Indokína (2025)
Ezúttal négy indokínai országot kerestünk fel a feleségemmel: Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Thaiföld. Mivel országonként két-három napra futotta időnkből, ezért az egyes országok mindennapjaival, szokásaival, kultúrájával és látnivalóival csak nagy vonalakban ismerkedhettünk meg. Utazásunk Délkelet-Ázsia kiemelkedő látnivalóinak megismerését célozta.
1. Vietnám
Vietnám 11 milliós fővárosa Hanoi, amely más néven ugyan, de i. e. 100 óta ugyanezt a szerepet folyamatosan betölti. A mai Kína területéről érkeztek ide a mai lakosok ősei. Ezer éven át nyögték a kínai igát, majd a 19. században a nem létező ajtót páros lábbal berúgta az érkező francia gyarmati hadsereg protektorátust gyakorolni és legvégül a második világháborút követően az amerikai-vietnámi háború döngölte földbe őket. Sokat szenvedett népről van szó, de mint a négy kis tigris egyikeként, fokozatosan kezdenek lábra kapni. A kínai fenyegetettségtől továbbra is tartanak, mint például a dél-kínai tengerfenéken lévő kőolajmezők birtoklásáért vívott jogi harcban, de a totális erőfölény egyértelműen a másik oldalon található. Az egykori kínai népességpolitika illetve a fiú az érték népelv odavezetett, hogy évtizedeken át a rizsföldeken dolgozó vietnámi lányokat anyának elrabolták a kínaiak. Amikor a kiszolgáltatott nő megszülte és felnevelte csemetéit a férj visszaengedte őt hazájába tudván, a gyerekek miatt úgyis visszatér. Manapság egyre ritkábban, de előfordulnak ilyen esetek még. A franciák földig rombolták a citadellát, amely a mindenkori uralkodó rezidenciája volt. Épületeket emeltek és hagytak hátra " Nemzeti Múzeum, Operaház, Szent József-székesegyház (a Notre-Dame mintájára épült) " valamint európai szemléletmódot és gyakorlatot honosítottak meg. Az egykori amerikai agresszorok utódai pedig a 21. század elején jól jönnek a kínai túlsúly ellenpontozásaként. Amíg a vietnámi királyok uralták az országot, addig a citadellában székeltek. Sík terület lévén törvénybe iktatták, hogy, aki a királyi rezidenciánál magasabb és szélesebb homlokzatú épületet merne emelni, keményen megfizet érte adó formájában. Ennek következtében elterjedtek a nadrágszíjparcellák, amelyeken az épületek elejei négy-öt méter szélesek, hátrafelé viszont 20-40 méter hosszúak is lehetnek:üzlet, raktár, lakás. A városkép eme nálunk szokatlan világát csak megtervezett területrendezéssel lehetne véglegesen felszámolni. Az amerikai hadsereg napalmbombák és lombhullató vegyszerek hatását örökítette a helyiekre. A természet gyorsabban begyógyította a rajta ejtett súlyos sebeket, mint ahogyan a testben és lélekben egyaránt megnyomorított emberek tehették. Hanoi ligetes tájként is megállja a helyét. Több nagyobb kiterjedésű tó teszi élhetőbbé a környezetet, legnagyobbik kerülete 17 km. A belváros zöldell a dús lombkoronájú fáktól. A várost erős motorizációs forgalom jellemzi. A külföldi látogatónak fokozott éberséget kell tanúsítania, mert a fürge motorosok sem KRESZ-t, sem gyalogost nem ismernek. Eldobott szeméttel nem találkoztunk (az autópályát vesszőseprűvel tisztogatta egy férfi) és hajléktalanból is csupán eggyel, egy hetvenen túli mamával, aki egy bezárt üzletajtó előtt elvackolta magát éjszakára. Még a belvárosban is egyértelmű, a helyiek az utcán élik az életüket. Erre a trópusok világa szinte kötelezi őket. Továbbra is maradva a centrumban, tömegesen leromlott, szegényes üzletek várják a vásárlókat. Csupán egy-két esetben találkoztunk korunk színvonalának megfelelő kereskedelmi egységgel. Mindezek ismeretében, a vietnámi fiatalok jelentéktelen számban hagyják el az országot végleg. Akik igen, azok Ausztrália és az Egyesült Államok felé veszik az irányt.
Hanoit busszal elhagyva az attól autópályán 140-170 km-re lévő Ha Long öböl felé tartunk. Az emberemlékezet óta meglévő rizsföldeket korunk világszínvonalát mutató lakótelepek, sorházak és önálló villák foglalják el. Az ideköltözők gyermekei magániskolák egymásra felfűzött sorába járhatnak. A terület parkosításában még nagyítóval sem lehet hibát találni. Kereskedelmi egységekben, sőt munkahelyekben sincs hiány. Itt húzták fel az ország jelentős gazdasági potenciájú autógyárait, amelyek mindegyike egy cég logóját tűzte homlokzatára. Az ország leggazdagabb emberének Van úrnak tulajdona ez az 500-1000 km2 közé tehető nagyságú terület, amely gombamód növekedik. A Szovjetunióban tanult majd Ukrajnában szárított levesporral indító ma hetven éves üzletembert a világ leggazdagabb dollármilliárdosai között tartják számon. Őt tekintik a vietnámi Putyinnak. Ha számba vesszük, hogy itt félmillió dollárt kóstál egy-egy ingatlan, akkor a busz ablakán át sok 10 km hosszan akadálytalanul ráláthatunk a felső tízezer világára. Az itt gyártott elektromos járművek legnagyobb felvevőpiaca India. Üde színfoltként időnként bejelentkezik egy-két rizsföld is. A termést évente egyszer takaríthatják be a gazdák, másodvetésre mindig zöldség kerül a földbe. Ezek a termények számítanak népeledelnek, ennek köszönhetően alacsonyak és vékonyak a vietnámiak. Ám egyes rizsföldek széleiben más is terem. A gazdák rendelkezhetnek magukról úgy is, hogy a túlvilágra költözésük esetén a saját földjükbe temessék el őket, így a temetők mellett a rizsföldeken is találkozhatunk pagodakriptákkal. Látványnak mindenesetre szépek.
Félóra időtartamra megismerkedhettünk az igazgyöngytenyésztés fortélyaival, a végén pedig az iránta komolyabban érdeklődők betérhettek vásárolni. Mint fél füllel hallhattam, a legdrágább gyöngynek a fekete számít, de az igazgyöngy árát tovább befolyásolja annak mérete és a gömbhöz való viszonyulása.
A tonkini-öböl egyik belterülete a Ha Long-öböl, amely Délkelet-Ázsia egyik legkiemelkedőbb természeti látnivalója. A tengervízből kimagasló, szinte függőleges oldalú, gyakran több 100 méter magas, karsztos mészkősziklák százai olykor kisebb szigeteket alkotnak, melyeket trópusi vegetáció borít. A legtöbb szirt és sziget lakatlan. A Ha Long-öböl kiterjedése valamivel több, mint 1500 km², de ebből 334 km² az a terület, ahol a mészkőszirtek közel fele, mintegy hétszázhetvenöt található. A legmagasabb köztük 330 méter. Eredetileg szárazföldi terület volt, de a tektonikus mozgások hatására tenger árasztotta el. Később a régió felemelkedett, és a természet, illetve az időjárás eróziójának lett kitéve. Így alakultak ki a napjainkban is megfigyelhető mészkősziklaformák, melyekbe év tízmilliók véstek barlangjáratokat. Ezek közül némelyik csak apálykor látható illetve látogatható, mert dagálykor a tengervíz teljesen elönti azokat.
A Ha Long-öböl területén két folyamatosan lakott sziget található, Tuán Châu és Cát Bà. Az előbbit híd köti össze a szárazfölddel. Mesterséges, fehér homokos strandjai népszerűek. Vele szemben Cát Bà csöndesebb és érintetlenebb, ahol még hiteles falvak őrzik az itt élő emberek régmúltból fakadó mindennapjait. -sszesen 12 000 fő lakja. Több úszófalu is megbúvik a hatalmas sziklaszirtek védelmében. Az itt élők halászattal és osztrigatenyésztéssel foglalkoznak. Őket a szállodahajók akadálytalan közlekedtetése miatt távolabbi vizekre elköltöztették.
Sung Sot barlang. A kaverna a Bo Hon szigeten található, közel Cát Bà-hoz. Egy kőlépcsőn lehet felgyalogolni a bejáratához. Odabent a sztalagtitokat és sztalagnitokat színes fénnyel világítják meg. Thiên Cung barlang. Az üreg a Dau Go szigeten kereshető fel, közel a népszerű Tuán Châu szigethez. A lenyűgöző cseppkövek olyan organikus formákká állnak össze, melyek megindítják a fantáziát.
Cát Bà sziget. Ide célszerű több napra tervezni. Számos település található rajta. A sziget déli oldala egy másik világ, kiépített turistacentrum. A táj lenyűgöző. Mindent zöld trópusi vegetáció borít. Számos lehetőség adódik kirándulásra és egy kicsit elmélyülni az élet nagy igazságaiban. Ti Táp sziget. Ez az alig 100 méter átmérőjű földterület egy szép, világos homokú stranddal, valamint egy kilátóponttal várja az utazót. A fentről nyíló panorámáért meg kell küzdeni: négyszáz lépcsőfok vezet fel magasába. Jó látási viszonyok mellett a környező szigetek látványa szép emlékképnek megmarad. Cua Van úszó falu. A Ha Long-öböl legrégebbi ilyen települése. A házak egymáshoz rögzítve lebegnek a tenger hol türkiz zöld, hol jáde színű vizén. Közel 700 fő lakja elszórtan. Cát Bà szigetről bérelt hajókkal lehet idejutni. A látvány egyszerre lenyűgöző és torokszorító, mivel a táj szépsége mellett az itt élők szegénysége elszomorító. A halászemberek nehéz élete összevegyül az édenkert buja szépségével és gazdagságával.
