Örményország (2025)


�-rményország érdemtelenül fehér folt a magyar utazók körében. Igaz, eddig én is csak néhány közkeletű általánosságot ismertem róla: a biblia szerint, szent hegyükön az Ararát környékén �" Törökország területe �" élt családjával és az özönvíz alatt bárkájára állatokat mentett, Mózes; 301-ben a Föld első keresztény országává vált; 1915-ben a törökök által elkövetett népirtás következtében 1,5 millió örmény lelte halálát. A 3 milliós országot északról Georgia, keletről Azerbajdzsán, délről Irán, nyugatról Törökország határolja. Területének 90%-a 1000 méternél magasabban fekszik. Legmagasabb pontja a 4090 méter magas Aragac vulkán. Az országot önhatalmúlag két részre osztanám: a fővárosra, Jerevánra, és a dél-kaukázusi hegyvidéki tájra. Jerevánban lenni több mint jó. A belváros egy részét jártuk be és ismerhettük meg Katival, de a külvárosok sem estek ki a látókörünkből. A hegyek között 1000 méter magasan lévő teraszos kialakítású város édenkert jellegű élettér. A dús lombkoronájú platánok az egész város fölé napernyőként magasodnak, alattuk a főútvonalak mentén és a parkokban is, kényelmes fapadok ezerszámra. A tikkasztó meleg ellen lépten-nyomon folyamatosan működő ivókutak állnak a szomjúhozók rendelkezésére, de utcai kávéautomatákból sincs hiány. A számtalan közparkot és a további parkosított területeket üde zöld fű borítja. Fémből készült hulladéktartályok segítik elő a szemétmentes városkép megőrzését, eredményesen. Szökőkúttal is bárhol találkozhatunk. Egy nap alatt annyi nevetgélő emberrel futottunk össze, mint amennyivel Budapesten egy év alatt se. Rengeteg a gyerek. Szabadok, hangoskodók, élik a maguk felhőtlen világát. Egyik országjáró utunk végeztével éjfélkor érkeztünk vissza, Jerevánba. Az utcák dugig tele emberrel és minő meglepetés, a tömegből nem hiányoztak a tökmagok sem. A főváros szívében ingyenes és őrzött park, benne többek között, különböző korú lurkóknak Ugrálóvár választék. Él és virul a város, kedvesen, szerethetően. Nem csak a hétköznapokon, hanem a hétvégéken is tárt ajtókkal várják a vásárlókat az üzletek: nem egy élelmiszerbolt akár éjfél után is. A magyar bankkártyák számára kedvezőek az árak: ettől függetlenül az egyik üzletben 100 euróért is volt kapható Ararát konyak, de van belőle akár kétszázötvenért is. . A grúz lányok feltűnően bájosak. Pár éves korukban öltöztetésükkel elkezdik szeme fényük kényeztetését, az anyukák. A férfiak középmagasak. A nők és a férfiak arcvonásaik európaiak, ázsiai motívum nincs rajtuk. A kóbor kutyák jól tápláltak: fülükben műanyagbiléta, nem egyikük bundájában kutyabolha családostól. Városiasodtak a nyávogósak is: többük is a kukás edényekben tartózkodva guberált. Madárürüléktől piszkos járdát, padot nem láttunk. Hajléktalanból is csupán egyet �" egy padon nyújtózott �" de több lehet belőlük errefelé is, csak észrevehetetlenül meghúzzák magukat valahol: erős az utcai rendőri jelenlét. Ennek okát nem politikai okból gondolnám, mert diktatúrában ritkán mosolygósak, jókedvűek a népek.




