Na, ilyen az, amikor nem megfontolt az emberfia, az első néhány giling-galang kivételével a többi meglett.
Córdoba Patios. Május a virágok ünnepe. A második héten a különböző udvarok között versengés folyik, hogy melyikük a legszebb. Ilyenkor kitárulnak az addig kulcsra zárt kapuk, szabad a bejárás. Ezek a legörömtelibb napok a városban. A jázmin és a narancsvirág illata teljesen betölti a teret. Ekkor ötvennél is több virágba boruló udvart látogathatunk végig. A város számos konyhája és vallási épületei is részeseivé válnak a népünnepélynek. Flamenco gitártól hangos az éjszaka.
Felkerestük a város legnevezetesebb ilyen épületegyüttesét. Az udvarház komplexum 12 udvarával csábítja magába a vendéget. A kerteket körbevevő házakban régi korok tárgyi emlékeit állították ki. Mindössze egy helyen csapta meg orromat virágillat. Az árkádos kerteket négy méter magas kőfal is övezi, mely a medencékkel és dús virágokkal teli udvart egyben hűssé is teszi a forró nyári napokon. Az árkád ötletet a mór építészek hozták magukkal, Észak-Afrikából. Az utolsó udvarok egyikében vállig érő tujabokor erdő, alig ember szélességű közlekedő utakkal. A teljesen üres kőkunyhók is fontos kellékei lehettek az ibériai nyaraknak.
Véletlenül találtunk rá az Archeológiai múzeumra. Nem várt meglepetésként ért minket a pénztárnál, hogy odabent nem szabad fényképezni. Ez legyen a legnagyobb baj, de okát a mai napig nem értem. Kerüljünk beljebb. I. e. 5000-től kezdődően, pár ezer éven át tartóan, a leletek rajzai függtek a falon: cserepeken írásjelek, minták vonalai. Említettem már, hogy hány nép uralta az ibériai tájat, nos mindegyikőjüktől számtalan emlék került napvilágra, és megőrzésre. Tetszetős római kori szobrok, díszes edények. Erősen megragadt bennem a 10. századból fellelt olló. A kiállítás végén valódi romok felett pallókon át lehetett visszajutni a pénztárhoz.
Spanyolországban csupán három zsinagóga található. Egyik éppen Córdobában. Mikor ráleltünk, népes turistacsoporttól volt hangos. Egy helyiség látogatható, melynek falán csipkeszerű márvány faragás.
Végére hagytam azt a kaput, melyen az első nap beléptünk a zsidó negyed területére. Közelében egy szobor, mely Aben Hazam emlékét idézi meg.
Mindig örömmel tölt el a kiabáló, nevetgélő, szertelen gyermekek ricsaja. Az egyik córdobai lakótelep általános iskola udvara telis-tele kölykökkel. Álljunk meg egy percre töltekezni.
(Hangminőség: 24 bit, 48-192 kHz.)
TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS
Córdoba Andalúzia szívében fekszik, a Guadalquivir folyó termékeny völgyében. Amíg el nem iszaposodott a folyó, egészen Córdobáig hajózható volt, összekötve a várost a tengerrel. A szárazföld felé vezető utaknak is a tengelyén fekszik, így páratlan fekvése mind a rómaiak, mind a vizigótok, majd a mórok számára is stratégiai jelentőségű volt, s ezért előszeretettel tették ide székhelyeiket.
Miért mórok, miért nem arabok? 711-ben amikor lerohanta az a mindössze 7000 harcos az ibériai félszigetet, közöttük 300 volt az arab (vezérek), és 6700 afrikai berber (fekete mór), a spanyolok ezért használták rájuk ezt a kifejezést. A vezető arab réteg mindig is megőrizte felsőbbrendűségi tudatát a berberekkel szemben, a nagy kavarodásban a spanyol társadalomban a következő rétegek alakultak ki: arab vezető réteg; berber harcosok; zsidók (a spanyol név héber megfelelője szefárd, így lesznek belőlük a szefárd zsidók); keresztények; muladik: iszlámra áttért hispán népesség; mozarabok: mór hódítások során leigázott keresztények; mudejárok: keresztény uralom alatt élő mórok.