Miután ki-ki eldönthette, hogy a fentebb leírtak alapján érdemes-e vízre szállnia, hajózzunk be. Az ötemeletes szállodahajóhoz jelképes vízi taxival megérkeztünk. A harmadikon lévő étterem szintjére kértük a kabint, végül a negyedik emelet egyik háromszemélyes kajütjében szállásoltuk el magunkat. Olyan tágas a fürdője, hogy annál kisebb szobában is laktunk már. A lakóegységhez kisebb terasz is tartozik. Két oldalról nyithatók az ajtók, így a légkondicionáló bekapcsolása szóba sem jöhet. Szó mi szó, kényelmes helyünk lett. Kisebb kavart okozott, hogy ebéd után visszatérve nem találtuk a hátizsákjainkat, pedig mindketten élénken emlékeztünk, hogy ki-ki hova tette. Ez is stimmelt, csak akkor éppen a hanoi szállás esete tükröződött vissza a fejünkben. A riasztott magyar utaskísérő végül kezében két hátizsákkal megérkezett: a csomagjainkat a kulcsátadást követően a fogadóhelyiségben felejtettük. Vietnámra és a további három délkelet-ázsiai országra is egyaránt igaz, hogy kifogástalanul terítik meg az éttermi asztalt, valamint mesterfokon és látványosan elkészített hétfogásos menüvel állnak elő. A tavaszi tekercstől a kagylón át a rákig mindent elénk tálaltak. Részemről egytől egyig ehető volt mindegyik adag. Aki mást is szeretett volna harapni vagy akart volna inni valamit, annak " régies hasonlattal élve " mélyen bele kellett nyúlnia a zsebébe. A vacsorát a negyedik emeleten lévő teraszon szolgálták fel. Harmincas indiai pár hölgytagja szülinapját ünnepelte a hajón: mindenkit megkínáltak egy-egy szelet csupa hab tortaszelettel. A szállodahajó megérkezésünktől naplementéig a sziklaszirtek között lavírozott és tette mintegy további ötven szállodahajóval együtt. Éjszakára pedig ugyanott lehorgonyzott, ahol déltájban fedélzetére léptünk. Mivel Kati egyértelműen a hegyek szerelmese és a vízre mint csak italra szokott gondolni, ezért ráhivatkozva állíthatom, hogy a hajóról megfigyelt látványvilág alól senki nem képes kivonni magát: „azért szép” "felelte kérdésemre nagy sokára. Előzetesen tartottunk a hullámveréstől is, de szerencsére mindvégig sima víztükrön szánthatta a habokat a hajónk. Másnap reggel barlangtúrára indulhattak a rá vállalkozó korán kelő jelentkezők. Én maradtam a hajón, hadd mehessen egyedül Kati. Đáu Gá- barlang. Ez a Ha Long-öböl legnagyobb vájata. Kilencven lépcsőfok vezet fel a tetejébe. Megmászása nem kis fáradtság a fülledt trópusi melegben. Az üregnek három belső terme van, melyek közül az utolsóban egy édesvizű tó rejtőzik. A járat fecskék tanyája is. Visszatérve mindezekhez hozzáfűzte a feleségem, hogy az amerikai-vietnámi háború idején ide is elbújtak a vietkongok és a betonmedencében összegyűlt esővizet itták. A legfőbb érdekességnek mégis azt tartotta, hogy a földön elhelyezett egyik világítótest mellett a talajból páfrány nőtt ki. Cseppkőre hasonlító kőképződmények jellemezték a kilométer hosszú barlangot. Az üreg és a kikötő közötti negyedórányi távolság alkalmat adott a sziget kutyafuttában való megismerésére. A trópusi környezetben a busz ablakán át az egyik völgyben néhány lakóházból álló kolóniát pillantott meg a feleségem. A házak között akadt egy nyílt oldalfalú, talán hánccsal fedett közösségi tér is. A lakóházak mellett veteményeskertek zöldelltek. Az már csak hab volt a torta tetején, hogy néhány férfi betonkeverőt gördített a falucska utcáján. A Ha Long-öböl fürdési programot is kínált, mégpedig erősen kifogásolhatót. Történt, hogy a kishajó egy deszkákból összeütött mesterséges szigetre szállított el minket. A vízbe csak létra használatával lehetett beleereszkedni vagy talpast kellett ugrani, netán fejest. Az öböl vize 20 foknál aligha volt melegebb, nyár derekán sem sokkal több: száraz ruhában szálltunk vissza a hajóra. Viszont érdekességként meg kell említenem, hogy a közeli sziget keskeny vízparti szélében egymás mellett két még befejezetlen, de már berendezett lakóház állt. Akár a mesterséges sziget vállalkozóié is lehettek (vízi eszközöket lehetett kölcsönözni tőlük).
Meglepő és egyben tanulságos esetként említem meg, hogy a szállodahajó mellé több magánkereskedő is csatlakozott útközben. Csónakjuk kisbolt áruválasztékát kínálták eladásra az utasok számára. A megvásárolt portékákat merítőhálójukba téve annak nyelének magasba tartásával felnyújtották a fedélzetre. Ebben az volt a meglepő számomra, hogy a szállodahajó kapitánya ezt a tevékenységet nem tiltotta meg.
Újra a főváros utcáit rójuk. Az egykori citadella területén lévő Ho Si Minh-mauzóleum Hanoi egyik ikonikus látnivalója. A 21 méter magas, 41 méter széles, szürke gránittal burkolt építmény hatalmas sziklatömbként uralja a körülötte lévő füves, nyílt Ba Đình teret. 1945-ben itt kiáltotta ki a Kommunista Párt főtitkára a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét. A mauzóleumot 1975-ben avatták fel. Ez Ho Si Minh végső nyughelye, ahol a testét huszonnégy órás katonai felügyelet mellett üvegkoporsóban őrzik. Személyét a legnagyobb tisztelet övezi. Délután lévén a mauzóleum belsejét nem kereshettük fel. Viszont szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak. A katonákon fehér díszviselet, hátukon szuronyos puska. Visszatérve a mauzóleum lakójára. A Kommunista Párt hatalomra kerülése után a számára felajánlott elnöki palotába nem volt hajlandó beköltözni. Helyette egy belvárosi faházban rendezkedett be, onnan irányította az országot és ott is hunyt el. Személyes emlékem is van róla. A hatvanas évek vége felé a játszótéren időzve az általános iskolai lomtalanításból két ereklyére tettem szert. Az egyik szőttesen egy tavon lévő színes pagoda volt látható, a másikon fekete-fehéren a szakállas Ho Si Minh " ez utóbbi kincs ma is meg van még. Itt és máshol is gyakran találkozni az A4-es nagyságú vöröszászlók egymáshoz fűzött láncolatával, sárga csillaggal vagy kalapáccsal változatban. Vietnámra, Laoszra és Kambodzsára is igaz, hogy szocialista országnak tünteti fel magát. Ez csak annyiban igaz, hogy a hatalmon lévő pártok vele bebetonozzák magukat, a gazdaságok pedig élhetik a maguk kapitalista világát.
A Hoan Kiem-tó közepén lévő sziget látványossága a Ngoc Son-pagoda. A különleges, pici épület a Ho Chi Minh-mauzóleum közelében található. Az Egyoszlopos pagodát Lý Thái Tông császár építette 1049-ben. A legenda szerint az uralkodó gyermektelen volt, így nem volt örököse. Egy éjjel, álmában találkozott Avalókitésvara boddhiszattvával, aki egy lótuszvirágban ülve nyújtott feléje egy kisfiút. Ez után a császár feleségül vett egy parasztlányt, akitől fia született. Hálája jeléül építette fel ezt a pagodát, mely minden baj nélkül átvészelte az idők viharát kerek ezer éven át, mígnem 1954-ben valaki fel nem robbantotta. Sokáig a megszálló franciákra gyanakodtak, de kiderült, hogy egy, a francia hadseregben szolgáló vietnámi hadnagy volt az elkövető, akit meg is büntettek tettéért. A pagodát azóta helyreállították, így ma látogatható. Jelenlegi méretei: a központi oszlop 4 méter magas, nagyjából 1,5 méter széles. A pagoda épülete 3 méter széles és négy méter magas.
A Nemzeti Múzeum - amely a termek végiglátogatása után sem hagyott nyomot bennünk - a francia protektorátus alatt a helybeliek adminisztratív munkakörbe való betaníttatásának helye volt. Ami innét élénken megragadt bennem, az épület közelében lévő banyánfa volt (ejtsd: bajánfa). Az egyik ágáról több egymásba fonódó cérnavékonyságú légzőgyökér-ágacska igyekezett a föld felé, hogy onnan eleinte vizet szállíthasson az őt kibocsájtó ágba, később pedig megerősödve támasztékául szolgálhasson.
Az Irodalom Templomát másként Konfuciusz Templomának nevezik. Ezt a szépen gondozott parkkal, lótuszvirágokkal teli medencékkel körülvett épületkomplexumot 1070-ben építették. Az Irodalom Temploma adott otthont a Birodalmi Akadémiának, melyet falai közt alapítottak 1076-ban, amely egészen 1779-ig működött. Így az Irodalom Temploma Vietnám első egyeteme. Az itt található egymásba nyíló terek, az azokat övező pavilonok és termek egykor ünnepségek, valamint szigorú vizsgák helyszínei voltak. A díszes főkapu előtt magasodó négy kő oszlopon olvasható kínai felirat az ideérkező lovasoknak szólt. Arra utasította őket, hogy szálljanak le a nyeregből.
A városközpont leghazafiasabb tere a teknősbéka legendájáról híressé vált tó, pagodástól. Egy parasztember a tóból háromszor is kihalászott egy kardélet, amelyet végül hazavitt. Ez később a király kezébe került és a markolat is meglett hozzá. Az országra rátörő kínai seregeket az uralkodó a fegyver segítségével kiverte az országból. Utána vissza kellett adnia a tó szellemének, amelynek mélyébe a kardot egy teknős visszavitte. A jelenhez pedig annyi köze van a teknősnek, hogy egyik fajának utolsó példánya eme tóban élt, de a hosszas gyógyító kezelés ellenére idővel jobblétre szenderült.