A belváros régebbi lakóházait vöröses tufából rakták össze, az újabbakat a kor technológiája szerint. �-sszképük harmonikus. A belváros Tashir sétálóutcáját bármelyik világváros megirigyelhetné: tágas, emberbarát, lüktető életű és itt látható a Jereván kulcsa című szobor is. A közhangulatot eltérő stílust képviselő utcazenészek emelték. Legtöbben az arab világ hangulatát megidéző banda előtt gyűltek egybe. Krisna hívei is jelen voltak. A járda és az úttest szintjének egybesimítása errefelé is körültekintő sétára inti a bámészkodó idegent. Közelben park, benne lekövezett tavacska. Keskeny híd vezet be rá: a sziklás szigetecskén gyermeksereglet. Ki-ki a maga életkorának megfelelő tehetséggel próbálja kialakítani magáról, a hegyi kecske ügyességének benyomását. Ha a felgyorsított evolúciós folyamat kivitelezése mégsem sikerülne tökéletesre valamelyiküknek, könnyen belepottyanhat a sekély vízbe és kereshet magának egy újabb egyedfajtát, az állatvilág kimeríthetetlen gazdagságú tárházából. Ilyen városbeli természet közeli lehetőségek közepette talán nem is megy csodaszámba, hogy a házfalakat festékszóróval nem nyomják telibe és nem tűnnek ki utcabútorok rongálásában, a fiatalok. . Helyette nyomkodják a mobiljukat, mint ahogyan teszik a felnőttek is: ha utcán sétálva nem telefonál valaki, eleve gyanús. Mi ennek éppen az ellenpéldái lehettünk, mert amennyiben kérdéssel fordultunk valakihez, készséggel állt a rendelkezésünkre. Ahogy mondta, a feleségem: ilyen könnyen még egy városban sem tájékozódott. Ebben nem csak a kissé körülményesen beszerzett turistatérkép volt a segítségére, hanem a főváros könnyen áttekinthető utcaszerkezete is. A központnak számító Köztársaság tértől sugárszerűen indultak ki a főbb útvonalak, amelyeket körgyűrűk kötöttek össze: ennek adaptálásakor tessék figyelembe venni azt az óvatosságra intő tényt, hogy a város teraszos kialakítású dimbes-dombos hegyvidéki környezet. Bár a főútvonalak motorizációs forgalma erős, mégsem bántó, kivéve, ha egy kínai Thong Zong márkájú kisbusz közeledik. Motorjának hangereje több mint fülsértő. Szmognak nyomát se nem láttuk, se nem szippantottuk: egyedül egy öregecske Mercedes pöfékelt az orrunk alá. Gyakran került elénk elektromos autó. Van metrójuk, de nem vettük igénybe, mint ahogyan a buszok egyikét sem, de még a hősi szovjet időket felelevenítő orosz trolikat sem: kinézetük alapján az ócskavas-telepre lennének jogosultak, de csendes motorjuk a tömegközlekedésben marasztalja azokat.








Essen szó a szállásunkról is. A belváros szintes részén, az óvárosnak tekinthető Kond-negyedben helyezkedett el a hosztel. A főútvonalról előbb egy gyermekzsivajtól hangos parkos területen kellett átvágni, majd következett volna a lépcsős járda, de ahelyett inkább a meredek úttestet vettük igénybe. A park szintjén már modern épületek magasodtak, feljebb a megújuláson átmenő negyed: korszakváltó hangulata nagyon is kedvünkre volt. A mi utcánk érdekessége, hogy két oldalának eltérő volt az elnevezése. A négyszintes és így négyemeletes ingatlan �" a Szovjetunióban a földszint első emeletnek számított �" arabnak feltételezett tulajdonosa volt. Nemzetközi szállásként üzemelt, jellemzően az Európától keletre élő népek tanyájaként. Nem csak átmeneti jelleggel bérelték ki a hálótermeket és szobákat, hanem hosszabb időre is ideköltöztek az emberek. Emiatt vált igazán hangulatossá számunkra és bátran kijelenthetem, igazi emberbaráti közösség teremtődött benne: mint egy összetartó nagy család élték �" éltük �" életünket: Volt itt filippínó (Fülöp-szigetek), orosz, indiai, perzsa �" néperedetből nem nyomoztunk tovább �" és ellenpontnak két hazánkfia. Percek alatt közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk, de nem csak a tágas konyhában, ahol egy szemre való fiatal indiai hölgy zöldségekből és kevés hús hozzáadásával (virsli, baromfi), gusztusos ételkreációkat tálalt a vendégek elé: a két nagy méretű hűtőszekrény dugig tele étellel teli edénnyel. A helyiség tisztasága makulátlan. Újdonság erejével hatott számunkra, hogy az étkészletet az asztalra egy forró vízzel teli edénybe tette: valószínűleg a rovarok elleni védelem és a fertőtlenítés okán. Egyébként a héten át nyitott erkélyajtójú szobánkba két légyen kívül más rovar nem tévedt be, még szúnyog sem. A szállás lakói kimeresztett szemmel figyelték, hogy miként megyek fel a kövezett csigalépcsőn a harmadikon lévő szobánkba. Mi pedig a fiúként világra jött, de jelen időben már női identitású orosz hölgyön túl egy négytagú hölgycsapatot fogadtunk magunkba: egyikük a teremtés koronájának született.




