Skócia (2025)


Skócia mindig is mint egy romantikus, különleges országrészként élt bennem. Vérzivataros történelme, középkori legendás várkastélyai, sokszínű természeti környezete, a skót duda és a skót szoknyát viselő férfiak, a whisky, a kitalált Loch Ness-i szörny, továbbá a skótok létező vagy nem létező skótsága mind-mind ráerősítettek erre. Azt nem állítom, hogy mindezeknek szép sorjában utánaeredtünk volna a feleségemmel, de megpróbáltuk a mai Skócia épített és természeti örökségét érdeklődési körünknek megfelelően magunkba szívni. Hogy miért nem a skót fővárosban Edinburghban szálltunk meg, hanem a legnépesebb városban, Glasgowban, annak oka rém egyszerű: most oda tart a magyar fapados. Mivel a két ellenirányú óceánparti város közúton 75 kilométerre fekszik egymástól és a távolsági buszok negyedóránként követik egymást, remek lehetőség egynapos kirándulásra. Persze, hacsak nem szól közbe az itt mindig kiszámíthatatlan időjárás: ennek égi áldásos és napos oldalát is megismerhettük. Tökéletesen sikerült kombinálni a városi múzeum meglátogatását a szakadó esővel. Miután elkezdtük a tematikus termek végigjárását, és amíg közel öt órával később vissza nem indultunk a szállásra, addig folyamatosan zuhogott. Odabent nem csak a gazdag és változatos tárgyi relikviákkal ismerkedhettünk meg, hanem a jelen kor emberének értékorientáltságával és életfelfogásával is. Több példa is adódott rá, vegyük sorjában. A bölcsődések csoportjában akadt babakocsiban ülő, négykézláb kavaró, terpeszállásban billegő és két lábon tipegő poronty is: mindegyikükre jutott egy-egy kísérő. Az egyik közlekedésben haladó fokon üzemelő kölyök mutatóujjával kitartóan rámutatott az előtte békésen álldogáló kitömött tigrisre, így hívta fel a többiek figyelmét rá. A termekben tehetségük szerint nézelődő kicsik kedvükre tehettek. Más színfoltot jelentettek a felnőtt kor határán lévő Down-szindrómás csoport tagjai, akikre szintén jutott egy-egy segítő. A civil közeg is színt vallott. Lábon járó palántáját pórázon koordináló anyuka, akinek így maradt ideje a tárlók mélyebb áttekintésére: az utcán többször is szembesülhettünk ezzel a biztonságos módszerrel. De térjünk vissza a Kevingrove múzeum falai közé. Tematikus és vegyes termek sorozata két szinten: várostörténet, festmények, egyiptológia, bútorok, üvegtermékek, kitömött földi- és vízi állatok, közlekedés. Például az első fotón az 1930-ban a briteknek az apartheid rezsim részére készített monumentális gőzmozdonya vehető szemügyre. Korabeli filmfelvételekről nyomon lehetett követni a gőzös útját a kohótól a hajóra be- és kirakodáson át egészen a sínre helyezéséig, a menetrend szerinti forgalomba állításáig: két gőzmozdony után húsz személyvagon volt csatlakoztatva. Délidőben a nagyterembe telt házas orgonakoncert vonzott be minket.