Az Ázsián kívülről érkező utazónak feltétlenül élményt fog jelenteni a céhek negyedébe való belefeledkezés. A több évszázad óta formálódó városrész a kendőzetlen helyi valóság. Több négyzetkilométeres területen harminchét utcán át az iparos műhelyektől és a kézműves iparosoktól a ruhaipari termékek gazdag kínálatán át egészen a mindennapi betevőfalatok elfogyasztásáig bezárólag itt minden megtalálható és kapható. A keskeny és girbegurba felületű járdákról az üzlet elé kirakott árudömping miatt és olykor a számtalanul ott parkoló kismotor miatt is, gyakran muszáj az úttesten továbbgyalogolni. Óvatosan kell tenni, mert sűrű a járműforgalom. A földszintestől három emelet magasságáig tartanak a megkopott falú házak. Számunkra a 30 centiméter magas, háttámla nélküli székek jelentették az újdonságot. A se szeri se száma étkezdék kínálatát rajta ülve fogyasztották a helybeliek és néhány bátor turista is. Nekünk leginkább mégis a járdára kellett odafigyelnünk, mert ki szeretne egy újabb országba bokaficammal továbbutazni.
2. Laosz
Laosz háromszor nagyobb hazánknál, de csak 7,4 millióan lakják. A Föld egyik legszegényebb országa. A lakosok 70 %-a analfabéta. Az általános iskola elvégzése után a frissen kikerülő diákok többsége írástudatlan. Mindezektől függetlenül a laók a világ legboldogabb népei közé tartoznak. Életükkel elégedett emberek. Hitük Buddhában gyökerező ereje predesztinálja őket erre. Eközben az elmúlt évtizedekben a kínaiak felvásárolták az ország összes meghatározó jelentőségű bányáját, gazdasági potenciáját. A jelentősebb építkezéseket hosszú lejáratú koncesszióval kötik meg. Erre eklatáns példa a Luang Prabangtól 40 km-re 1,7 milliárd USD-ért megépített és pár éve átadott nemzetközi repülőtér, melynek koncessziós ideje 55 év. Az élet zavaros szálait továbbkuszálva, a zöld tengerben a hegyek között elzártan törzsi közösségek élnek ki tudja hanyadik század életszínvonalán. Laosz is nevében szocialista ország, ezért ki lepődne meg rajta különösebben, hogy a világ harmadik legnagyobb heroin exportőre. Erre kiváló lehetőséget nyújt az egypártrendszer. Néha bíróság elé állítanak egy-két heroinbárót, vélhetőleg maguk közül. Ilyenkor elszámolási vita vagy egymással való leszámolási harc állhat a háttérben. A bölcs Buddha eközben továbbra is mosolyt árasztva odafigyel az egyszerű nép fiaira és pénz, valamint heroin hiányában is boldogsággal tölti el őket: ez a Buddha mégis csak tudhat valamit. A buddhista iskolákban szeretetre, erkölcsre és a tudatmódosító szerek nélkülözésére tanítják a követőket. A szerzetesek " kolduló barátok " sárga tógaszerű ruhát viselnek. Zsákkal a hátukon a településeken adományt gyűjtenek. Ám ők a „munkabot” másik végét is megfogják: Luang Prabangban az udvart borító aszfaltot légkalapáccsal bontotta egyikük, társai pedig a felhalmozódott törmeléket talicskával elszállították. Ekkor valamiért eszembe jutottak Jézus felkent hazai fekete ruhás szolgái.
Luang prabang Laosz északi részén található, a Mekong folyó partján, a fővárostól Vientiántól légvonalban 220 km-re. 100 000 lakosával az ország egyik legnépesebb települése. A laoszi birodalom első, történelmi fővárosa, a hagyományos laoszi kultúra és a buddhizmus központja.
A laoszi teremtésmondák alapján a legendás ős, Khun Borom három nagyúrral együtt szállt le a mennyekből az özönvíz pusztította földre. Az istenek ajándéknak irányításuk alá rendelte a fegyveres szabad embereket és szolgákat, akik élén Khun Borom a mai Luang prabang központtal kiépítette erős és hatalmas birodalmát. Az egymással közeli rokon thaiok és laók ősei valóban „fentről”, azaz északról, a dél-kínai hegyvidék felől érkeztek az i. sz. 1. évezred végén a később Indokínaként ismert térségbe. Eleinte alávetett csoportként éltek az őshonos népek uralma alatt. Csak a későbbi évszázadokban alakították ki törzsi királyok vezette „államaikat” és rizstermelő civilizációjukat. Az északkeleti peremhegyvidéken maradt népesség lett a mai laók őse. Törzsi központjuk, Luang prabang neve e korai évszázadokban Muang Szva volt. 1353-ban a Lan Szang királyság fővárosává vált, immár Luang prabang néven. Új nevét a khmerektől kapott Arany Buddha után kapta. 1975-ig itt tartották a kormányüléseket.
Az arany Buddha az ország legfontosabb szakrális ereklyéjének számít. Létrehozásának helye bizonytalan. Egyik vélekedés szerint a mai Srí Lanka területéről származik. Hányattatása kalandregénybe illő történet, de számunkra most a végleges helye a fontos. Az egykori Királyi palota területén önálló épületben egy arannyal hintett teremben helyezték el egymagában. Nyitott ajtó előtt állva lehet rálátni. Évente egyszer kihozzák az udvarra és három napon át szakrálisan fürdetik.
A Mekong és az abba torkoló Khan folyók által közrezárt, félszigetszerű földnyelv építészeti arculatát egyfelől a buddhista kolostorok (vatok), másfelől a francia gyarmati múlt indokínai örökségét hordozó köz- és lakóépületek sora határozza meg. További kiemelkedő városarculati elem a központban magasodó Phuszi-domb, illetve az annak lábánál elterülő, a luang prabang-i, majd laoszi uralkodók rezidenciájául szolgáló királyi palota épületegyüttese.
A Phuszi-domb gyermekmesébe illő legendája röviden majd fonákoldalról megvilágítva: Az egyik laó királynak volt egy hatalmas erejű majma. Az állat füle megtetszett a királynénak és tőle nem nevesítve annak fülét, szavakkal körbeírta alakját és ezt kérte tőle. A bivalyerős vagy talán még az elefántnál is keményebb kötésű állat százszor is beszáguldotta a Földet és mindenhonnan hozott valamit, de nem azt, amit a királyné kért tőle. Egyszer tehetetlenségében felkapott egy egész dombot és azt a királyi palota mellé ledobta. Ez volt a mai Phuszi-domb. A királyné bejárta a lankát és talált rajta egy gombát, melynek alakja erősen hasonlított a majom füléhez. A játék kedvéért a legendához párosítom a valóságot. A "füles gomba" a júdásfülegombára (Auricularia auricula-judae) utal. Egy jellegzetes fül alakú, kocsonyás állagú gombafaj, amely korhadó fákon, különösen bodzán nő. Népies nevei: fafülgomba, fagomba, barátfüle gomba, melyet a hagyomány Júdás történetéhez köt. Ehető, gyógyhatású gomba, mely gazdag poliszacharidokban. Az ázsiai konyha, valamint a hagyományos gyógyászat elengedhetetlen része. Elsősorban a vérkeringés javítására, immunerősítésre használják, de véralvadásgátló hatása miatt óvatosan kell vele bánni, főleg ha vérhígítót szed valaki " remélem a királyné nem szedett vérhígítót.
A város a laoszi buddhizmus szervezeti és spirituális központja. Az itt lévő Maj-kolostor az egyházi hierarchia csúcsát jelentő, egyfajta pátriárkaként tisztelt szangharat anyakolostora. Luang prabang-ban harmincnál több kolostor, szentély maradt fenn. Többségük a 18–19. századból datálódik, de néhányuk története ennél régebbi időkre nyúlik vissza. Fontos, hogy buddhista kolostorokról szólván az építéstörténeti korszakok rugalmasan kezelendők. Elsősorban nem az írásos források hiánya miatt, hanem mert a szerzetesek generációi folyamatosan alakítják a kolostorok építészeti képét, új épületeket emelnek, további vagy új díszítményekkel, ornamentumokkal, épületszerkezeti elemekkel látják el évszázados kolostorépületeiket. Ily módon e szent helyek építése soha nem tekinthető véglegesnek, ugyanakkor pillanatnyi formájukban több szerzetesgeneráció spirituális-esztétikai látásmódját összegzik, kézművesmunkáját dicsérik.
Luang prabang-tól körülbelül 30 km-re található a türkizkék Kuang Si vízesés. A dzsungelből fátyolvízesésként hullik alá, mintegy 60 méter magasból. Az alsóbb szinteken ragyogó, türkizkék medencéket képez. Ezekben a kis tavakban fürödni is lehet. Legtöbben beérik a pancsolással, de kirándulásra is nyílik lehetőség. 20 perc alatt a vízesés tetejéig lehet felsétálni. Egy kis tóra találunk, valamint szép kilátásra. A vízesésre csak részletekben lehet rálátni, de megéri " eme információk birtokában Katival terveztük a vízesés tetejébe felmenni magánprogramot.
Az odajutás előzménye háromnegyed órányi döcögés gyatra minőségű úton. Pár házból álló szegényes falvak mellett gurultunk el, ahol élelmiszerárusok képviselték a kereskedelmi szakmát. Áthatolhatatlan sűrűségű rengeteg övezte utunkat az itt-ott munkagépekkel szélesített sávon túl. Járműváltást követően megérkeztünk a gyalogos kiindulóponthoz, a bazárba. Az egyre melegedő bensőnk hűsítése érdekében flakon hideg kólával léptünk fel ellene. Később a nálunk lévő aprópénz elköltését megcélozva magokat vásárolt a feleségem. Eközben magyar beszédre lettünk figyelmesek és mint kiderült, egy másik iroda utasaival találkoztunk. Miután megtudtuk tőlük az utaskísérő nevét, keresésére indultunk.