Kerekedjünk fel és induljunk el dél-keleti irányba, a török határ felé. 253 kilométer vár ránk, majd fordulj és vissza a fővárosba. A követett aszfaltcsík vonalvezetése végig szerpentines és kiváló minőségű: egy-két kátyút leszámítva, mint a tükörjég. Nem kevés a ráfordított 15:30 idő, de megérte. Eleinte gabonaföldek, szőlőültetvények és hálás gyümölcsösök követték egymást, amelyeket dús erdő váltott. Magasabbra érve sivárabb táj jelentkezett be. Előfordult, hogy a kőrengeteget csak néhány gazszámba menő telepes növény oldotta valamelyest. Az országút másik oldalán túlról váratlanul egy ligeterdőben megbúvó falu házai világlottak elő. Újra zöldbe borult táj következett, mező telibe fehér virággal, az aszfaltcsíkot balról követő folyócskába belelógtak a part menti fák lombjai, arrébb tavak. A kétszer egysávos út széléből függőleges sziklák törtek az ég felé, ezen a részen száz barlang számolható össze. A távolban a csupasz hegyről kőomlás látványa tárult elénk. Az országút mellett gyakran tűntek fel, főként sárgabarackot áruló helyiek: legnagyobb sajnálatunkra a boltban megvásárolt zöld barackot két napig kellett érlelni ahhoz, hogy élvezhetővé váljon az íze. A kisebb falvak látványa inkább volt lehangoló, mintsem felemelő. Az út mellé épült árudák, iparos műhelyek és vendéglők szinte mindegyike felhagyva. Még a benzinkutak mellett lévő kereskedelmi egységek is kiüresítve, nem szólva a rengeteg elhagyott lakóházról. Legvégül pedig arról, miért is lassított egyszer a sofőr: népes nyáját terelte hazafelé a juhász. A nap folyamán alig láttunk személyautót közlekedni. Az egész napos buszos utat már csak a változatos táj szépsége miatt is megérte volna megtenni, de három helyen is megálltunk kolostornézőbe. Hor Virap. A XVII. században épített kolostor az ország délnyugati részén, a török határ mellett található: hátterében a havas csúcsú Ararát, az örmények nemzeti jelképe. A kolostor története összefonódik Világosító Szent Gergely (257–331) nevével. A legenda szerint az akkor még pogány III. Tiridatész örmény király a jelenlegi kolostor alatt levő tömlöcbe vettette őt, térítő tevékenysége miatt. Tizenhárom évig raboskodott odalent. A király, miután elrendelte harminchét szűz kivégzését, megőrült. 301-ben a király nővére ismétlődő álmot látott, amelyben azt az üzenetet kapta egy angyaltól, hogy a királynak ki kell hozatnia Gergelyt a veremből és alá kell vetnie magát a rab szándékának ahhoz, hogy a királyság fennmaradhasson, és az uralkodó feloldozást nyerjen. Csodaszámba ment, hogy a foglyot életben találták. Ezután Gergely a királyt és egész udvarnépét megkeresztelte. Az uralkodó dekrétumot bocsátott ki, amelyben Gergelyt minden joggal felruházta ahhoz, hogy az örmény nemzetet megtérítse. Bár Szent Gergely halála után a verem zarándokhellyé vált, a kolostor építésének története a VII. századra vezethető vissza:. Ekkoriban kis kápolna került a tömlöc fölé. A kolostorkomplexum főépülete az udvar közepén álló XVII. században épített Szűz Mária-templom. Egy sziklafelboltozódás tetején épült, ami néhol kibukkan a kolostorudvar kövezetének szintje alól. A Szűz Mária-templomtól délnyugatra a kolostor erődfalának részét képezi a Szent György-templom. 642-ben kápolna épült melléje, a tömlöc fölé. A kápolna alatt két verem is található, melyek közül a távolabbiban sínylődött Gergely. A verem 6 méter mély, átmérője 4,4 méter. A templomban unszolásomra megpróbálkozott a verembe alászállni, a feleségem. Derékban erősen meghajolva jutott el a mondjuk tyúklétrához, amelynek használatával lejuthatott volna a gödörbe. Nem égimeszelő alkatú, ráadásul karcsú teremtés Kati, de hátizsákjával együtt már csak körülményesen volt képes mozogni. A vége az lett, hogy a fél siker is siker. Kilépve az udvarba a kilátópont felé vettük az irányt. Innen szerencsés esetben kiválóan lehet látni, a jellemzően ködpárába burkolózó Ararátot (5137 m). Nem volt szerencsénk, mert a körülötte lévő alacsonyabb hegyek közül kimagasló hófedte palást inkább sejlett, mintsem látszódott.