Egy újabb országba/városba történő megérkezésünk első két fő kihívása a légikikötő kiismerése és onnan a szállás tömegközlekedéssel való megközelíthetősége. A glasgowi repülőtér kis forgalmú, könnyen áttekinthető. A különböző irányokba tartó buszok a légikikötő elől startolnak. A 77-es „városnéző”járattal �" ez a legolcsóbb módja �" a belvárosi központi buszvégállomásig tartottunk: innen tovább lehet utazni például Edinburgh és Oban felé is. A perselybe a menetjegy árát penny pontossággal érmében kell bedobni �" pénzt visszaadni nem tud a sofőr �" vagy kártyával lehet fizetni, de ebben az esetben a jegy árán túl a leolvasó további 5 fontot automatikusan levon, és ezzel egész napos korlátlan számú utazásra jogosít fel. A megállóba beálló vagy a közlekedési lámpánál várakozó busz motorja mintha automatikusan leállna, az egyik megállóban az utasváró a járda felé volt nyitott, valószínűleg a szél/eső ellen. Odafelé a 6-os terminálról indul a 77-es járat, visszafelé a 45-ösről. Ha már idekeveredtünk, pillanatnyit időzzünk itt, majd keljünk útra Edinburghba. A váróterem egyik vendéglátóhelyén komoly mennyiségű kávé plusz zsemlében sült angol szalonna 2,65 fontba került �" kígyózó sor állt érte. Mire a reptérről ideértünk, már ömlött az eső, várakozásra lettünk ítélve. Tőlem balra egy megnyerő orgánumú férfi ült, mellette a padon a kávéja. Jó volt hallgatni beszédjét, stílusos volt, ám miután elment kiderült, nem telefonált, hanem magában beszélt. Edinburghba a retúrjegy ára 10 font. Eleinte kies tájon át suhan a busz, félúttól zöldebbre vált. A főváros előhírnöke a városi légi kikötő �" ahova 1-es villamossal is ki lehet utazni �" majd az állatkert következett. Még a buszvégállomás előtt rálátni a várra, ezért leszállás után oda visszatalálni nem nagy kunszt. Skóciai tartózkodásunk nagyobb felében a nappali 10 Celsius fok mellett élénk nyugati szél kavart be a hőháztartásunkba: több rétegbe burkolózva sem volt melegünk. Nem így a helyiek, akiknek ruhaviselete egyenesen fogvacogtató jelenség volt számunkra. A nők, de a kislányok is, legtöbbször térdig érő lenge szoknyában �" de gyakran miniszoknyában �" harisnya nélkül és legtöbbször cipőben vagy szandálban mezítlábasan voltak jelen: ennek megfelelően öltözve felül. A csúcsmodell az a glasgowi hölgy volt, aki kivágott ujjú estélyi ruhában és mezítlábasan volt jelen a sétálóutcában, kabátja karján összehajtva nyugodott. A fiúk tökös legények voltak: nadrágszáruk térd körül ért, lábuk mezítláb cipőben vagy szandálban, felül rövid ujjú póló, legfeljebb rajta flancnak pulóver. A várba felvezető sétány mellett az egymást félóránként váltó skót dudát fújó utcazenészek aligha dideregtek a tüdőerősítő és számomra kevésbé dallam gazdag hangszer megszólaltatása közben. London után Edinburgh a leglátogatottabb város az Egyesült Királyságban: a 3 millióból 1 millió a külföldi. Elsőnek a katedrálisba tértünk be. Mivel VIII. Henrik első feleségétől való elválásához nem adta beleegyezését a szentszék, a brit fejedelem elhagyta a római katolikus egyházat és megalapította az Anglikán egyházat: a válás kimondása után feleségül vette Bolein Annát, akit később hűtlensége miatt lefejeztetett. A vallási épület sárga színű homokkőből emeltetett, azóta külső falait az idő foga feketére rágta, vele még tiszteletet parancsolóbbá tette. Mivel az angol uralkodó egyben az egyház feje is, ezért II. Erzsébet királynőt a londoni ravatalát követően az edinburghi székesegyházban ravatalozták fel, és innét