A közeli kávézó mélyén laoszi kollégájával feketét szürcsölgetve találtunk rá. Szia Karcsi " üdvözöltük. Előbb megdöbbent majd felragyogott az arca. Egy hónappal előbb ő volt a nyugati parton járó csoportunk idegenvezetője. Egyik beszélgetésünk során kiderült, hogy Indokínába is vezet utat. Elmondtam neki, hogy jövőre tervezünk odautazni. Előző utunk első világvárosának közepén a csoport tagjait a fafojtó fügefa köré terelte és annak különleges életmódjáról mesélt Karcsi. Annyira felkeltette érdeklődésemet iránta, hogy hazajőve további információért feltúrtam az internetet. A megszerzett ismeretekre alapozva pedig megírtam a róla szóló legújabb mesélő szabadversemet. De nem is ez a legfőbb érdekesség ezzel kapcsolatban. Az élősködő növény mellett állva elmondta, hogy Kambodzsában ennek a fának ágai ejtették rabul, szőtték be az egyik khmer templomegyüttes ettől világszerte híressé vált épületeit. Akkor még szó sem volt erről az indokínai útról, mert ez csak azután kerülhetett képbe nálunk, miután az iroda hírleveléből megtudva, a jelentős összegű árengedmény csábításának ellent nem állva egy évvel előbbre hoztuk az utazást. Így történhetett meg, hogy egy hónap elteltével a világ másik felén újból összetalálkozhattunk vele és Kambodzsában kezemmel személyesen is leellenőrizhettem az általa mondottak igazát. Nem utolsósorban, a Repjegy 2. című kötet postaláda borítófotóját önkéntesen ő lőtte.
Harminc méter magas dús lombú fák árnyéka alatt kényelmes tempóban felsétáltunk a vízeséshez. Odafent két oldalról méternyi átmérőjű páfránylevelek szegélyezték a nyílt környezetet. A zuhatag tetejébe, mint megtudtuk, ötszázkilencven lépcsőfok vezet fel. Ez nem vette kedvünket, de az igen, hogy nincs rá idő. Nyeltünk egy nagyot és tudomásul véve letettünk róla. A környezet valóban gyönyörű volt feleségem elmondása szerint. Közelben kerítéssel lehatárolt ki tudja mekkora terület. Laoszban két jelentősebb ragadozó él, a tigris és az ázsiai fekete medve. Ez utóbbinak rezervátumkerítése mellől nézegethettük az állatokat. Indokínai örvös medve vagy másként ázsiai fekete medve. A kifejlett állat teste 120-190 centiméter, testtömege 40-140 kilogramm nőstényeknél és 60-200 kilogramm hímeknél. Legjellegzetesebb vonása, melyről a nevét is kapta, a mellső két végtagja felett lentről felfelé elvékonyodó fehér V alakú sáv. Ha két lábra áll, erről mindig fel lehet ismerni, ugyanis jól elüt alapjában szürkés-fekete szőrszínétől. Eredete vagy funkciója tisztázatlan. Nincs kizárva hogy a társas viselkedésben vagy az udvarlásban lehet szerepe. Tápláléka után jobbára éjszaka jár. Az ázsiai fekete medve kitűnően mászik fára. Nem túl nagy termete révén a magas koronák között is épít magának lakhelyet. Életmódja szerint ragadozó, de mint legtöbb rokona, szívesen elfogyaszt minden növényi táplálékot és néha a dögöket is megeszi. Vemhességi ideje 200 nap. Az utódok ritkán vannak kettőnél kevesebben. A bocsokat anyjuk védett helyen hozza világra vagy a sűrű bozótosba húzódva, esetleg barlangban, nagyobb üregben. A bocsok háromévesen válnak ivaréretté és szerencsés esetben, akár 20-30 évig is élhetnek.
Visszatértünk Luang Prabangba. Szállásunk közelében két hat év körüli kisgyerek kismacskát pátyolgatott odaadó szeretettel. Bár a jószágot előzetesen aligha kérdezhették meg eme tevékenység hasznosságáról, bízván hibátlan észjárásukban, egymást váltva bicajra teremve, a kismacskát ölükben tartva jól megkerékpároztatták: látszatra mintha mind a négy lábával kapálózva tiltakozott volna ellene " a tévedés jogát fenntartva. Feltétlenül szót érdemel a szállásunk. Spanyol mintára ranchszerű kialakítású óriási zöld parkról van szó. A lakóházak tágasak és kényelmesek. Az egész olyan igazán mesébe illő ideális környezet. Ennek ismeretében mintha orromat megcsapta volna a heroin általam még nem ismert illata. Ennyi pénzt kimért banán árából vagy éttermi bevételből aligha lehetett összekaparni.
A mai nap célpontja a Pak Ou-barlang. Két üregről van szó, egy alsóról és egy felsőről, amelyekben jelenleg ezer illetve ezerötszáz ajándék Buddha szobor látható. A Mekong folyón észak felé hajózva jutunk el odáig. Az út szépsége ebben rejlik. A széles árteret dús vegetáció fedi. A menetirány szerinti jobb oldalon " ténylegesen a folyó bal partján " valamennyivel több szerényebb ingatlan található, mint a másikon. A folyam több látványossággal szolgál. Kis falvakat a parton, ahol a kézművességet és a Lao Whiskey gyártását lehet megismerni. A folyó és annak partja lenyűgöző. Hegyek között vájta ki magának a medret. Körülöttünk burjánzó zöld környezet. Itt-ott szirtek, sziklák. A víz barnás. Zavaros a sok sártól, amely hordalékként belemosódott. Egy falu a folyó partján úgy ismerszik meg, hogy egy kivájt földlépcső vezet fel a partról a sűrű bozótosba. Esetleg egy-két faépület homlokzata is kiviláglik. A folyónak jelentős a szintingadozása, most alacsony vagy közepes lehet, de duzzadt állapotában 5-8 méterrel magasabban tetőzhet. Ezért a partra felvezető lépcsők is magasak és általában meredekek is. Már ha vannak. Lao Whiskey. Ez igazából egy rizspálinka. Xang Hai faluban helyben készítik. További érdekesség a településen az ópiumpipa, amelyet többféle minőségben óriási méretekben árusítanak. Egy folyókanyarulatot követően bal oldalt feltűnik a Pak Ou-barlang alsó részének bejárata. Vízről nyílik és a helyiek Tham Ting-nek nevezik. Elcsendesedik a hajó fülsértő hangú motorja. Gyomrunk tele a svédasztalos ebéddel. Meredek betonlépcsők vezetnek fel mindkét üreghez. Számtalan barlangban megfordultam már. Egy padon kényelmesen helyet foglalok. Kati már el is tűnt az alsó üregben és visszatérve meséli az élményeket. Cipőlevételt követően egy nagyobb Buddha szobor elé lehet elhelyezni a hozott ajándékot. A cirka 150 nm alapterületű barlang ezer szobrocskát rejt. Előfordulnak még pillangók és denevérek is – ezek valódiak. Régebben meditálás céljából felkeresett szakrális helyiség volt. Odabent van egy nagyobb sárkány formájú víztartály is. Ez azt a célt szolgálja, hogy ünnep alkalmával a benne összegyűlt víz különleges vízzé váljon. Aki vele megpaskolja a fejét, hosszú életű lesz. Az alsó barlang után a felsőbe vezetett a feleségem útja. Tham Phum-nak nevezik. százötven lépcsőfok vezet fel. A barlang teljesen sötét. Buddha szobrok tömkelege.
A túlsó part egyik szikláján koporsó, amelyhez legenda fűződik. A két fiú barát és a két lány barátnő vegyes házasságot kötöttek. Jó barátként éltek és úgy döntöttek, ha lesznek gyermekeik egymáséinak nevelik őket. Született egy kislány és egy kisfiú is. Szeretetben élt a két család. A fiatalok felserdültek és egymás iránt tűz lobbant a szívükben. A fiús ház a lányos családot dinnyeszedésre hívta magukhoz. A munka végeztével a segítő családnak nem ajándékoztak a gyümölcsből. Ezt rossz néven vették. Odáig fajult rosszalló érzésük, hogy lányukat egy másik fiatalembernek ígérték oda. A szerelmes fiatalok ezután sem éreztek másként egymás iránt. Este találkoztak egy barlangban és egymáséi lettek. Az eset után a lány öngyilkos lett. A fiú szerelme felkutatása után indult és amikor rátalált halott szerelmére, ő is kioltotta az életét. Ez az ázsiai Rómeó és Júlia történet a koporsó legendája.
Luang Prabang a középkor óta az ország fővárosa volt. A hegyek és két folyó találkozásánál fekvő település idővel kinőtte magát, emiatt síkvidékre költöztették. A Királyi palota ma Nemzeti Múzeum, ahol 1975-ig lakott a királyi család. Területén ezúttal sajátos szemlét tartok. Imádom a hangtálak és a gongok millió-egy hangzásvilágú rezonálását. Ezek valahogyan elérik a lelkemet "már ha egyáltalán van ilyesmim. Az udvaron rátaláltunk egy másfél méter átmérőjű gongra. Korát megsaccolni is lehetetlenség. Ránk hagyományozódhatott a középkorból is, netán lehet csupán 100 éves fiatalka is. Mindenesetre ököllel finoman megdöngettem. Kialakításánál meglepett, hogy a közismert tibeti gongtól eltérően ennek közepe mintegy 10-15 centiméter magasan dudor formájában kiemelkedett. A másik érdekesség a szerencsekerék. Igen, ilyen nem hit alapú praktikával is rendelkezik Buddha sajátos világa. Jóslás a feladata. Jósnő hiányában maguknak a jövendőmondásért folyamodóknak kell kipörgetniük a rájuk vonatkozó jövőképet. Két nyolc égtájú külön-külön körbeforgatható ábrákkal teli tábla áll a rendelkezésükre. A nyugvópontok elérése után az ábrák összevetésének eredménye adja meg számukra a végeredményt. Két lehetséges dolog történhet ezután. Vagy elfogadják a negatív jóslatot és egy éven át törekednek a jelzett hibák kiküszöbölésére vagy hazamennek és nem törődve vele, összeházasodnak.
Utazásunk során egyik országból a másikba repülővel jutottunk el. A máskülönben mellékes információ ezúttal kinőtte magát. A vietnámi gép turistaosztálya túltelítetté vált és csoportunkból öten a businessosztályra kaptunk jegyet. Ilyen osztályon eddig nem utaztunk még és aligha fogunk ide dupla áron jegyet váltani. Mindössze egyetlen számomra fontos dolgot szeretnék megemlíteni vele kapcsolatban. Az ülés leghátrább döntött állásában kényelmes fekvőhelynek bizonyult: teljes hátamat ellazult állapotban nyugtathattam rajta és a fejem is kényelmesen felfeküdt a fejtámaszra. Szerencsére ülő testhelyzetben is képes vagyok jó nagyokat szunyókálni.