A Noravank monostor a Szjulnik közepén, a Geghard épületegyüttestől déli irányban található, kietlen kopár hegyek között. A Noravank monostor épületegyüttese egy főtemplomból, és az azzal nyugatról szomszédos Gavitból, valamint Burtel Orbelján herceg kétszintes sírtemplomából áll. A főtemplommal ellentétben (az épület félig romba dőlt), a Gavit és kiváltképpen a síremlék, szinte eredeti állapotában maradt fent. Az épület nem más, mint a kétszintes sírtemplom, amelynek enyhén süllyesztett alsó szintjén épült meg a síremlék, tetejében pedig a temetkezési templom. Nos itt az utóbbiban a szolgálattevő egyházfi megáldotta az eléje járuló híveket. Az udvar közepén pedig kéthelyiséges földalatti verem, ahová létrán lehetett leereszkedni. Aki kissé távolabbról ráláthatott a vöröses tufából emelt kolostorra és az azt félkaréjban körbevevő, szintén vöröses sziklafalra, amelyet rajta itt-ott néhány zöld fa tett még lenyűgözőbbé, sosem feledheti. Az egészet megbabonázva nézte a hegyek szerelmese, a feleségem.






A „Tatev szárnyai” nevű 5,7 kilométer hosszú drótkötélpályás, kabinos felvonó, Halidzor település és Tatev kolostor között szállítja az utasokat. Menetideje 15 perc. Az utazási iroda árában a menetjegy ára 37,5 euró volt, a kasszánál váltott jegyé tizenhat. Ennek ellenére nagyon is megérte a szintén nehezen felejthető látványvilág miatt. A kabinos felvonó nekilódult a platóval szemben lévő csupa zöldben mutatkozó hegy orma felé. Egyre tágasabb térre nyílt rálátás: lankák és völgyek tűntek elő a mélyből. A hegy legmagasabb pontján a kötélpálya első és egyben utolsó támaszoszlopa, majd következett az igen csak meredek lejtmenet. A kabinban tartózkodók �" rajtam kívül �" mindegyike felsikított ekkor: a kabin elejében addig nyugodtan bámészkodó kiskölyök sipákolva hátrainalt anyukája szoknyájához. A közeli hegycsúcsok mögött újabbak tűntek fel, és azon túl is egészen a horizont széléig. A hegykaréjok között völgyek, szakadékok bújtak meg �" mindezt a beállt beszédes csend igazolta vissza. A Tatev kolostor egy IX. században alapított épületegyüttes �-rményország délkeleti részén. A kolostor a Vorotan folyó szurdoka fölé emelkedő kis plató peremén, stratégiailag is előnyös helyen épült: innen jó rálátás nyílik a szakadékra, a peremet pedig meredek, sziklás, helyenként sűrű erdővel borított lejtők határolják. 844-ben Fülöp herceg Tatev falut odaajándékozta a IV. században kis templommal induló kolostornak, és elrendelte a Világosító Szent Gergely-templom megépítését. Tatev adott helyet Babken keresztjének: ez egy ember nagyságú ezüstkereszt volt, amelybe különféle ereklyéket ágyaztak, többek között a Szent Kereszt darabjait és Szűz Mária hajszálát. A X. század végére a kolostorban lakók (a papság és a diákok) száma elérte az ezer főt. 1087-ben felszentelték a Szűz Mária-templomot. Ezt követően beköszöntött a kolostor aranykora: tízezer kéziratos könyvtára volt, tíz tartományban kétszázhatvannégy adófizető falu tartozott a kolostorhoz. Az aranykor vége az 1170-es szeldzsuk hódítással befejeződött; a fenyegetettség miatt 1169-ben a kolostori könyvtárat Baghaberd erődjébe menekítették, de azt a könyvtárral együtt porig égette az ellenség, akik a kolostort és a püspökséget is kifosztották. Tatev a XIII. század elejére épült fel a pusztulásból. Újonnan alapított egyetemének is köszönhetően a környék szellemi központjává vált. 1295-ben építették újjá a Világosító Szent Gergely-templomot is. Ekkoriban rendelték el annak a két nagy méretű harangnak az öntését, amelyek ma is láthatók. A Tatevhez hatszázhetvennyolc falu tartozott, számos kolostor állt vezetése alatt és egész �-rményország tudományos, kulturális, vallási központja volt. A XIV. század végén a