Az iszlám birodalom kialakulása. Amikor az Arab-félszigeten, az iszlám jegyében arab törzsszövetséget létrehozó Mohamed próféta 632-ben fiú utód nélkül meghalt, a különböző törzsek közötti harcokból végül 661.-ben az Omajjád törzs tudta magához ragadni a hatalmat, és megalapította az Első Omajjád Kalifátust. Kalifa jelentése: Mohamed utóda, akiből csak egy lehet, csak ő reprezentálhatja törvényesen az Iszlámot. Az Omajjádok vér szerinti örökléssel dinasztikus módon biztosították maguknak a hatalmat egészen 750.-ig. Ez alatt az időszak alatt már magukhoz csatolták Észak -Afrika még fennmaradt részét, az ibériai félszigetet Spanyolországgal és Portugáliával. Székhelyükké Damaszkuszt tették.
Az Ibériai félsziget a Damaszkuszi Kalifátus provinciája lett 716-tól Córdoba székhellyel, és alárendeltekként adót fizettek neki. Az Omajjád Kalifátus kormányzókat (emír) nevezett ki, akik 3 éves periódusban váltották egymást. Aztán 750.-ben egy véres leszámolásban az Abbaszidák letaszították a trónról az Omajjád dinasztiát, a mintegy 80 vezető családtag brutális meggyilkolásával egy ebédmeghívás alkalmával. Egyetlen ifjú sarja a családnak a 16 (?19) éves I. Abd-ar-Rahman herceg menekült meg. Csaknem 6 évi nehéz, üldöztetésben eltöltött menekülés után eljutott Al Andalus határáig, s ott kijelentette, hogy ő a törvényes örököse az Omajjád Kalifátusnak. Ez természetesen harchoz vezetett az ezidő szerint Al Andalusban terroruralmat folytató Abbaszidák képviselőivel. A csata során egy improvizált zászlóval, amelyet egy szuronyra tekert, kibontott zöld turbánból kötöttek, megalkották a Córdobai Kalifátus zászlóját és színét, a zöldet, mint a remény színét. Ez a zászló volt egyben az első zászló jelkép az Ibériai félsziget történetében is.
Az iszlám keleti terjeszkedése. 644-tól iszlám seregek végigsöpörnek Közép Ázsián India és Kína irányába. Nyugat felé Szíria, Perzsia, Egyiptom voltak az első meghódított területek. Uralkodásuk végére nagyságuk meghaladta a Római Birodalom egykori területét, s milliókat térítettek át az iszlám hitre.
Az Ibériai félsziget története a mórok megjelenéséig. A népvándorlások idején a szvévek, az alánok és a vandálokután végül a vizigótok telepedtek meg az Ibériai-félszigeten. Hivatalos vallásuk ekkor még az arianizmus, de a VI. század végén Reccared nevű királyuk uralkodása alatt visszatértek a római hitre. Központjuk Toledó volt, és a régi római városokra támaszkodva katonai arisztokráciaként uralkodtak. Több népcsoport is élt a területen, akik sokszor kisebb-nagyobb konfliktusba keveredtek egymással. Ilyen volt például a VII. század közepén, Chintilla uralkodása alatt (636–640) történő népes Zsidó etnikum erőszakos térítése, amely nemcsak komoly zavargásokat, de politikai válságot is eredményezett: a VIII. század elején Trónviszály tört ki. A belharcok után Roderic lett a következő vizigót király, ám az örökségből kizárt Vitiza fiai külső segítséget hívtak, a mórokat. Mindez kapóra jött az időközben Afrikában terjeszkedő, Múszá Ibn Nuszajr kormányzó által vezetett mórok számára, akiknek egyik fő célja a nyugati irányba történő hódítás volt. A kormányzó hadvezére, Tárik 711-ben átkelt a Gibraltári-szoroson, és Cadiznál megütközött Roderic seregeivel, akit csata közben megöltek. A hadvezér ezt követően bevette Toledót, és lefoglalta a kincstárat, majd Múszá Ibn Nuszajr 712-ben követte őt. A vizigótok (akik nem keveredtek spanyol alattvalóikkal) egy évszázad alatt beolvadtak a hódítók tömegébe, csupán egy-két név emlékeztetett már csak rájuk. A mórok hozzákezdtek az Ibériai-félsziget meghódításához.