3. Kambodzsa
A Föld legikonikusabb építményének a gízai Keopsz piramist tartom. Építésének ideje, technikai bravúrja, monumentalitása és időálló-képessége szolgál rá. A jelképes dobogó második helyére lett egy aspiránsom.
Sieam Reap a feltáró munkát végző francia régészek táborhelyéből közel 100 év alatt 400000 lakosú várossá nőtte ki magát. A hotel előtt reggel 6-kor nagy örömömre mindennap megszólalt a kokabura. A szállodától pár perces buszozással elérhető Ankorn Wat. A háromnapos fényképes belépőjegy ára 60 USD. Az 1600 km2 területen felépített középkori királyi központ meghatározó pontjain mindenhol találkozhatunk utcai árusokkal. Nem erőszakosak, nem tolakodók. Az elsőre bemondott árból jócskán lehet alkudni, de érdemes figyelembe venni ha nem csontsovány a pénztárcánk, hogy esetükben igencsak szegény és alázatos emberekről van szó. Alkudhatunk kedvünkre, de fizetéskor az elsőnek megnevezett összeget nyomjuk a markukba: a hálás pillantás mindent megér.
A világ egyik legismertebb műemlék-együttesébe merülünk alá. Angkor nem csupán egy templomegyüttes, hanem a hajdani Khmer Birodalom szíve, amely a 9-13. század között virágzott. Milliós lakosságával bolygónk legnépesebb városai közé tartozott. A dzsungelbe veszett templomok, víztározók és a kőbevésett történetek máig őrzik a civilizáció nagyságát. A látvány egyszerre spirituális és megbabonázó.
Mivel fontosnak tartom a személyesen megismert környezet pontos, tartalmas bemutatását és ez a helyszínen hallottak alapján lehetetlenség lenne, ezért alaposan utána olvastam az interneten. Belőle készült az alábbi szerkesztett összefoglaló tartalom:
Angkorvat a khmer kultúra, művészetek aranykorának minden kincsében bővelkedik. Ma is működő vallási központ. Fontos szerepet tölt be mind a hinduk, mind a buddhisták körében. A templom Kambodzsa jelképévé vált.
A 11. század során I. Jaszovarman király a Sziemreap folyó elterelésével bonyolult, sakktáblaszerű vízvezetékrendszert és nagy befogadóképességű víztározó medencéket építtetett. A csatornák lehetővé tették a rizsföldek öntözését az év hat aszályos hónapjában is. Így a földművesek évente háromszor arattak. Az eredményes mezőgazdaság és az élelmiszer felesleg felhalmozódása a Khmer Királyságot gazdag birodalommá tette olyannyira, hogy a királyság a Kínai Császárság mellett Ázsia második legerősebb állama lett. A királyok nagyszabású városok és templomok építésébe fogtak.
A khmer uralkodók istenkirálynak tekintették magukat. Mindegyikük egy-egy óriási templomot építtetett magának, amelyet az őt és országát védelmező istennek szentelt, akivel halála után egyesülni kívánt. II. Szurjavarmant az a hinduizmusban gyökerező hit vezérelte Angkorvat megépítésében, hogy halála után Visnu istenhez térhet meg. Angkorvat minden külső és belső építménye a hindu vallás szimbólumaira utal. A templom a földi és az égi világ közötti kapcsolatot testesíti meg. A négy világtáj felé tájolt teraszos felépítésű, gúla alakú „templomhegy” – a Meru-hegy (a Himalája) – az Univerzum középpontja, és a megvilágosodás felé vezető út szimbóluma.
Angkorvat, amely valószínűleg minden idők legnagyobb vallási célú épülete a 12. század elején épült. A templomegyüttest szakszerűen megfaragott homokkőből emelték. A munkálatokhoz szükséges tömböket csatornákon szállították Angkorba. Az építőkövek megmunkálásánál fontos szempont volt, hogy az egymásra helyezés után tökéletesen egységesek legyenek és az illesztések ne látszódjanak.
II. Szurjavarman király nagy székesegyházának méretei gigantikusak. A 82 hektáros szakrális területet övező kerítés oldalai 1025, illetve 800 méteresek. 5,5 km hosszú és 190 méter széles árok veszi körül. A vízzel teli árkok az ősóceánt, a falak pedig a földet és a hegyeket szimbolizálják. A két töltésen 14-14 kőlépcső (teljes hosszuk 158 km!) vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték. 350 méter hosszú, kövezett, magasított út vezet a templomhoz. Három teraszát növekvő magasságú oszlopokkal alátámasztott fedett folyosók veszik körül. A terasz oldalnyomását laterit fal védi. Ezekről öt lótuszrügy formájú torony emelkedik a magasba (ebből kettőnek teteje csonk). A legmagasabb torony, amely a Meru-hegyet jelképezi 65 méter.
A Meru-hegy a hindu vallásban az univerzum szíve és az istenség (Angkorvat esetében Visnu) székhelye. A templom a „teljesség” szimbóluma. Teraszai azok a szintek, amelyeken végighaladva az ember eljuthat a tudáshoz és a lélek újjászületéséhez, majd az istenek házához, továbbá a lingához, a világnak az istenné vált király fallikus szimbólumával jelölt középpontjához.
A tornyokat összekötő, két méter magas, 47 illetve 83 méter hosszú, árkádos folyosókat mesteri domborművek ékítik. Ezek a fontos személyiségeket és csatákat, eposzi és udvari jeleneteket ábrázoló műalkotások a khmer nép történetét mesélik el. A remekmű legkiemelkedőbb része a Tenger köpülése címen ismert dombormű, amelyen azt láthatjuk, hogy nyolcvannyolc istenség és kilencvenkettő szövetséges démon Visnu segítségével az ősóceánból elkészíti az amirát, a halhatatlanság italát. Körülöttük bájos nőalakok: fedetlen keblű égi táncosnők (apszarák) és isteni nimfák (dévaták), akik gyönyörrel árasztják el a paradicsombeli kiválasztottakat. Az egész kompozícióra a formai tökéletesség, a tömegek és a fény-árnyék hatások finom játéka jellemző. Mintha az egész épületegyüttes nem csupán a szent hegy ideális modellje kívánna lenni, hanem az egész univerzumé és annak csillagászati ciklusaié, a világról, az időről, valamint a térről alkotott magasztos spiritualitású, globális vízióba foglalva.
Angkorvat további érdekessége, hogy a korábbi templomoktól eltérően nem keleti, hanem nyugati tájolású. A templom főkapuja a tavaszi napéjegyenlőség napnyugtája felé néz, ami a mauzóleumokra jellemző. 1296 nyarán a kínai császár megbízásából Angkorba látogató Csou Ta-kuan nagykövet rendkívül fontos, részletes feljegyzéseket készített a korabeli főváros életéről, melyek mindmáig a történelmi Angkor feltárásának alapvető forrásai. Az ő beszámolója szerint a néhai uralkodót Angkorvat központi tornyában temették el, és azt mint mauzóleumot említi.
A tiszteletet parancsoló gonddal épített és díszített templom II. Szurjavarman halála után hamar romlásnak indult: mind a természet, mind az emberi rombolás nyomait megtalálhatjuk rajta. A 12. század végén, 1177-ben Angkort megszállták és megrongálták a khmerek ősellenségei a vietnámi csamok. VII. Dzsajavarman (1181–1219) uralkodása idején, a birodalom újjáépítése során a fővárost néhány kilométerrel északabbra, Angkorthomba helyezték át. Ekkor következett be a buddhizmusra való áttérés. A 14. századtól napjainkig a templom buddhista szentélyként működik. Később a 15. század során a sziámi betörések és fosztogatások rongálták, majd 1431-ben bekövetkezett Angkor eleste, amely nemcsak Angkorvat, hanem az egész régió hanyatlását és elnéptelenedését hozta. Bár a 16. században jórészt kiüresedett, teljesen sosem volt elhagyatott. Abban az időszakban Prah Pisnulok-ként ismerték.
Az 1586-ban idelátogató Antonio da Magdalena portugál misszionárius-szerzetes Angkorvat első európai látogatói közé tartozott. 1850-ben egy másik misszionárius, a francia Charles-Émile Bouillevaux az őserdő közepén rátalált Angkor néhány templomára, és rövid leírást adott róluk. 1931-ben francia régészek kezdték meg Angkorban a tematikus kutatásokat. A feltárási és restaurálási munkálatokat az 1970-es és 1980-as években a Vörös Khmerek hatalomra jutása és a véres polgárháború miatt felfüggesztették. A háborús periódust követően 1986-ban újra munkához láttak a régészek és megkezdték Angkorvat ma is tartó restaurálását. 1992 óta a templom, mint Angkor része világörökség. Azóta az UNESCO felügyelete alatt nemzetközi tudóscsoportok dolgoznak Angkor megóvásáért.
A fentiekhez néhány adalékot csatolok még. Angkor Wat 160 hektáron épült meg. A régi főváros kiterjedése 3x3 km. Belső területén nappal 40000 fő szorgoskodott: papok, kiszolgáló szakszemélyzet, kétkezi emberek. Fallal vették körbe, a folyó felől aligátorok őrizték. A fővárost csak az istenek lakhatták. A király azon kívül, keményfából ácsolt palotában lakott. Itt található a világ legmonumentálisabb kőfaragásos domborműve. A 800 méter hosszú és 2 méter magas óriáskép hosszában három részre lett osztva: mennyország, föld, pokol. Mi egy 64 méter hosszú ábrázolás előtt szemlélődtünk. A 12. században 350000 ember építette: csam hadifoglyok; alsóbb kasztbeliek, akik munkájuk révén remélték, hogy általa egy feljebb lévő kaszthoz tartozhatnak majd; szolgák. Rajtuk kívül hetven ázsiai elefánt ereje is kellett ahhoz, hogy 35 év alatt megépüljön. Magas belmagasságú, de egyszintes épületekről beszélhetünk, kivéve a központi épületet, amely a királyi volt. Nem öt, csak Négy kaszt részére alakították ki a területet. A templomok között szemnek tetszetős füves, pálmafás, tavi környezet oldja a fekete színű épületek világát.