a fővárosba visszaszállítva már a temetésére került sor. Az épületben ennek emléknyomát nem leltük meg. Falai között bolyongva úgy éreztem, hogy itt nem az ember van a templomért, hanem fordítva. A színes ablaküvegeken gyakran hétköznapi jelenetek elevenedtek meg. Szószéknek hűlt helye, helyén 30 centiméter magas és hozzá igazodó méretű pódium áll a ceremóniamester rendelkezésére: talán éppen itt lehetett a ravatal helye is. Padsorok helyett normál székek állnak a hívek rendelkezésére. A temetkezési szokásokról majd a glasgowi katedrális kapcsán teszek említést. A várba időre előre megváltott jeggyel mehettünk volna be, ennek hiányában viszont csak másfél óra várakozást követően �" a zord időjárás miatt gondolkodás nélkül letettünk róla. Találomra útnak eredtünk az egyik főútvonalon. Elsőre egy múzeumba ugrottunk be, amelynek emeleti része szolgált bemutatótérként. Végtelennek tűnő folyosók sora, amelyek időnként kiszélesedve lehetőséget nyújtottak a közszemlére érdemesnek tartott tárgyak kihelyezésére. Két dolgot említenék meg: gazdag ezüst-készlet kollekció és egy fülkés hordszék �" nekem ez utóbbi jött be igazán. A faszerkezet könnyű fából lett összeütve, útközben előre és oldalirányokba is méltóságteljesen kitekinthetett a kegyelt személy �" ettől függetlenül engem mindig irritál az ilyen látványpékség. A következő zsákmány a Skót Parlament épülete volt: Kati szerint kívülről nagy vonalakban emlékeztetett a sevillai vasúti pályaudvar épületére. Különlegessége az építőanyagok összeboronálásában rejlik: nyers beton, fa, üveg. Ezeket az egyébként egymással alapvetően diszharmóniában lévő építőköveket sikerült kívül és belül egymás mellé rendezni úgy, hogy a kritikus szemmel nézelődő látogató idővel jóváhagyólag mégis csak rábólint az egészre. A következő célpont a szomszédban lévő Kings’ Gallery lehetett volna. A hatalmas területen elterülő több épületből álló komplexum végigjárására egy nap is kevés lett volna. Inkább érdekelt volna például II. Erzsébet királynő egykori személyi használatú hajója, amely a megkoronázását követően a városi kikötőben horgonyoz, de emellett több más látnivaló is horogra akadhatott volna, amennyiben valaki engedélyünk nélkül nem nyitotta volna meg az égi csapokat. Előbb bemenekültünk egy bevásárlóközpont alsó szintjén illatozó és oldalról teljesen nyitott étkezőrészébe �" de ezen a felelőtlen tervezésen már nem lepődtünk meg. Rövid számvetést követően pedig a távolsági buszvégállomáson kötöttünk ki. A visszaút egyhangúságát a felnőtt kor határához közelítő két helyi lány vihogásokkal tarkított bohémsága dobta fel. De ahol akad ilyesmi, ott megjelenik az anti-klérus is: az előttük lévő sorban ülő idős hölgy útközben előbb rájuk röffentett �" két perc csend lett a következménye �" majd leszálláskor még egyszer rájuk dörrent epésen, amit „no problema” megjegyzéssel próbáltam ellensúlyozni.












Az egész napos út során csak kordul egyet az ember gyomra, legkésőbb a megérkezést követően harapnivaló után néz. Glasgow belvárosában két 1 fontos boltra is találtunk: élelmiszer, élvezeti cikkek, egészségügyi alaptermékek, irodaszerek, edények és konyhafelszerelési cikkek, szépítkezési szerek stb. Jól öltözött vásárlók keringtek a polcsorok között. Szociális jellegű bolthálózat részei lehettek. Ebben megtalálni véltem a logikát, viszont a szálláson a kézmosó két szélére felszerelt hideg- és meleg víz csapokban, nem. Akkor lett volna értelme ennek, ha a meleg víz kéz meleg lett volna, de tűzforró volt.