Timuridák kifosztották és felégették a kolostort. Az egyetem XIV. századbeli megnyitásával Tatev fontos tudományos és kulturális változáson ment keresztül. Grigor Tatevaci vezetése alatt élte virágkorát. A tatevi egyetem korának kimagaslóan fejlett tudományos intézménye volt, három különböző iskolából állt és mindhárom olyan fakultásokra oszlott, mint a teológia, a filozófia, az építészet, a csillagászat, a kéziratkészítés és a miniatúrafestészet. Az egyetem végét jelentette, amikor Timur Lenk fia és utóda elfoglalta a vidéket. Egyedi építmény a Gavazan 8 méter magas, kövekből épített, alsó részén vékony fémszalagokkal körbekerített nyolcoldalú oszlop, ami felfelé oszlopfőben végződik, azon egy hacskar foglal helyet. 905 körül emelték és a Szentháromságnak szentelték fel. Az oszlopot úgy tervezték, hogy függőleges helyzetéből képes kilengeni vagy meg tud rázkódni, de az erőhatás (akár földmozgás, akár kézlökés) megszűntével visszaáll függőleges, nyugalmi helyzetébe. Két elképzelés van arról, miért így készítették; az egyik szerint az oszlop megfigyelőeszköz volt, ami már kisebb földrengéseket is jelezni képes ingásával, rezgésével; a másik elképzelés szerint, az oszlop védelmi eszközként is szolgálhatott, ugyanis beszámoltak arról, hogy a kolostori udvarba lépő szeldzsuk harcosokat megrémisztette a hihetetlen látvány, hogy az eldőlő oszlop visszaállt függőleges helyzetébe, és ez menekülésre késztette őket. Nem hagyható szó nélkül a szent hely gazdálkodása sem. A kolostor önellátó volt: saját olajpréssel, malommal és hagyományos kenyérsütő kemencével. A helyben lakó papságnak, szerzetesek és diákok százainak minden élelmét helyben vagy a környező földeken állították elő, dolgozták fel. A többletet eladták vagy elcserélték. A kolostort fejlett vízellátó és öntözőrendszerrel látták el: a hegyek friss forrásvize agyagcsöveken keresztül jutott le a komplexum épületeihez, valamint a környező területekre. Ennek következtében a Vorotan szurdokvölgyben zöldségesek, gyümölcsösök és szőlőkertek létesültek. Mélyen bent a katlanban létezett egy borkészítő műhellyel felszerelt, remeték lakta kolostor. A falubeliek művelték a kerteket, működtették a malmokat és más termelési létesítményeket. Terméseik bizonyos százalékát a kolostornak adták. Az utasok között volt egy vancuveri illetőségű család is: az apuka fehér, a felesége csoki, a tizennégy év körüli lányuk a kedves mamára fazonírozva. Két alkalommal is megesett egy-egy humoros eset velük. Az első egy vendéglő udvarán, ahol egy asztal körül foglaltunk helyet. A nálam lévő bontatlan zacskójú mézespuszedliból megkínáltam őket, kihangsúlyozva, ne csak egyet-egyet vegyenek ki belőle. Vége lett a körnek, az édességet Kati elé tartottam és kissé morózusan angolul közöltem vele, hogy csak egyet vehet ki belőle �" egyszerre hangosan felnevettek a kanadaiak, de a feleségem is vette az adást. A másik eset a visszafelé úton állt elő. 22 óra. Egy útszéli vendéglő előtt fél órát várakozott a busz. Apukával hárman alkottunk egymással kommunikálgató társaságot. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy a hátralévő távolságadat leolvasásához telefonját Kati szeme elé tartotta, ám a hátizsákban szemüvegtartójában dekkoló olvasó megoldhatatlan problémát jelentett számára. Ekkor mobilját készségesen az orrom alá tolta annak ellenére, hogy a kezemben egész idő alatt ott virított a fehér bot. Amikor észlelte a bakit, jóízűen felnevetett velünk együtt. Visszaérkezve Jerevánba, a buszról leszállva megvárt minket apuka és lánya, akikkel mindketten kezeltünk: ők pedig ötnapos örményországi tartózkodást követően bérelt autóval előbb Georgiába, majd Azerbajdzsánba tartottak. A hazautazást pedig Londonból tervezték.