Lackics2
A három budapestnyi nagyságú királyi területen kívül is épült szakrális hely. A Sivának ajánlott templom Angkorvattól 30 km-re északkeletre áll. 968-1001 között épült az egyik brahmana-főpap részére. Bantejszrei egészen kicsi. Méreteivel eltörpül Angkor más templomai mellett – a kutatók véleménye szerint azért, mert építtetője nem az uralkodó volt.
A legtöbb khmer templom mintájára Bantejszrei is keleti tájolású. A templom egésze négy, zárt falból állt, amelyek kelet felé néző díszes kapuján áthaladva lehetett bejutni a három toronnyal díszített szentélyhez. A legkülső 500-500 méteres fal valószínűleg fából épült. Mára teljesen elpusztult. Egyetlen keleti, Indra alakjával díszített átjárója maradt ránk. E gopurán át jutunk a 95-110 méteres, illetve 38-42 méteres, díszes belső galériákhoz, amelyek között vizesárok húzódik. A külső és belső falak átjáróit összekötő, kelet-nyugati irányú töltésút, a hosszú folyosós galériákkal övezett harmadik udvarig vezet. Innen léphet be a látogató a 24-24 méteres körbefutó fallal határolt belső udvarba, amelynek közepén áll a „T” alaprajzú, 90 centiméteres talapzatra emelt szentély, valamint az északkeleti és délkeleti sarkokban egy-egy Könyvtár.
A szentély bejárata egészen alacsony, csupán 108 centiméter. Egyre magasabb pilléres kamrákra, úgynevezett mandapákra osztódik. Belsejében alacsony folyosó vezet a központi torony alatti belső terembe. A szentély középső és egyben legmagasabb tornya 9,8 méter magas.
A sötét rózsaszín homokkőből emelt épületet különösen szép és részletesen kidolgozott faragások ékesítik. Egyedülállóan látványosak a falakon körbefutó virág és levél ornamentikák, amelyek az alakokkal díszített kőlapokat elválasztják egymástól. A falakat körülbelül 70 centiméter magas dévatákat (istennőket), apszarákat (mennyei táncosnőket) és a hindu mitológia mennyországának lakóit ábrázoló teljes alakos domborművek borítják. A műalkotások oly tökéletesen életszerűek, mintha nem is faragták volna azokat, inkább varázsütésre megkövültek volna. A bejáratokat mitikus őrök, emberalakok és majomfejek vigyázzák. A lépcsők oldalán garudák sorakoznak. Az ajtók fölötti szemöldökfalakat és timpanonokat, a tornyok bejáratait, a gopurákat és a könyvtárak falait mitológiai jeleneteket bemutató (Siva életét idéző) alacsony reliefek díszítik – ábrázolásmódjuk erőteljes és rendkívül kifejező.
Az aprócska templomra véletlenül találtak rá 1914-ben.
Annyit fűznék hozzá, hogy fénykori szépségéért női citadellaként emlegették. A kapuk épek és itt-ott falmaradványok emlékeztetnek a régmúltra. A terület vége épen megmaradt köszönhetően annak, hogy építőköveit megszámozva az összes épületet szétbontották, majd stabil alapozást követően az egészet újra összerakták.
Lackics3
Az egyik legemlékezetesebb helyszín kétségkívül a dzsungellel benőtt Ta Prohm, ahol a hatalmas faágak és gyökerek szinte összenőttek a kőfalakkal. Az elhagyatottság és a természet erejének különös egyensúlya itt kézzelfogható.
A Ta Prohm mahájána buddhista templom-kolostor VII. Dzsajavarman király uralkodása alatt a 12-13. század fordulóján, Bajon stílusban épült, a nevezetes uralkodó édesanyja emlékére. Az épületegyüttes a Khmer Birodalom akkori fővárosától Angkorthomtól kilométer távolságban a keleti víztározó mellett kelt életre. Ta Prohm az angkori templomegyüttes kedvelt látványossága, mert a régészek abban az állapotban hagyták, ahogyan Henri Mouhot és francia expedíciós társai az 1860-as évek legelején az őserdő mélyén rátaláltak. A dzsungel közepén, a fák fogságában magányosan álló Ta Prohmot az örökkévalóság aurája lengi körül.
Ta Prohm VII. Dzsajavarman király (1181-1219) kiterjedt építkezési programjának egyik első, 1186-ban emelt építménye. A templom eredeti neve királyi templom volt; az istenkirály és családtagjai halhatatlansági kultuszát szolgálta. Az épület központi alakja a bölcsesség megtestesítője) a király édesanyja, de a család további tagjainak emléket állító szentélyek is találhatóak benne: a templom-kolostor harmadik udvarán álló két melléktemplom egyike (az északi) a király gurujának, a másik (déli) a király idősebbik bátyjának emlékét őrzi. Ta Prohm egészen a 13. század legvégéig Szindravarman uralkodásáig (1295-1309) folyamatosan növekedett.
Angkorvat mellett az angkori romegyüttes egyik legnagyobb építménye. Az épületek 650 000 négyzetméter területet foglalnak el. A falak között tizennyolc magas rangú szerzetes, kétezer-hétszáznegyven adminisztratív feladatokat ellátó tisztviselő és kétezer-kétszázkettő őket szolgáló asszisztens élt. A templom személyzetéhez tartozott még hatszáztizenöt apszara – mennyei táncosnő. A kolostor lakóinak ellátásáról a környező falvakban élő közel nyolcvanezer ember gondoskodott. A szakrális hely mesés vagyonnal (arany, gyöngy, drágakövek, értékes szövetek, selymek és használati tárgyak) rendelkezett. Kiemelkedő jelentőségű közügyi és vallási központja volt a kora középkori Khmer Birodalomnak. A Khmer Királyság hanyatlásával a templom is több évszázadra feledésbe merült.
Rekonstruálását a 20. század elején a francia EFEO régészei kezdték meg. 1992 óta a templom, mint Angor romjainak része, világörökség.
A kolostor „lapos” khmer templom: teljes rendszerét szimmetrikus passzázsokkal és öt koncentrikus folyosóval összekötött, földszintes épületek alkotják, amelyek keretbe foglalják a keleti tájolású központi szentélyt. Az épületegyüttes masszív 5-6 méter magas kőkerítése egy 1000-650 méteres területet ölel körül. A négy világtáj felé álló falakat díszes átjárók törik meg, amelyek nagy részét benőtte az őserdő – mára csak a keleti és a nyugati átjárók használhatók. A gopurák (a Bajon- templom mintájára) „arcos tornyokkal” díszítettek. A kőkerítésen kívül, valamint a fal és a negyedik körfolyosó között külső és belső vizesárok húzódott. A kolostor belső bejáratán áthaladva galériák és szentélyek sora található. A falakon meseszép apszarák és dévaták lejtik táncukat. Körülöttük a buddhista mitológia jelenetei láthatók többé-kevésbé, a fák gyökereinek takarásában.
Noha Ta Prohmot szimmetrikus alaprajz szerint építették, a mai látogató számára meglehetősen esetlegesnek tűnik az egyes építészeti elemek elhelyezkedése, mert sok passzázs és galéria teljesen járhatatlanná vált, boltozatuk rég beomlott vagy életveszélyesen instabillá vált. A fák fatörzsvastagságú lég- illetve támaszgyökerei által fojtogatott épületek tiszta rendszere a falak között sétálva felismerhetetlen, sőt hatását tekintve labirintusszerű, így a templom-kolostor központi szentélye szinte megbújik a terület közepén. A legjelentősebb melléképületek a Táncterem és a pompás Tűz háza.
A gigantikus méretű, gyakran 30-40 méter magasra növő, 8-10 méter kerületű banyan – indiai fügefák és az Indokína e vidékére jellemző kapok-fák összefüggő áthatolhatatlan hálóba fonják a templom kapuit, szentélyeit és galériáit. A fák és a kövek annyira összenőttek, hogy ha a növények kiszáradnak vagy kivágják őket, az általuk körülölelt falak is összedőlnek. Külön érdekesség, hogy a fügefák légzőgyökerei nem alulról, hanem felülről érkeznek, a törzs magasabb pontjairól ereszkednek alá. Körbefonják az épületet, majd tovább nyúlva elérik a talajt és behatolnak a földbe.
A buszból kiszállva és az utcai árusokon túljutva, majd az útszéli kisebb dombot megmászva, elindultunk az őserdőbe vezető csapáson. Percekkel később megérkeztünk a várva-várt helyszínre. A romos és vadregényes épületben egybefüggő pallósoron sétálva nézelődtünk, fényképeztünk. Aközben a fák magasában makamajmok füttyögtek diszkréten. Irigyeltük azokat a többnyire francia turistákat, akik ráérősen ücsörögve belefeledkezhettek ebbe a valóban lélegzetelállítóan szenzációs környezetbe. Pedig mint utóbb kiderült, nekünk is rendelkezésre állhatott volna egy óra plusz idő. Ennek felelőse a kambodzsai idegenvezető volt, aki ebben a tekintetben nem mérlegelt kellő odafigyeléssel. A romépületből kiérve rövidebb időre megpihenhettünk. Az épületre visszagondolva, a látványvilág és a hangoskodó majmok összhatására egy elvarázsolt világként összegződhetett bennem az egész. Gondolatformájában ekkor villant be a „múló pillanat”, mely a megismert környezetből fakadt, de mégis az egész emberi fajra vonatkozott: mi itt a Földön csak egy múló pillanat vagyunk. Mi nem lehetünk meg a természet nélkül, de ő nélkülünk, igen.
4. Thaiföld
Négy országot érintő utazásunk során nem Thaiföldön fordult elő első ízben, hogy az előzetesen megadott program a legelejétől kezdve fenekestől felfordult. Mire a repülőtérről a hotelbe megérkeztünk, addigra túl voltunk az első benyomásainkon Bangkokról. A látottaktól nem tapsikolt örömében a feleségem, mert nem szereti látni a nyomort és nem érzi komfortosan magát a nem európai kultúrkörnyezetben. De mivel Ázsia egyik ikonikus fővárosában lélegeztünk, mi más is lehetett volna a valóság. Szállásunk halljában a helyi idegenvezető sokkoló ajánlatára, miszerint két óra múlva indulunk tovább, kitört a lázadás mondván, nem szállodázni jöttünk ide. A kiharcolt fél óra múlva indulunk lehetőség viszont más szempontból nehezítette meg a dolgunkat: nem mindegyik hotelben könnyű eligazodni a zegzugos emeleti folyosókon, néha pedig fejtörést okoz a kijelölt szobába való bejutás. A mai napig sem derült ki számunkra, hogy fiú-e vagy lány volt-e a helyi idegenvezető, aki a bangkoki csúcsforgalom elkerülése érdekében ajánlotta a kétórás szállodai tartózkodást. Szerencsére csak kisebb mértékben nyelt el minket a délutáni csigatempó.