Előzetesen befizettünk egy egynapos, a Skót-felföldet bejáró buszos körútra. A harmincas sofőr és egyben idegenvezető iróniát vastagon hintő humoros alak lehetett �" erre a résztvevők fel-felhangzó nevetéséből és a szpíker árulkodó hangleejtéséből következtettem. Előzetesen azért felkészültem a beígért látnivalókra, történelmi eseményekre. A terület ritkán lakott, mivel kopár hegygerincek és tőzeglápok sorozata uralja a vidéket. Itt található a Brit-szigetek legmagasabb hegye, az 1343 méter magas Ben Nevis is. A XIX. század előtt jóval többen lakták a tájat. A tradicionális skót-felvidéki életformának az 1745-ös jakobita felkelés utáni törvényen kívül helyezése, és az ipari forradalom okozta elvándorlás együttes hatása miatt, jelenleg Európa egyik leggyérebben lakott területe. A Lomond-tó a Skót-felföld határán található. Az Egyesült Királyság legnagyobb tava. Elválasztja egymástól Közép-Skóciát és a Felföldet. A 39 kilométer hosszú tó része a Loch Lomond és Trossachs Nemzeti Parknak. A 71 km2 alapterületű tóban a vízmagasságtól függően harminc-egynéhány sziget számolható össze. Egyikük, az Inchmurrin a brit szigetek legnagyobb édesvízi szigete. A tó másik szárazulata , a vadkempingezők által kedvelt Inchconnachan, egy wallaby kenngurú-kolóniának is otthont ad. Az Inveraray kastély Skócia egyik legszebb és legikonikusabb kastélya, amely az ország nyugati részén, Argyll régióban található, a Fyne-tó partján. Az épület a Campbell klán, pontosabban Argyll hercegének ősi otthona. Az eredeti vár a XV. században épült, de a jelenlegi kastély végleges kialakítása a XVIII. században kezdődött. Elegáns tornyai és magas csúcsai különleges megjelenést kölcsönöznek neki. Az épület impozáns homlokzata és a részletgazdag faragványok visszatükrözik a klán jólétét, hatalmát. A belső terek kifinomult stílusúak, freskókkal, díszlécekkel és antik bútorokkal berendezve. A nagyteremben kiállított fegyverek a középkori kardoktól kezdve a különböző puskákig terjednek. Figyelemre méltó a több ezer kötetes könyvtár is, amely bepillantást enged a család történelmébe és kulturális érdeklődésébe. Az épület szorosan kötődik az ország politikai és katonai múltjához, hiszen az Argyll hercegei jelentős szerepet játszottak a skót történelemben, beleértve a jakobita felkeléseket és az angol-skót konfliktusokat is. A kastélyt kertek és parkok veszik körül. A zöldben sétálva a Fyne-tóra és a környező hegyekre nyílik panoráma. A kastélyt kívülről nézhettük meg, mivel csak a turistaszezonban tart nyitva. Kilchurn kastély. Romos épület a sziklás félszigeten az Awe-tó északkeleti végén , Argyll és Bute- ban. Az XV. század közepén kezdték építeni a glenorchyi Campbellek központjaként, akik a következő százötven év során folyamatosan bővítették a kastélyt. Első változata az ötemeletes toronyházból állt , amelynek udvarát külső fallal védték. Akkoriban Kilchurn egy kis szigeten állt, amely alig volt nagyobb, mint maga a kastély, és víz alatti vagy alacsonyan fekvő mellékúton lehetett megközelíteni. 1693-ban a kastély ura tervvel állt elő a felföldön fennálló feszültség megnyugtatására, és ennek részeként megkezdte Kilchurn modern laktanyává átalakítását, amely kétszáz katona elhelyezésére lett alkalmas. Az épületet kormányzati helyőrségként is használták az 1745-ös jakobita felkelés során. 1740-ben átköltöztek az újjáépített Taymouth kastélyba. 