Nézzünk szét Jerevánban. Legfontosabb célnak az �-rmény Népirtás Emlékmű felkeresését tartottuk. A városi folyó miatt a szállástól jókora kerülővel keltünk útra. Ez sosem baj, mert mi lábon szeretjük megismerni a legújabbat. Megtaláltuk a szurdokban hömpölygő folyó felett átívelő hidat és a városi Sport Komplexum felé tartottunk. Érthetetlen volt számunkra, hogy a népirtás emlékmű nem volt kitáblázva, annak pontos hollétéről a szépen karbantartott magaslati parkban dolgozó kertészek tájékoztattak minket. Elsőnek egy önkifejező szobor került elénk: karjai között gyermekét magához szorító anya, aki futás közben rémült arccal hátratekint. Betonból készült alkotások következtek ezután. Az első egy 44 méter magas hosszában kettéhasított obeliszk: négyzetalapból indul ki, folyamatosan elvékonyodik és a vége tűhegyben végződik. Közelében kört alkotva befelé dőlő szürke falak, amelyek közé több helyen is be lehet menni. Belül a kör középpontjában örökmécses világít, amelyet körbe lehet sétálni. A kisebb mélyedésbe lobogó lángot kőperem vesz körbe, amelyre az ideérkező látogató a megemlékezés virágját helyezheti el és teszi is. Az emlékmű már távolról megérintette, Katit., Odabent egyre fokozódott benne ez az érzés. Pár nappal később egy szál rózsát helyezett el a népirtás áldozataira emlékezve. A hegytetőről rálátás nyílt a városra. A messzi távolban csak körvonalódzott, az Ararát.








A híres nevezetes örmény Konyakgyár és múzeum meglátogatását nem terveztük, ellenben a Nemzeti Képtár és a Történeti Múzeum felkeresését, igen. Az örmény fővárosban járva feltűnhet, hogy számos épület vöröses, rózsaszínes árnyalatú. Mindez a rózsaszín bazalttufának köszönhető, amely a centrumként is beazonosítható Köztársaság tér épületein is megfigyelhető. A teret öt rózsaszín és sárga tufából épített épület veszi körül. Itt áll többek között a Külügyminisztérium, az �-rmény Történeti Múzeum, az �-rmény Nemzeti Galéria és az �-rmény Mariott Hotel épülete is. A két múzeum egy épületben található: a képtár a hetedik és második emeletek között, a történelmi pedig az elsőn. A Szovjetunió idejében a tagköztársaságok egyik kötelező feladata lehetett a sok közül, hogy az ország szíveként aposztrofált Moszkvának a nemzeti emléktárgyaik legjavát önként és dalolva felajánlják, hogy oda koncentrálva növeljék a népek barátságának titulált ország kulturális súlyát. Ennek következtében szegényesnek tűnt a kiállított emlékek sora �" festmények, ikonok, egyházi témájú festmények és sok portré. Bár itt jóval gazdagabb volt a kínálat, mint például Bakuban, de.








A Francia tér közelében található a látványos és hangulatos Cascade lépcsősor. A Cascade előtti teret a többi között a kolumbiai szobrász, Fernando Botero "dundi" szobrai uralják: meztelen hájpacni katona,fején sisak, egyik kezében pajzs, a másikban kard; fekvő, bálnaméretű nő, erősen túltáplált macska, fenekén tétlenkedő gömb alakú madár. Mindezek fekete kőszoborként jelennek meg. Aki nekivág a körülbelül 100 méter magasba felkalauzoló lépcsősornak, a végén megérkezik az egykori Sztálin apánk szobrát váltó nonfiguratív Anyaság című nyúlánk alkotáshoz. A lépcsősort időnként teraszok szakítják meg, ahol néhány kortárs alkotás látható. Az első szinten egy májusfára emlékeztető, mindenféle limlommal teleaggatott ágas-bogas szélforgó, amely az összes alkotás közül a legattraktívabb. A teraszok elmaradhatatlan utcabútorai a padok és a szökőkutak. A legmagasabb pontjáról csak sejtetően került elénk, az Ararát. De van más érdekessége is a lépcsősornak. Két oldalról füves bokros domb szegélyezi, azon túl lakóházak. A szobrokkal teli téren a vendéglátóegységek mellett Art Múzeum bejárata, ahová nagy várakozással beléptünk. Néhány semmiségen túl vásárlásra buzdító üzlet. A magasba igencsak hangosan üzemelő mozgólépcső vitt fel. Mint kiderült, a mozgólépcsők végeiben a lépcsősor teraszaira lehetett kimenni. Az egészet a domb alá rejtették, így az kívülről láthatatlan maradt.