Córdobai emirátus. A csatát megnyerték, s ezzel elkezdődött a Független Córdobai Emirátus (756-929) időszaka, leszakadva a – most már bagdadi központú – iszlám világról, támogatást onnan nem remélhetvén, teljes elszigeteltségbe kerülve tőlük. Az Emirátus vezetőjének titulusa emír, vagy szultán volt.
I. Abd-ar -Rahman egységes kormányzás alá vonta Al Andalus területét. Kormányzása alapelvéül az igazságosságot és a toleranciát tette a különböző vallásokkal és kultúrákkal szemben. Középpontjába a gazdaságot és kereskedelmet állította, amelyek a mór gyógyászattal karöltve, megteremtették a gazdagságuk alapjait. (Szemben az Abesszidák irányadó ideológiájával, amely a hagyományos sivatagi törzsi szokásokon alapult.)
I. Abd-ar -Rahman emír az Omajjádok mór legitimitásának hangsúlyozásául – 30 évvel ideérkezése után – elkezdte a Córdobai Nagymecset ( Mezquita) építését és átalakítását, 784-től. Egy magasan intellektuális és széleskörű kulturális éra következett Al Andalus életében, – amelyek mindegyike jelentős módon befolyásolta Andalúzia történelmét is.
I. Abd-ar -Rahman politikailag óvatosan járt el, amikor nem kiáltotta ki magát azonnal kalifának. A megfelelő pillanat a III. Abd-ar -Rahman, a sorrendben nyolcadik emír (912-929) idején következett el, amikor 80 magas rangú előkelő arab a brutális Bagdadi Abbaszida Kalifátustól függetleníteni akarta magát, s vezetőt keresett. Másik indok az észak-afrikai (bagdadi irányítás alatt levő) fatimida törzsek fenyegetése, s III. Abd-ar -Rahman, hogy tekintélyét és alattvalói hitét egy esetleges támadással szemben növelje, kikiáltotta az emirátus átalakítását kalifátussá.
Córdobai kalifátus. A Córdobai Kalifátus (929-1031) időszaka a mór uralom legfényesebb szakaszát jelenti. Córdoba Európa legnagyobb és legragyogóbb települése ekkor. A városról följegyezték, hogy lakossága csúcspontján elérte a 800 ezer főt. Mindezt a IX-X. században! → 1750 körül Párizs még csak 400 ezer, Róma 140 ezer, Bécs 180 ezer fős települések. És ha már ezeket az európai városokat megemlítettük, álljon itt rögtön még egy párhuzam: Córdoba kövezett, járdákkal ellátott utcáit ez időben 50 ezer lámpa világította meg, amihez Európa legnagyobb városainál még több száz évnek kell eltelnie!
A Kalifátust a leginkább intellektuális, tudás-alapú társadalma különböztette meg minden egyéb európai néptől, nemzettől. A legfőbb direktíva itt az oktatás, a tudomány fejlesztése és annak vívmányainak átültetése volt. Számos egyetem (Córdoba, Sevilla, Valencia, Málaga, Granada), iskolák, s könyvtárak ezrei épülnek. A kalifák mindennemű akadémiai munkát támogattak, a pre-iszlámi kultúrák – főniciaiak, görögök – műveit, filozófiáját összegyűjtik és lefordítják, s gyakorlatilag rajtuk keresztül jut Európa e tudás birtokába. Kiemelkedő érdemeik vannak az európai orvoslás és orvosképzés alapjainak megteremtésében, a Sorbonon még a 19. század elején is kötelező sillabuszok közé tartozott Ibn Sina Kánonja. A kartográfiát és a tengerészeti iránytű használatát is tőlük vesszük át. A krónikák szerint Kolumbusz hosszú órákat töltött az arab Idrisi világtérképe tanulmányozásával, míg kidolgozta elméletét az új, Keletre vezető útról. Ők közvetítik felénk az arab számrendszert és hozzák el Indiából a 0 használatát. Kínából a puskaport, s ami még fontosabb, a papírgyártás tudományát. Hisz ez az alapja az ismeretek gyors és olcsó terjesztésének, a kollektív tudás megteremtésének.