1760-ban a várat erősen megrongálta a mennykő; az udvar közepén még mindig fejjel lefelé nyugvó torony maradványai a vihar hevességét tanúsítják. Kilchurn használaton kívül maradt, és 1770-re romokban hevert. A dombról pazar rálátás nyílt a dicső múlt maradványára, ahová a tőzeglápon át egy vállalkozó kedvű turista igyekezett. A vulkanikus eredetű 16 kilométer hosszú Glencoe-völgyet más néven a „Sírás Völgyének” is nevezik. Eredetileg egy szupervulkán helyezkedhetett el itt, ami miután kitört, teljes egészében önmagára omlott. A völgy U-alakját bizonyíthatóan egy jégkorszakbeli gleccser alakította ki. A Rannoch Moor lápvidék szomszédságában kezdenek magasodni a völgy hegyei. Az utazók legelőször a Meall a' Bhuiridh nevű ormot pillanthatják meg, melyről gyönyörű kilátás nyílik a lápvidékre. Tőle délre fekszik a Glen Etive, amely a Glencoe-völgy egyik legtöbbet fotózott területe, és egyben a Coe folyó forrásvidéke is. Maga a völgy bejárata a Buachaille Etive Mor-ral, „Etive nagy pásztorával” kezdődik. Ez a magányosan álló, piramis formájú hegy Skócia egyik legismertebb hegye, hófedte, ködbe burkolózó csúcsával �" ezt megerősíthetem. Szomszédságában helyezkedik el „Etive kis pásztora”, azaz Buachaille Etive Beag. Beljebb haladva a völgyben, a két pásztortól nyugatabbra terül el a Bidean nam Bian hegység, amely az éles hegygerinceivel és meredek hegycsúcsaival a tapasztalt sziklamászók számára is kihívást jelent. Az itt található Aonach Eagach nevű hegygerincet szeli át a híres Devil’s Staircase, azaz az �-rdöglépcső, mely egykor hadiútként szolgált. A rajta átkelő katonák legtöbbje nem bírt a zord időjárással és a meredek hegygerinccel, rengetegen életüket vesztették, innen jön az ösvény neve. Nyugatra a Glencoe-völgy a Pap of Glencoe nevű hegyorommal zárul, melynek lábánál a Leven-tó mellett Glencoe településnél ér véget. A magas hegycsúcsok, napsütötte hegyoldalak, a ködbe burkolózó völgy és a tömérdek zúgva folyó patak egész napos kikapcsolódást biztosít a természetet kedvelők számára. Nyáron a hegymászók és kirándulók, míg télen a téli sportot űzők keresik fel. A látogatók kerékpárt is bérelhetnek a hely felfedezésére a kiépített hegyi kerékpárutakon, vitorlázhatnak a völgy tavain, illetve a patakok és folyók kiváló horgászati lehetőséget biztosítanak a lazac és pisztránghorgászok számára. Tavasszal és nyáron a vadvirágok, különösen a kékcsengő, csarabfű és szarvaskerep virágzása nyújt felejthetetlen látványt. A hely klímája továbbá a különböző májmoha, zuzmó és lápvidéki növényfajoknak biztosít élőhelyet. A Glencoe-völgynek jelentős a szarvaspopulációja. A patakok közelében vidrákkal , a hegyvidéki területeken pedig nyuszttal és vadmacskával is találkozhatnak a látogatók. Vajon miért nem kedvelték egymást az angolok és a skótok? A völgy leghíresebb és egyben legszomorúbb történelmi eseménye a glencoe-i mészárlás. 1691. augusztus 27-én III. Vilmos felajánlotta a skót felföldi klánoknak, hogy elnézi nekik a jakobita felkelésben való részvételüket, ha még újév előtt hűségesküt tesznek a király számára egy elöljáró előtt. Habár a klánok még a száműzött II. Jakab parancsára vártak, a legtöbbjük végül az eskü letétele mellett döntött. Alasdair MacIain, Glencoe klánfőnöke is megérkezett 1691. december 31-én Fort William várába, hogy letegye az esküt, de azt az értesülést kapta, hogy ezt csak több mint 100 kilométerrel távolabbra, Inveraray vezetője előtt teheti le. McIaian végül csak hat nappal később, 1692. január 6-án fogadott hűséget a