Szállásunk közelében viszont egy igazi örmény Art múzeumra találtunk. Azért jeleztem igazi örmény artnak, mert itt egyetlen olyan produktumra nem találtunk, amely híres elődök alkotásait koppintotta volna: mindegyik darab saját elgondolás szüleménye lehetett. Meghatározóak voltak a fémalkotások mint például különböző emberfigurák és vaddisznó. Konkrétabban: a nő mögött lévő férfi egyik kitárt kezében tartja a fejét és így nézi őt. Színekkel ábrázolt meditáció. Szexualitással teli rajz, amelyről nem jött át az érzelem: öncélú szeretkezés. Festmények és tusrajzok következtek még. Katinak ez utóbbi jött be egy középkori város kapcsán, de a kiállított remekek elmeséléséből nekem egyik sem vált igazán felejthetetlenné. Pontosabban egyikük igen, mégpedig a manókat ábrázoló festmény, ami bennem egy írás ötletét adta.












a Köztársaság tér közelében lévő Vernissage piac egyben turisztikai látványosság is. Jellegét tekintve, bazár: kerámia, festmény, kézi készítésű ékszer, textília, szőnyeg, Szenes vasaló, 45-ös korong, bélyeg, üvegáru, antik tárgyak és szuvenír termékek is, melyeken az örmények fontos szimbóluma az Ararát-hegy és a gránátalma is megjelenik. A külföldi vásárlók nagy kedvence az elmúlt korszak illusztris kitűzői. Nem véletlen a sakk készletek sziporkája, ugyanis �-rményország igazi sakk nemzet. Az iskolákban kötelező tantárgy a sakk. Egy pohár frissen facsart narancslé 4 euró, a gránátalmalé 8 euró. Átlagos minőségű tölcséres fagyi 0,5 euróért kapható.


Másodszorra is útra keltünk Jerevánból, mégpedig keleti irányba, az Azerbajdzsáni határvidék felé. A fővárost elhagyva vagy ötven darab többemeletes lakóingatlan, amelyek elkészültük előtt lettek magukra hagyva. Az aszfaltcsík fás dombok között szerpentinektől mentes nyomvonalon vezetett a Szeván-tó felé. A Szeván kolostor egy ősi épületegyüttes, amely az örményországi Szeván-tóba benyúló Szeván-szigeten magasodó két templomból és a környező romterületből áll. A legenda szerint Meszrop Mastocnak látomása támadt, amelyben tizenkét emberi alak a tavon sétált és megmutatta neki, hol kell templomot alapítania. Ezt 874-ben Mariam királyné valósította meg. A két templom, a Szent Tanítványok és a Szent Istenanya, a tó északnyugati partján, egy keskeny, sziklás félszigeten áll, amely korábban önálló sziget volt. A szerzetesek a VIII. században érkeztek a területre. Először csak egy kicsi kápolnát és néhány lakócellát építettek. Az évek során falat és figyelőtornyot emeltek a szigeten, majd három templomot, lakóhelyiségeket és egyéb épületeket alakítottak ki az IX. században. Az építmények fekete vulkáni tufából épültek. Két templom maradt fenn, kereszt alaprajzúak. Az IX. század végén a területen nagy csata zajlott az örmények és a hódító arabok között. Az örmények, a szerzetesek segítségével, hónapokig tartották a kolostorkomplexumot. Később az örmények nyílt csatában legyőzték az arabokat. Azután Timur Lenk katonái és a perzsák is megtámadták a szigetet. A XVI-XVII. században a falakat elbontották. A kolostor 1930-ig működött, ekkor távozott az utolsó szerzetes. A templom körül számos kacskar (vésett kőtábla) tekinthető meg. A buszparkolóból számos lépcső vétele után érkeztünk fel a kolostorba: az idegenvezetőt csupán néhányan követtük, de mi továbbra is a magunk feje után nézelődtünk. Mivel a szovjet időkben a tó vize 20 métert csökkent, ezáltal víztérfogatának 40%-át elveszítette, ezért fordulhat elő, hogy az egykori sziget ma félsziget. A Szeván-tó �-rményország és a Kaukázus régió legnagyobb állóvize. Tágabb kitekintésben Eurázsia egyik legnagyobb édesvizű magashegyi tava. Leghosszabb pontján 78 km, legszélesebb részén 56 km. Víztérfogata 33 km³. Huszonnyolc folyó és patak táplálja. A gyakorlatban belső lefolyású tónak tekinthető. Vízi élővilága, többek között: szeváni pisztráng, kecskerák, nyári baktak, lazac. Madárvilága, például: örmény sirály, hamvas rétihéja, pusztai sas, vörös gém, cigányréce, kis hattyú, halászsirály, kis lilik.