Míg ekkor a keresztény Európa 99%-a írástudatlan, itt minden szociális osztályban elterjedt, univerzális volt a betű ismerete. Felvilágosultságuk odáig terjedt, hogy a córdobai egyetemet már nők is látogathatták, akik ezután udvari jegyzők lehettek. Gondoljuk csak meg, rólunk magyarokról, ezidőtájt jegyzik fel a St. Gallen-i kalandot, amikor portyázásaink során betörve az apátságba csirkecsontot hajigálva pusztítottuk el készleteiket!
Virágzik az udvari költészet, nagyra becsült a szép kalligráfia. Egy rövid ismertetőben 31 tudományágat sorolnak fel, amelynek művelésében kiemelkedtek, s nagy befolyást gyakoroltak Európa fejlődésére. Európából pedig özönlenek a tudósok az itt felgyülemlett tudás elsajátítására, átvételére. De az udvarnál tiszteletüket teszik európai és ázsiai uralkodók és előkelőségek is.
Córdobában a kalifátus idején 700 mecset, 70 nyilvános könyvtár, 17 főiskola, 50 közkórház, 900 fürdő, több mint 200 ezer ház és 60 ezer palota létezik. A köztereken víznyomó kutak működtek, szennyvízelvezető csatornarendszer, és sok gazdag háztartásban vezetékes víz és vízöblítéses WC volt. A személyes higiénének maximális fontosságot tulajdonítanak. Még a legkisebb faluban is volt közfürdő. III. Abd ar-Rahman az állami pénzeszközök egyharmadát a közkórházak és egyéb egészségügyi intézmények finanszírozására fordította. III. Abd ar-Rahman pénzverdét működtetett és a helyi fizetőeszköze a Córdobai arany.
Averroes (Ibn Rushd), akit Córdoba nagyjai közül szokás a legelső helyen említeni. Averroës a legnagyobb iszlám filozófusa Al Andalusnak, mondják, kivételes és enciklopédikus tudású géniusz volt. Elsősorban Arisztotelész tanainak kommentálásában alkotott egyedülállót, de a filozófián kívül tanulmányai kiterjedtek az orvostudományra, jogra, matematikára, asztronómiára, zoológiára, retorikára, irodalomra és zenére is. Legnagyobb művén, Arisztotelész interpretálásán 26 évig dolgozott. Averroës számára Arisztotelész testesítette meg a legmagasabb emberi intelligenciát. Kommentárjai a valaha is e témában írtak közül a legkompetensebbek ma is. Intellektuális hagyatéka egyaránt befolyásolta a spanyol zsidók, illetve a középkori keresztény Európa gondolkodását az elkövetkező 400 éven keresztül. Életében több, mint 78 könyvet írt, – ebből 20-at orvosi témában. A mór orvoslásról írt könyvét, a Colligetet a 18. századig széleskörűen használták az oktatásban, a betegség megelőzésben és gyógyításban.
A mór gyógyászatban nagy fontosságot tulajdonítottak a higiénének, a holisztikus kezelésnek és odafigyeltek az étrendre, a test és szellem harmóniában tartására. Ugyanakkor a sebészetben új eszközöket fejlesztettek ki, megújították a gyermekgyógyászat, szülészet, szemészet területeit. Kórházaikban folyó víz volt.
Zsidó negyed, zsidó történet. Az ibériai félsziget legöregebb zsidó negyedében lehetünk Córdobában, akik mint tudjuk, a középkori városokban többnyire területileg elzárkózva alakították ki otthonaikat. A zsidók szívesen működtek együtt az arabokkal, s városaik felvirágzásában tevékeny és hatékony részt vállaltak. Ahol ipar és kereskedelem volt, az számukra üdvözölt terep, de a Córdobai Kalifátusban igencsak beépültek az udvari adminisztrációba, a hivatalokba, illetve a gyógyászatba is.
A kis girbe-gurba utcák látszólag minden terv nélkül szövik be a városrészt, az utcák két oldalán levő házak közel állnak egymáshoz, időnként át is tudjuk érni azokat, ha kitárjuk a karunkat. A fehér falakon kívül maximálisan kis decens okkersárga csíkok díszítik a házakat, no meg sok kovácsoltvas rács, és virág, virág, virág.
A kapukon feltűnő kéz alakú kopogtató nem más, mint Fatima keze, aki az iszlám hit szerint megvédi a benn lakókat a bajtól, betegségektől, rontástól. Fatima Mohamed próféta lánya volt. Lám-lám a kultúrák egybefolyásának micsoda példája itt, a zsidó negyedben!