királynak, ahol arról biztosították, hogy az eskütételét elfogadták, és így a klánja, a glencoe-i McDonald klán tagjai teljes biztonságban vannak. Ám az akkori külügyminiszter, John Dalrymple csak az alkalomra várt, hogy a skót klánok számára példát statuáljon, és Alasdair MacIain újév utáni, azaz a határidőn kívüli eskütétele tökéletes ürügyet szolgáltatott számára. Február 2-án százhúsz fős katonaság érkezett a Glencoe-völgybe a glenlyoni Robert Campbell kapitány parancsára. A McDonald klán abban a hitben volt, hogy a katonák csak egy rutinellenőrzés miatt jöttek a területükre, így tíz napig kifogástalan ellátást kaptak. Február 12-én a katonaság írásos parancsot kapott a teljes klán kiirtására, ezért egy nappal később, 1692 február 13-án 5 órakor támadásba lendültek. A klánfő, MacIain még az ágyban volt, amikor a halálos lövés érte, feleségét pedig megkínozták, aki egy nappal később belehalt sérüléseibe. A klán házait felgyújtották, a menekülőket elfogták és megkötözték mielőtt kivégezték őket. Harmincnyolc férfi, nő és gyerek esett áldozatul az orvul megszervezett mészárlásnak, és még többen meghaltak a közeli hegyekben, amikor menekülni próbáltak a zord skót télben. A közel 9000 lakosú Oban jelentőségét a halászat és a turizmus adja. A Hebridák számos pontjára innen is indulnak közvetlen, menetrend szerinti járatok, valamint szezonban a bálna- és delfinnéző kirándulóhajók. A város környéki vizek ad otthont a közönséges és szürke fókáknak, akik a szárazföld közelében szaporodnak. Partjainál könnyen találkozhatunk vidrákkal – erre legjobb időpont a hajnal vagy az alkonyat. A parton és a hegyekben is vannak természeti látnivalók: történelmi jelentőségű kastélyok és ősi vallási helyszínek. A településtől északra található Fingal's Dogstone kőformáció egy észak-ír legendához kötődik. A város felett a Battery Hillen magasodik a McCaig's Tower, ami nevével ellentétben inkább hasonlít egy kolosszeumra, mintsem egy toronyra. Manapság közparkként üzemel, ahonnan tájkép nyílik a környező szigetekre. Ide felmásztunk Katival, amelyet egy gazdag ember építtetett családja emlékére, de korai halála miatt az épület nem nyerhette el végső formáját: nagyobb átmérőjű több emelet magas szürke gránitból megépített illetve kifaragott körgyűrű, ahova diadalív kialakítású kapukon át lehet közlekedni. A hegyoldalakból továbbra is csak néhány fehér színű kőház világlott ki elszórtan. A tájban mindenhol magányosan vagy csoportban legelésző birkák, itt-ott hosszú szőrű jakok. A Skót-felföld mindezek ellenére mégis erős hiányérzetet hagyott maga után Katiban: elmaradt a hullámzó zöld fűtenger szemgyönyörködtető látványa, és nem lett másként a völgyhídon áthaladó piros vagonokat maga után vontató gőzmozdony elmaradása miatt is. Programnak adná magát a Hebridák egyik-másik szigetének felkeresése. Oban legalább két szigettel áll közvetlen kompkapcsolatban: a 18 kilométerre lévő Mull-sziget és a 90 kilométerre lévő Coll-sziget. Míg az első szárazulat összlakossága 2500 fő, addig a másodikon, a huszonkétszer hat kilométer kiterjedésű földön kétszázan sem laknak. Glasgowtól Skye-sziget fővárosa Portree 348 kilométerre fekszik, vagy Invernesstől 117 kilométerre. Az 1656 km2 területű szigetet a szárazfölddel közúti híd köti össze. A közel tízezer lakosú szárazulat a természetet kedvelők és a túrázók netovábbja, legmagasabb pontja 993 méter. Glasgowból repülővel néhány távolabbi célpont: Benbecula, Tiree, Islay.






