A tó mellett 10 kilométer hosszan gurult tovább a busz, majd a hegyek felé vette útját és meg sem állt az örmények Svájcáig, Dilijánig. Sok értelmét nem találtuk az idevaló utazásnak, amolyan étkezéssel megtoldott pótlólagos programként könyveltük el.


A Goshavankot egy régebbi, egykor Nor Getik néven ismert kolostor helyén emelték , amelyet egy 1188-as földrengés pusztított el. Mkhitar Gosh , államférfi, tudós és számos mese és példabeszéd, valamint az első büntető törvénykönyv szerzője részt vett a kolostor újjáépítésében. Goshavankban Mkhitar Gosh iskolát alapított. Egyik öregdiákja, Kirakos Gandzaketsi örmény tudós megírta �-rményország történetét. A komplexumot később Goshavanknak, a falut pedig a tiszteletére Goshnak nevezték el. Goshavanknak nincsenek külső falai, falusi házak veszik körül. Az összes egyházi épület egymáshoz csatlakozik, kivéve a Szent Hripsime-kápolnát, amely a szemközti domboldalon található, és látótávolságon belül magasodik. A templom előtt egyházfit ábrázoló szobor fogadott minket. Közelében faágason régen porba hullott harang. A templomba belépve feltűnt a terméskövezet nagyfokú egyenetlensége. Itt volt jól megfigyelhető �" az aránytalanul sok vendéglő és szállás kapcsán �" hogy mennyire nehéz megélhetésre találni vidéken. A beruházások túlnyomó része eleve kidobott pénz. �-rményországban létezik egy országos piros turistaút, amely valószínűleg a különböző régészeti emlékeket kötik össze egymással: az ide érkező és az innen távozó szakaszok hossza 20-25 kilométer. A szép természeti környezetben a romos házakból álló falucska fölötti dombon négy egyszerű kalyiba várja a bakancsosokat.




Utunk utolsó állomása a Haghartsin kolostor volt, amely egy bámulatosan szép völgyben fekszik, hátában vízfolyással. . Szent Asztvatsatsin templom. A falakat kőpadok szegélyezik, a nyugati támfalnál, az ajtó mellett egy széles boltív húzódik, amelyen át közlekedhetnek a zarándokok. A díszítés csak a tetőzet középső részeire koncentrálódik, a fő világítónyílások közelében. Ebben a térben nagy, fából készült asztalok és székek találhatók, ahol a kolostorban tartott házasságkötések vagy keresztelők utáni fogadásokat tartották. Az épületegyüttes udvarát kőlapokkal fedték. �-sszesen három kupolás épület található itt, egyikük a XII. századból való, szemöldökfa magassága 150 centiméter. Továbbá kisebb más jellegű épületek alkották a kolostort. 2013-ban egy XIII. századi diófát villám sújtott. 2017-ben a kolostort bekötötték a Transzkaukázusi �-svény hosszútávú túraútvonalába.






Elérkezett a hazaindulás ideje. Mivel a gépünk 05:25-kor startolt, még előző nap este elhagytuk a szállást: Jereván és a reptér között 06:50-22:00 között közlekedik a 100-as busz (menetjegy ára 1,25 euró). Útközben feltűnt az Ararát immár elég jól kivehető fehér palástja. Az éjszakát a repülőtéren töltöttük. Most jegyzem meg, hogy az épületben lévő virágbolt bezárt állapotában is árusít, becsületkassza kihelyezésével. �-rményországban is jellemző, hogy az érkező szeretett hölgyet a férfi csokor virággal várja. Az is fontos információ, hogy az idelátogató külföldi csak 09:00-tól tud pénzt váltani, márpedig a 100-as buszra a jegyet az automatából csak készpénzzel lehet előcsalogatni: nekünk ebben a sofőr segített. Elérkezett az idő, a reptér épületéből a magyar fapadoshoz gyalogosan indultunk. Már erősen pirkadt. Egyszer csak megszólalt, a feleségem: nicsak, ott van az Ararát és teljesen tisztán látható!



(Hangminőség: nem készült felvétel.)