Ha bekukkantunk ezeken a kapukon, elénk tárul a híres patiók csodás világa, ahol gyakorlatilag az itt élők élete folyik. A forró időjárás alakította ki ezeket a “túlélési” formákat, amit szintén az arabok hoztak magukkal, még a sivatagból. Belső udvaraikat oázis formára funkcionálták át, sok zöld növénnyel, az udvar közepén megnyugtatóan csobogó, és hűsítő szökőkúttal, s többnyire a pation belül egy-egy árkádos részt is kialakítanak. A vastag és az udvar méretéhez képest magas falak szintén a hőség kiszorítását szolgálják. S felettük pedig esténként, amikor már jól esik kiülni ide, a csillagos ég!
Éppen itt, Córdobában eredetileg a turistaiparnak kedvébe járva, egy évben egyszer, valamikor májusban teljesen megnyitják kapuikat az idegenek előtt, s azok szabadon járhatnak kelhetnek közöttük, miközben a helyiek folytatják szokásos életüket – mintegy a lakás fedetlen vendég szalonjában. Ez aztán a helyiek között is egy nemes versengésnek vette kezdetét, s ilyenkorra mindenki igyekszik a legszebbet, legkülönlegesebbet kihozni saját portájából.
Egy távoli udvarba lépünk be, itt valóban, mint egy nappali szoba berendezése, még bútorok is állnak, s azon különféle emléktárgyak, könyvek árusítása folyik. De hamarosan rádöbbenünk, itt már más a motiváció, hiszen a zsinagóga bejárata előtti kis udvaron állunk. Ez, a Spanyolországban mindössze három megmaradt zsinagóga egyike, amelyet titokban, ilyen belső udvarok mögé rejtve is, de fenntartottak, és működtették az üldöztetés hosszú évszázadain át. Mint tudjuk, a félszigeten a mórokat megelőzve már korábban is fel-fel lobbantak antiszemita megmozdulások, üldöztetések, jobbára a gazdasági nehézségek miatt lázongó indulatok levezetésére – hiszen a dolgos zsidó enklávékban mindig volt irigyelni való “vagyon”. Ezek a korai társadalmak különböző rendeletekkel mindig csökkentettek valamit a zsidóság jogain, vagy kitelepítés terhe mellett kényszerítették őket hitük elhagyására, addig a mórok alatt földtulajdont szerezhettek, melyet a berberekkel műveltettek meg. Vámszedési és – kezelési feladatokat kaptak a selyem és luxuscikkek ki és bevitele terén, kezük alatt felvirágzott a selyemipar, a finom-fémmegmunkálás, igényes bőrfeldolgozás és a kalifátussal együtt ők is felvirágoztak.
A Reconquista lezárásaként, a Keresztény Királyok első rendeletükkel, az Alhambra-ediktummal 1492. március 31-én elindítják a zsidók kiűzetését. Az arabok vallási türelmével szemben, itt működésbe lép az inkvizíció. A menekülő szefárd zsidóság útját elsősorban olyan területek felé veszi, ahol a toleráns iszlám az uralkodó hit: Törökország, Balkán, Észak – Afrika.
De milyen szép példája megint csak ez a zsinagóga is a kultúrák egymásra hatásának: tiszta mudejár (móroktól átvett) stílusban, a stukkó dekorációk között héber nyelvű tóra idézetekkel épült.
Újabb nagy córdobai szobra. Ő Maimonidész orvos és teológus, aki Averroësnak a kortársa volt, s akit a zsidóság legnagyobb gondolkodójaként tartanak számon. Nagyon érdekes, hogy mint oly sokszor, egy politikai berendezkedés dekadenciájában születnek nagy, kiemelkedő, saját korukon is túlmutató személyiségek. Így volt ez velük is, hiszen ők a taifákra szétesett királyságok idején, a XII. század derekán, végén éltek, amikor már gyakorlatilag a küzdelem eldőlt a keresztény királyságok javára. Córdoba 1236-ban esik el, és már csak Granada marad a mórok fennhatósága alatt. S mindjárt itt a következő megdöbbentő információ. Az arab szemész, akinek itt szobrot állítottak, már 800 évvel ezelőtt sikeresen végzett szürke hályog műtéteket.