A Közlekedési múzeum (River Side) a Kevingrove múzeum közelében a folyóparton található: ne hagyja ki senki se. . A kiállított járművek többsége újragyártott, de ez nem von le semmit sem vizuális értékéből: a műanyag felületek fémhatásúak. A nagy alapterületű kiállítótér ellenére a gazdag kínálatú választék miatt a járművek elhelyezése kissé zsúfolt: az oldalfalakon két emelet magasságban személyautók sorakoznak. Szégyen vagy nem, de itt szembesültem először az emeletes villamossal, és fotóról az emeletes trolival. Az előbbiből a legrégebbi darab 1914-ből való. A jármű elejében a vezetőállás mögött lehet felszállni, vele szemben a felső szintre vezető csigalépcső. Balra lehet belépni a két osztatú utastérbe. A négyszemélyes fapadok egymással szemben helyezkednek el. Az utastér további része le volt zárva, gyanítom, kialakítása megegyezik az ismertetett változattal. A kocsi belmagassága 2 méter. Odabent időzve azon gondolkodtam el, hogy vajon miért fölfelé terjeszkedtek? Talán a szűk kanyarok és a forgóváz hiánya miatt? Mivel a villamos szekrény keskeny és magas, ezért borulékony. Egy másik villamos esetében a vezetőállás teljesen kitett volt az időjárásnak. Szétnézhettünk a világ első földalatti vasútjának egyik kocsijában is. Kis alapterületű szűköcske kaszni, de legalább volt: a viseltes bőrülésen meglátszott az idő foga. A még régebbi időket a lóvontatású vasút és az omnibuszok idézték meg. Ezt elősegítendő a XIX. Századi megépített utcatérben lettek elhelyezve: a lóvasút elé kitömött ló volt befogva. Az utcát korhű megjelenésű boltok szegélyezték: kávézó, pék, suszter stb. Természetesen felkerestük, már csak az autentikus belső kialakításuk megismerése érdekében is. Továbbhaladva nem pattantunk velocipédre, pedig ott magasodott előttünk �" ekkor felötlött bennem a gólyaláb hiánya, a kerékpárokra gondolva pedig az egykerekűé. Ellenben alaposan meglepett a kerekesszékek fejlődését bemutató segédeszközök látványa. A munkagépek világát egy két méter átmérőjű hátsókerekű traktor idézte meg: a vasalaton �" fogása alapján �" pár centiméter vastag tömör gumiköpeny volt körbefuttatva. Nem találtunk a világ első gőzmozdonyára, de a szerkocsijával együtt 20 méter hosszú gőzösre, igen. A vezetőálláshoz lépcsőn lehetett felmenni és onnan lehetett bekukkantani a masiniszta egykor meleg, de egyben léghuzatos munkahelyére. Az ismertető tábla szerint, 27,5 m3 vízmennyiséget volt képes felvenni és 14 tonna szén fért el a szerkocsiban: a csühös fémből lett megépítve. A közelben két fekvőhelyes mentőautó várakozott. A hajómodellek akár 5 méter hosszúak is lehettek. Az egyik személyszállító hajót 1939 szeptember 1-én torpedóval kilőtték, a másik pedig valamiképpen elsüllyedt: a monitorokról dokumentumfilm elevenítette fel a történteket és a mentés folyamatát. Vitorlás elődjeikről csak a makettek mesélhettek. A gépkocsiknál a Bentley és a Rolls Royce márkák vitték a pálmát. A kiállítótérben feltűnően sok babakorú palánta szaladgált hangosan. Nekik még az igényüknek megfelelő mozgás lehetősége jelentette a fő programot. Egyiküket apukája egy gyerekeknek megépített autóba szerette volna beültetni, eredménytelenül. A magasztos cél érdekében megpróbálta magát bepréselni a járműbe, hiábavalóan. Belőle mégsem lett felsülés, mert aközben jókedvűen futkosott a fia. A bejáratnál egy 2014-ből való elektromos Tesla lett kiállítva. A terembe érkező kiskamasz indiai fiú lelkesen kiáltotta a jármű márkáját: változnak az idők.


























Több országban is mint kiemelkedő turisztikai látványosságot ajánlják a sírkerteket. Igen, nem a temetőket, hanem a sírkerteket. A Székesegyház mögött emelkedő domb összességében ötvenezer jobblétre szenderült ember nyugvóhelye (Necropolis). A fás, sétautakkal osztott területet nem határolja kerítés. Az egészben az a jó, hogy a hanttalan temetkezési pontokat változatos megjelenésű síremlékek jelzik �" obeliszk, torony, kicsi ház, kör alakú kúp kőből, kővirág, virágváza kőből �" amelyek nem nyomasztják a nézelődő embert, helyette egy változatos megjelenésű műtárgyakkal teleszórt zöld környezetben sétálhat. Az egyik helyen friss virágok, koszorúk. A tábla szerint 1960. március 28-án egy tűzvész oltása közben tizennégy helyi és öt edinburghi tűzoltó lelte halálát �" többet nem sikerült megtudni róla.