Bevallom őszintén, a Csaophraja folyó fehér folt volt a fejemben. Ezen hatalmasat dobott az első program. Egyórás buszozást követően egy hatemeletes üvegpláza előtt szállhattunk ki a szerencsére nem agyonhűtött járműből. Miután értesültünk róla, hogy a városnéző hajóprogram indulásáig hátralévő két óra szabadidőt itt kell eltölteni, újabb elégedetlenségi hangzavar csapott fel az utastársak körében: nem plázázni jöttünk ide. Bennem úgy összegződött az egész kalamajka, hogy a főváros utcáin ugyan nem kell rettegnie a turistának, de az Európában megszokott városnézés itt aligha kivitelezhető, pláne egy nagyobb csoport számára. Mindannyian a plázában maradtunk. A földszint egyedisége a csak helyi kereskedők csak helyi árukat árusíthatnak elv gyakorlása. Sokat nem keringtünk közöttük, de vásárolhattam volna a lábunk előtt kifektetett méternél hosszabb aligátor húsából (íze és állaga a csirke húsához hasonlít) és ehettem volna sült skorpiót is, de számban egyik ínyencség hallatán sem futott össze a nyál. Gyorsan megjegyzem, nem vagyok finnyás, mert sült bogarat ettem már (íze a só íze volt). A földszint további említésre méltó attrakciója a vízen csónakból árusítás környezetének adaptálása. Az emeleteken bolyongunk már. Következő elismerésre méltó emlék a mosdó. Ahogy megkönnyebbülten kijött a kabinból valaki, már ment utána takarítani a szakember. Ám ez a mosdó nem csupán csak egy mosdó volt, mert lakásnyi terében a toalett megigazításától a megpihenésen át a gyerek karbantartásáig bármit kulturáltan és térben nem korlátozva meg lehetett tenni. A napfényben fürdőző teraszról pedig nem csak a szennyezett és óriási hajóforgalmat lebonyolító keskenyebb folyóra lehetett rálátni, hanem a városra is. Hogy errefelé aligha ismerik és gyakorolják a várostervezés műfaját, már az első pillanatban kiderült. A magas üveg irodaházak, a modern lakóparkok, a közepes állagú emeletes lakóingatlanok, a leromlott állapotú épületek és a nyomor pereme jó szomszédként bármilyen koreográfia szerint megfért és elfért egymás szomszédságában. Kaotikus világ. A lakóházak ötödik emeletéig mindenhol volt rács az ablakokon. Nem ritka az sem, hogy egy lakóépület első három emelete garázs és csak a negyediktől kezdődnek a lakások. Mindezek tükrében igazolódott vissza bennem, hogy itt aligha lehet európai értelembe véve várost nézni.
Az esti sétahajózás viszont mindkettőnknek bejött. Ebbéli előítéletét hamar levetkőzte Kati. A hidak, valamint a város főbb épületei és a szobrok mindegyike látványosan kivilágítva. A svédasztalos vacsora kínálata és mennyisége fejbiccentésre méltó. Elsőre roston sült halat ettem rizzsel. Utána szalmakrumplira fájt a fogam. Olyan ízletes hasábburgonyát nem ettem még és aligha fogok a továbbiakban sem. A körülöttem ülők mindegyikét biztattam a tányéromról való kóstolásra. Eredménye mi más is lehetett volna, ők is sült krumplit haraptak másodiknak. Eközben dübögött az ázsiai diszkó európai számokkal " gondolván a közönség nemzetiségi összetételére. Meglepett, amikor táncba vitt a feleségem. Hamarosan a többiek is követték példánkat.
A Királyi palota Thaiföld és így Bangkok egyik leghíresebb látnivalója. Az épületegyüttes és a Wat Phra Keo egy közel 10 hektáros területen fekszik, a Csaophraja folyónál. A területet övező magas fehér fal szöges ellentétben áll a benti épületcsoport színpompájával. Az ősi Sziám derűs, meseszerű világa fogadja a látogatót. Az épületkomplexumot Bangkok első királya építette 1782-ben, majd minden uralkodó bővítette, így ma a különböző stílusok keveréke. A palotában nem lakik uralkodó, csupán hivatalos alkalmakkor használják, amikor a nagyköveteknek átnyújtják megbízólevelüket. Valóban látványos, de úszik az aranyban és ez sokat rontott rajta esetünkben.
A palotakomplexumot alkotó négy épületet nem nyitják meg a nyilvánosság előtt, a homlokzatukat viszont megcsodálhatjuk. A legnagyobb épületet az 1880-as évek végén brit építészek emelték. A Wat Phra Keo (a Smaragd Buddha temploma), a királyi kápolna áll a palotakomplexum szívében. Kissé magasabbra, egy teraszra épült, arany chedik, elefántok és templomi táncosok szobrainak özöne – akiknek ragyogó, üveggel kirakott ruháján csillog a napfény – veszi körül. A templom sztúpái aranyozottak, a tetőket fénylő narancssárga és zöld cserepek borítják.
Cipőnket levéve a templomajtónál, egy másik világba lépünk. A belső falakon megfigyelhető illusztrációk a maguk teljességében idézik fel a Rámájana thai változatát. Az ajutthajai királyi templom utánzataként, 1782-ben épített templom a Smaragd Buddhának ad otthont, mely csak 75 cm magas. A szobor egy üvegvitrinben ül a napernyőkkel, aranygömbökkel és mitológiai alakokkal gazdagon díszített aranyozott trónon. A szobor gyémántokkal kirakott aranytunikát visel a forró évszakban, aranyozott köpenyt az esős évszakban és emailberakásos, nehéz aranytunikát az ún. hűvös évszak idején.
Ideérkezésünk előtt egy hónappal meghalt a királyné " egyéves gyászt rendeltek el az országban. Az uralkodópárt komolyan kellett vennie a thai embernek, nehogy valamelyikük megsértése miatt súlyos büntetést szabjanak ki rá. Ám a király előtt itt sem kell feltétlenül hasra vágnia magát az alattvalónak. Drogfüggőként tartják számon az uralkodót. Előfordult, hogy nyilvános helyen félmeztelen szállt ki a személygépkocsiból, máshol pedig még ennyi ruha sem fedte a testét.
Közel a folyó, városnézéshez hajóba szállunk. Az üvegpláza teraszáról látott városarculat az út teljes hosszában folyamatosan végigkísért minket. Aligha lehet olyan világvárosa bolygónknak, ahol a belvárostól kijjebb ne jelennének meg a rozsdaövezetek. Ez alól Bangkok sem jelentett kivételt. A lepusztult rakpartok, rozsdás hajók és daruk világát némileg ellensúlyozták a faágon vagy földön, netán a vízben megjelenő varánuszok. Szépségük ízlés kérdése, de fajtájukon belül szerencsére mégis csak lángol a szerelem. Legvégül egy úszótelepüléshez érkeztünk. A folyóban lábakon álló faházak tömkelege. Egyes ingatlanok a szárazföldről hídon keresztül is elérhetők, de többségük csak csónakkal megközelíthető. Az egyszerű házaktól a teraszos lakóingatlanokig mindenféle komfortfokozatú változat előfordul. Az ilyen vízi világhoz nem szokott ember számára érdekes és látványos, de ilyen feltételek és körülmények mellett itt aligha szeretne élni közülünk bárki is. Kanyart véve visszaindulunk, hogy egy másik kikötőben körülményesen partra szállhassunk.
A Vat Arun (Hajnal temploma) egy buddhista templom. A látványos épületkomplexum Bangkok Jai negyedében található, a Csaophraja folyó nyugati partján. Kiemelkedő jellegzetessége a középső prang (khmer stílusú torony). Meredek lépcsők vezetnek a két teraszhoz. A torony magassága 81 méter. A sarkokat négy kisebb külső torony veszi körül. A prangok díszítése tengeri kagylókból és porcelándarabokból áll, melyeket korábban Bangkokból Kínába tartó csónakok ballasztjaként használtak. A tornyok lábainál ősi kínai katona- és állatfigurák állnak. A második terasz fölött négy szobor látható, melyek a hindu Indra istenséget ábrázolják, amint éppen Eravanon lovagol. A folyó felé hat pavilon (szala) épült kínai stílusban. Az épületeket zöld gránit alkotja, és híd alakú lépcsőfordulók tagolják. A prangok mellett van a Felszentelés terme a Niramitr Buddha-képmással, amit valószínűleg II. Ráma király tervezett. A Felszentelés termének teteje csiga alakú, és színes kerámiakockákkal, valamint stukkókkal díszítettek. Két démon, azaz templomőr áll a bejáratnál. A Mitológia világában való eligazodáshoz: a középső prang egy hegyet, az indiai kozmológiából ismert Merut jelképezi; a külső prangokat a szélistennek, Phra Phai-nak szentelték; a bejáratnál álló démonok a Rámájanában szerepelnek; a fehér figura neve Szahasszateja, a zöldé pedig Taszakanth.
Kati kedvenc épülete a Barcelonában épülő Sagra da Família. Ahányszor szóba hozza előttem, mindig áradozik róla. Mindketten több napon át alaposan körbejártuk, bejártuk. Szóval kívülről-belülről ismerjük turistaként. Ám a Hajnal temploma elkápráztatta, elvarázsolta a feleségemet. A Sagradát ehhez képest ipari építészeti terméknek nevezte. A Hajnal templomának kagylóval és porcelánnal borításán túl a virágmintás porcelánfaragások tökéletes kézműves munkája mennyekbe röpítette a lelkét: ilyen szépet nem láttam még " áradozott gyermeki lelkesedéssel.
A 46 méter hosszú fekvő Buddha látogatására érkezünk. Az udvarban egy tibeti gong, melyet valaki rendszeres időközönként megdöngethetett, mert kevésbé gondolnám, hogy hangja felvételről hangszóróból hangzott volna fel.