Mecsetben keresztény templom. Természetesen itt is jelen van a kettősség: minaretben harangok. Ez a Reconquista utáni átalakítás eredménye. A tetején szintén a keresztény idők óta áll St. Rafael szobra. Építése idején, négy gömbbel volt lezárva a torony csúcsa, 3 tömör aranyból, a negyedik pedig színezüstből készült, melyen a szikrázó napsugarak már messzi mérföldekről látszottak. Ez a torony egyébként az első négyszögletes formában épült minaret volt, ami szintén jelentős újításnak számított a maga idejében.
Mezquita, a nagy mecset. Belépünk, és egy oszloperdőbe jutunk. Ide kívánkozik egy idézet a kedvenc útikönyvemből, Reményi-Gyenes István tollából:
“Néhány percig hozzá kellett szoktatni a szemünket a látványhoz. Fel kellett ocsúdnunk ahhoz, hogy érzékeljük: a sötétségből a fények és színek kaleidoszkópja alakul ki, az oszlopok látszólagos labirintusa pedig – nézzük akár szembe, akár oldalt vagy keresztirányokban – a legtökéletesebb geometriai egyenesek szövedéke.”
A látvány elképesztő. Mintha nem lenne se vége, se hossza a teremnek. Kapkodjuk a levegőt, de ezúttal nem a melegtől, hanem az elénk táruló hihetetlen, szenzációs képtől. Eredetileg 1200 oszlop volt itt, ebből emeltek ki 96-ot a keresztény templom építésekor, de még így is, felfoghatatlan.
Sok a látogató, mégsem vagyunk sokan. Elveszünk ebben a hatalmas, vég nélküli térben. Mennyien lehettek hát akkor a muszlimok, akiknek mindez nem volt elég, és folyamatosan bővíteni kellett ?! Mint a hangyaboly, vagy inkább, mint egy nagy erejű hadsereg? És amikor az a rengeteg hát imára hajolva domborodik, az milyen látvány lehetett!? Akkor még az aljzat nem volt ilyen szép kővel lefedve, hanem a sima - gondolom – döngölt földre fektették fűből font – vagy éppen gyapjú imaszőnyegeiket. Ahogy ezen az első szenzáción kicsit túllépünk, felfelé kúszik a tekintetünk. Akkor még csak a puszta látvány vette szavam, de most Nektek elmesélem mit találtam a szakirodalomban róluk:
Először is, egy mecsetnek el kellett bizonyos magasságot érnie. Ezért a dupla ív. Az első, magasabb sor oszlopra az oszlopfejek fölé egy szélesebb átmérőjű tartó kőlapot (abakusz) helyeztek, amin aztán elfértek az alsó patkó – íveket keresztben átfogó pillérek is.
A pilléreket félkör alakú ívek kötik össze, s mindkét ívben váltakozva kőből (fehér), illetve téglából (piros) tették az ék alakzatokat. A formát a találékony építész valószínűleg egy római kori (meridai) aquaduktról vette, amivel egyrészt elérte a belső magasság megnyújtását, másrészt a kettős ívek illetve pillérek kiváltották a hordozandó hatalmas súlyát a tetőzetnek. S a tér mégis szellős, transzparens és – eredetileg : világos, fénytől átjárt maradt. Fény – árnyék játéka, amelynek az arab építészetben mindig is nagy fontosságot tulajdonítottak, teljességgel érvényesülhetett benne. Az eredeti mecset ugyanis, kifelé, az udvar felé nyitott volt. A nyitottság mondhatni előírásos kötelezettség volt egy mecsetnél.
Aztán jöttek a keresztények, és beépítették az 52 nyitott kaput s kis kápolnákat alakítottak ki belülről bennük. Pedig már a sok bővítés során az arabok is észlelték, hogy nem elégséges a beérkező fény, aminek pótlásául bevilágító kupolákat szerkesztettek a födémbe helyenként. Végül a megvilágítás megoldására lanternák kerültek a plafonokra. Ma is ilyen műfény biztosítja alapjában a belső tájékozódást.