Ha nem keressük, akkor is belebotlunk egy art kiállításba. A központi térnek számító Szent György tér �" középütt az obeliszk tetejében a skót költő és író Walter Scott szobra áll �" szélében található az Art múzeum (GOMA). Felfokozott kíváncsiságunkat nem volt ami tovább szította volna odabent, helyette egyre inkább lohadt a lelkesedésünk. Mégsem bizonyult hiábavalónak a kitartásunk, mert a földszinten lévő teljesen feketébe öltöztetett teremben addig nem ismert vizuális és hanginstalláció fogadott bennünket, Afrikai katona címmel. Artról van szó, tehát semmilyen egzakt gondolatnak nincs helye itt. Na, de mi is volt odabent? A hanglejátszó-rendszer profi: a mélyeket a maga finomságában nyomta, nem düm-düm-ként. A hangerő beállítása tökéletes. Egymás mellett három monitoron peregtek a fekete-fehér és a színes képkockák. Azok tartalmának és kockáinak összekombinálása törvényszerűen nem adott ki egy egész kerek történetet, de még csak felet sem. Miért volt három monitor? Három ország zászlaja jelent meg több kockán is: a brit, a francia és a német. Mindhárom ország egy ideig gyarmattartó nagyhatalom volt. Az egész artnak ez lehetett a kiindulópontja, mert hangaláfestésnek gyakran hangzott fel a legkülönbözőbb háborús zaj, legtöbbször korunk modern fegyvereinek hangján. A képkockák mindhárom monitoron külön-külön életkép-adalékmorzsákat villantottak fel pár másodperc hosszan, amelyek lehettek valós- és kreált életképek:lövészárokban fagyoskodó katonák, homokdombok között lévő pár ház között le és fel sétáló katona, hajóra várakozó tömeg, emberi csontváz szárazon és vízben, táncoló emberek csoportja, katona és fiatal anyuka szótlan kommunikációja, többször is arabul beszélő férfi(ak), és a fene sem emlékszik vissza rá, hogy még mi minden. Az Afrikai katona címre egy mindig háttal állva megjelenő piros sapkás férfi utalt, aki folyamatosan a távolba tekintett, talán a beláthatatlan közeli és távoli jövőre utalva, amely mi más is lehetne, mint a múlt folyamatosan ismétlődő, de egyre magasabb technikai szinten megvalósuló újjászületése. A lényeg, ott ültünk a széken, előttünk három egymástól független monitor, befogadható minőségű kreált hanghatás. A képernyőkön pergő képkockák teljes összevisszasága számomra a milliónyi egyes ember egyedi életére utalt. Igy az egyes emberek összes életképe nem adhat ki egy kerek egészet. Példának álljon itt egy sarkított vegyes képkocka: Az Amazonas vidékén élnek még érintetlen népcsoportok is. Az egyik bennszülött elmegy bevásárolni, tehát kezdetleges szigonnyal halat ejt. A következő képkocka is valós, egy asztronauta űrsétát tesz. A következő képen velocipédezik egy mondjuk nőnek öltözött bajuszt viselő férfi. A sorban utolsón pedig az oldalán heverő kutyán egy ősellenségnek számító macska szunnyad. Mind igaz, de kerek egész aligha hozható ki belőle.




Kiléptünk az utcára. Ekkor rájöttem, hogy egy könnyített feladat vár rám még, amit meg kell oldanom: a skóciai képeket, hangokat és további benyomásaimat egy befogadható kerek útleírássá kell összeraknom �" remélem,sikerült.


(Hangminőség: nem készült hangfelvétel.)