Fekvő Buddha, Phra Buddha Saiyas. Az ábrázolás azt a pillanatot örökíti meg, amikor Buddha, azaz Gautama Siddhartha a halálán van és a Nirvánába távozását várja. Arca nyugodt, békés. Szája sarkában enyhe mosoly látható, mely azt jelképezi, hogy nem kell félni az elmúlástól, hisz az egy új élet kezdetét jelenti. Gautama Siddhartha 80 éves korában hunyt el. Az ábrázolás 46 méter hosszú és 15 méter magas. Ez Thaiföld egyik legnagyobb Fekvő Buddha szobra. Az építés kezdetekor először a Buddha szobrot készítették el, majd ezt követően emelték fölé az épületet. A műalkotás téglából van kirakva, melyet gipsszel modelleztek és formáltak, majd bearanyozták. Buddha lábainak talpa 3 méter magas és 4 és fél méter hosszú, gyöngyházba berakva. Lábujjainak lenyomata körökből áll, mely a folytonosságot jelképezi. Talpain száznyolc csakra szimbólum található, amely egy jelentős szimbolikus szám a pozitív cselekedetekre, ugyanis születése után a névadó ünnepségre ugyanannyi szent életű embert hívtak meg. A szimbólumokat a Phra Bat csakra tankönyv útmutatása alapján készítették. A talpak közepén lévő kerék alakú szimbólum az univerzum energiájának egyik testbe áramló pontja. A folyosón ugyanannyi bronz tál található, amelyek a jó tulajdonságokat jelképezik. Ebbe a látogatók érméket ejthetnek, amiről úgy gondolják, hogy ezek szerencsét hoznak. Az adományokat a templom fenntartására fordítják.
Az épület mellett egy kis emelt park található, a Missakawan. A kert középpontjában egy bodhi fa áll, amelyet a Srí Lanka-i Maha Bodhi fából szaporítottak és amelyről úgy gondolják, hogy eredetileg egy olyan fából származik Indiában, ahol Buddha a megvilágosodásra várva ült. A parkban látható egy ágyúgolyófa, angolul cannonball tree. A fát gyakran ültetik például Shiva templomok közelébe és nagalingam fának is nevezik, míg a virágait Siva-lingam vagy Nága-lingam virágok elnevezéssel illetik.
Az épület környezetében és amíg elgyalogoltunk a ránk váró buszig, számtalan kegyhely és Buddha ábrázolás mellett nézelődhettünk. Idővel eszembe ötlött, hogy nálunk azért nincs ekkora kultusza Jézusnak. Viszont az is igaz, hogy amíg a kereszténység vallás, addig a buddhizmus inkább egy életfilozófia. Ezen a síkon még egy erőpróba várt ránk, története miatt az összes között számomra a legjobban beárazott. Érte épületen belül liftbe szálltunk.
A bangkoki Arany Buddha-szobor a Traimit buddhista templomban áll. A műalkotás a világ legnagyobb arany Buddhája. A szobor átmérője 3,77 méter, magassága 3,04 méter. Alapzattal együtt 4,79 méter magas. Súlya 5,5 tonna. Alapanyaga 18 karátos arany, amelynek értéke hozzávetőlegesen 10 milliárd forint.
A szobor korát 700 évesre becsülik. Az alkotást évszázadokon át festett és színes üvegmozaikokkal díszített gipsz borította, hogy a Thaiföld területére betörő támadók elől elrejtsék valódi értékét. A szobor a Szúkhóthaj-stílusban készült, erre utal a tojás alakú fej. A szobor először valószínűleg Szukhothajban állt, majd a 15. század elején Ajuthajába, a folyók által körbevett szigetvárosba szállították. A települést 1767-ben elpusztították a burmaiak. Negyedszázad elteltével Bangkok lett a harmadik thai királyság központja, ahova a rombolást túlélő szobrok jelentős részét szállították. Így került az arany Buddha is a városba. A szobrot a Csoti Naram-templomban állították fel. A szakrális épületet IV. és V. Ráma uralkodása alatt elhanyagolták. A szobor új templomát Bangkok kínai városrészében építették fel 1954-ben. A Buddhát 1955-ben helyezték el itt és ekkor - május 25-én - fedezték fel, hogy a megrepedt gipszborítás alatt egy tömör aranyszobor rejtőzik.
A műalkotás előtt állva arról beszélgettünk az idegenvezetővel, hogy miként szállíthatták a középkorban ezt a rossz súlyelosztású, terjedelmes nagyságú és gigantikus tömegű tárgyat. Ő az egyiptomi piramisok építőköveinek mozgatásával hozakodott elő. Nekem ez azért nem stimmelt, mert ott elsimított homokon egymásra helyezett fagörgőrudakra rakva logikailag adja magát a szállítástechnika, de itt az ilyen módszer kérdéses. Igaz, egykoron a török szultán a hajóit " katonai célú vízi akadályoztatás miatt " leleményesen szárazföldre rakatta katonáival, egy hegyen áttolva azokat a túloldalon vízre bocsájtotta és ezzel eldőlt a csata sorsa. Egyvalami biztos, az adódó problémát a thaiak többszöri alkalommal is sikeresen megoldották.
Erősen délutánba fordult a nap, mire eljutottunk a kínai negyedbe. Irodás út lévén csak egy kutyafuttában megszerezhető benyomás tartamáig telik az időzésre. Itt a keleti kultúra és hagyományok találkoznak a thai életstílussal. Különleges atmoszférájával és pezsgő életével magába szippantja az idelátogatót. Központi tengelye a Yaowarat út, amelyet a világ egyik leghosszabb kínai utcájaként tartanak számon. A kis üzletek kaotikus bábeli világának árukínálata elképesztően változatos. Ahogy ráutalásként szokták mondani: itt még az is kapható, ami nincs. Aki idegenkedik a zsúfoltságtól, akinek érzékeny a szaglóhámja és más efféle felvértezettségbeli hiányosságáról tud, messzire kerülje el. A magam részéről szívesen elmerültem volna ebbe a magával ragadó örvénylő tengerben. Kapható volt itt az a gyümölcs is, amelyet tilos repülőre felvinni vagy szállodába bevinni. Felbontása után idővel olyan erős gázszaghoz hasonló bűzt áraszt, hogy itthon gázömlésre hivatkozva riasztanák a katasztrófavédelmet vagy a gázműveket. Mikor meglátta Kati, odahívott magához. Kezemet rányomta a termésre, hogy érzékelhessem. Ezzel nem is lett volna különösebb bajom, csakhogy felületéről olyan hegyes tüskék meredtek az ég felé, mint amilyen a sünt védi támadójával szemben.
A terület gazdag történelmi és kulturális örökség birtokosa, amelyet a különböző templomok, valamint szentélyek tesznek még sokszínűbbé. Erre jó példa a prostituáltak temploma.
Nang Klao király uralkodása alatt egy Faeng nevű gazdag idős asszony – akit a nyilvánosság csak Madam Faengnek hívott – hithű buddhista volt, annak ellenére, hogy a Yaowarat úton található "Madam Faeng Állomása" nevű bordélyház tulajdonosa volt. Az üzletház prostituáltjaitól gyűjtött pénzt a templom 1833-as felépítéséhez. A vallási hely megnyitásának megünneplésére Madam Faeng meghívta To atyát, egy szerzetest, hogy tartson prédikációt, abban a reményben, hogy a szerzetes dicsérni fogja a hozzájárulását. To atya beszédében megjegyezte, hogy a saját erények bemutatásáért szerzett érdemek, bármilyen nagyok is legyenek, alacsonyrendű jóságot eredményeznek. A szerzetes azt mondta, hogy a prostitúcióból származó, a templom építésére fordított pénzt „bűnös pénznek” tekintik, és, hogy egy fontnyi hozzájárulásért Madam Faeng csak egy shilling érdemet nyer. Megalapítása óta nyitva áll és vallási tevékenységek helyszíne.
Eredetileg nem volt hivatalos neve a templomnak. Amikor Chulalongkorn király trónra lépett, Madam Faeng leszármazottai felújították a templomot és hivatalos nevet kértek a királytól, aki „a prostituáltak adományainak eredményeként épült templom” nevet adta. A templom számos, az alapítása óta fennmaradt tárgyat őriz, beleértve a fő Buddha-szobrot, a központi csarnokot , a képcsarnokokat , egy kis pagodát , a kerengőt, a szabadkőműves harangtornyot és az ősi iratszekrényt. Az épület előtt To atya modellje, a falon belül pedig Madam Faeng félalakja látható , aranylevelekkel borítva. A templom egy "Wat Khanikaphon Iskola" nevű általános iskolát működtet a Bangkoki Városi Közigazgatás égisze alatt " azt hiszem, mindezekhez nincs mit hozzátenni.
Utazásunk utolsó állomása felé tartunk, az éjszakai piacra. Az utcák jelentős része sötétbe burkolózva. Közvilágítást az üzletekből kiszüremlő fények és a járművek lámpáinak csóvái biztosítanak. Az éjszakai piac persze nem gyertyákkal vagy mécsesekkel kivilágított. A bámészkodók túlnyomó többsége fehér bőrű. Ez egy vegyes kínálatú, közepes méretű piac. Meglepetésünkre az áruk csereértékét több helyen is feltüntették. Az ételek és italok árai megegyeznek a vendéglői árfekvéssel. A leghosszabb kétórás Thai masszás 20 000 Huf, a félórás negyedannyiba kerül: bőven volt rá érdeklődő. Amire viszont alig, az a táncprodukcióval felturbózott diszkó-vendéglő. Két ilyen szórakozóhely közül lehetett választani: egyikükben piros, a másikban fekete bikinis lányok dolgoztak. Pontosabban dolgoztak volna, de nem mutatkozott érdeklődés tehetségük iránt. Emiatt a bejárat előtt bikiniben üldögélve cigiztek, kutattak a táskájukban vagy éppen elmélyülten nyomkodták a telefonjaikat.
Mint ahogyan a dzsungelbe veszett templom példája, a bangkoki piacon a bikinis lányok esete és mint az Indokína legjavát elénk táró utazás nem volt más, mint múló pillanat.
(Hangminőség: nem készült hangfelvétel)