Az eddigieknél is díszesebb oszlopok, és optikai térelválasztás állja utunkat. Az oszlopok feletti ívek már nem kettős ívek, hanem többszörösek, s azon belül is cakkosak, s színezésük is elválik a többitől – mondhatni decensek, mintázatuk csipke-szerű. Ez a Maksura, amely közvetlenül a Mihráb előtti rész, s a fejedelemnek van fenntartva. A légiesnek tűnő ívek itt is komoly teherhordozó szerepet teljesítenek, hiszen itt a megvilágítást fokozandó, egy hármas kupolában végződik a tetőzet, ami természetesen túlnyúlik az eredeti plafonszinten. Innentől, minden újonnan épített mihrábnál a kagyló díszítést beépítették. A kupoláknál alkalmazott keresztbordázatot már a gótika előfutárának tartják, s ez ugyanúgy ennek a mecsetnek az újítása, mint a dupla íves oszlopcsarnok.
Amikor a mórok bejöttek Córdobába, a város a vandálok és vizigótok portyázásai következtében szinte romokban hevert, ezért nem állt rendelkezésre megfelelő (építmény és) építőanyag, így a mecsetet a bővítése első fázisaiban a környéken fellelhető romokból, római épületek maradványaiból teremtették újjá. Emiatt aztán ezek az oszlopok különböző magasságúak voltak, amelyeket úgy hoztak végül egy szintre, hogy a hosszabbakat besüllyesztették a talajba, a rövidebbeket pedig alul, a lábuknál megtoldották. Ezért is van, hogy szinte két egyforma formájú, színű oszlop nem található itt. Anyagaik pedig jáspis, onyx, márvány és gránit. Az oszlopfők is igen változatosak, de itt már sok nyoma található a helyi kis kézművesek kezének, akiket az eredetileg Szíriából hozott építő mesterek bevontak a kivitelezésbe. A bővítések negyedik szakaszában pedig, II. Al Hakim kalifa idején (961 – 976) már csak helyi műhelyekkel (márványfeldolgozás!) dolgoztatott, s ezáltal már egységes az oszlopok képe.
Elérkeztünk a Córdobai Nagymecset legfényesebb pontjához, helyszínéhez, a Mihrábhoz! A Mihráb egy szimbolikus kapu, az Allah előtti leborulás színhelye. Itt kettesben vagy Allahhal, itt beszélgethetsz vele, mert hogy az iszlámban nincs közvetítő a vallásban, Te mindig direkt fordulsz Istenedhez. És természetesen Mekka felé kell nézzen. A fenti megjelenési forma, ami szintén II. Al Hakim nevéhez fűződik, valami egészen újat hozott az iszlám építészetbe. Addig a mihráb egy sima, dísztelen alkóv volt, a megfelelő irányba fordítva, ami nála átalakult valami magasabb rendűvé, varázslatos szépséggé. A díszítéséhez nem mástól kért segítséget, mint a Kelet-Római Birodalom keresztény császárától, II. Phocastól! S a segítség meg is érkezett, 150 tonna, arannyal futtatott káprázatos mozaik- darabok formájában, mihez a bizánci mestereket is mellékelték. Ők aztán beavatták a helyi kézműveseket is a bizánci mozaik díszítés művészetébe. A munkák során egy gramm anyag sem tűnt el, jegyezték fel a krónikások.
Aztán csak belebukunk a lehetetlenbe: a muszlim mecset kellős közepén egy keresztény katedrális. A meghökkentő jelenség túlzsúfolva díszítő elemekkel, szobrokkal, domborművekkel. Még sokszor egymással sem harmonizáló falak, plafonok, díszítő bútorok. Hát az is igaz, hogy ez is vagy 250 év (1523 – 1766) változó divat- és stílus irányzatait foglalja magába, de szinte minden elemében hivalkodó.
Kifelé menet megnézhetjük az utolsó bővítéssel bekerült oszlopokat, tudjuk, hogy Al-Mansur Vezír a kiskorú kalifa melletti “trónbitorló kamarás” rendelésére, már silányabb anyagokból készültek, s a fehér – piros ékek is csak a mészkőre festett minták.
A vég. A „kamarás” hosszú és sikeres zsákmányszerző, de nem területszerző uralkodása után, az őt követő fejedelmek belviszályba, gyilkossági sorozatokba, belháborúba torkolló hatalomgyakorlása, a mór birodalom végpusztulását eredményezte.
