Két egymást követő évben is ellátogattunk Jászberénybe. Mindkét alkalommal kaptunk magunk mellé segítségnek egy zoopedagógus hölgyet, Ildikót, akinek sokat köszönhetünk a gazdag termésért.
Felajzásunk már a kertbe történő kora reggeli bebocsájtás előtt megtörtént az állatok királya részéről. Három sörényes fogadott odabent minket. Tespedtség elleni mozgatás céljából az eledelnek szánt húst egy olyan mély vizes árokba hajította bele a gondozó, amelyből csak úszással hozhatták ki az oroszlánok. A természetben az állatok királya egy alfajtól eltekintve irtózik a vízbemártózástól.
Egy padon ücsörgünk kettesben. Már éjfél felé jár az idő. A mikrofonállványt egy bokor mögé rejtettük, mert az egyik nőstény fél a mikrofontól; az altatólövedéket kilövő puskának véli.
Ausztrália szavannás, bokros területének lakója a mély torokhangjáról közismertté vált emu. Az oroszlán és az ő mélyei között jelentős eltérés aligha lehetséges, pedig ezúttal egy madárról van szó. Igaz, az akár száznyolcvan centiméter magasságával a madarak között a második.
Az afrikai törpepapagájok az esőerdőtől a száraz sziklás vidékeken át a kertek közelében is előfordulhatnak. Az alfajok egymás mellett békésen megélnek. Közülük a feketefejű törpepapagáj következik.
Bekukkantottunk a terráriumba is. Elméletileg sok trófea nem jöhetett szóba onnan, mégsem jöttünk ki hangfelvétel nélkül. A Jemen és Szaúd-Arábia földjén élő sisakos kaméleon orra alá dugtuk a mikrofont és türelmesen vártunk; a helyszűke miatt kissé zajos lett a felvétel.
Délkelet-Etiópiában, Kenya keleti részén és csaknem egész Szomáliában, de csak a földfelszín alatt fordul elő a csupasz turkáló. A nyolc centiméter hosszú és három dekagramm súlyú állat lényegében szőrtelen, nincs fülkagylója és a szemének sok hasznát nem veszi. Két pár hosszú, előreálló metszőfogát használja a gumók megrágására és a kígyók ellen fegyverül. Természetes környezetben harminc évig is élhetnek. A csupasz földikutya sosem betegszik meg rákban és mesterségesen sem sikerült őket rákkal megbetegíteni.
A késő esti vagy éjszakai portyázás további eredménye a koreai kuvik is. Rovarokra, kisemlősökre és madarakra vadászik. A háttérben fülemüle hallható.
Közismert a japán makákó. Télen ők fürödnek melegvizes forrás tavában és étkezés előtt megmossák az eledelt. A felvétel közben a mikrofont erős hátszéltől kellett megóvni.
Testhossza negyvenkét centiméter, farka ennél hét centiméterrel rövidebb és testsúlya egy kilógramm a bolíviai mókusmajomnak. A közönséges mókusmajomtól eltérően arcmaszkot visel. Brazília, Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos. Többnyire száz főnél nagyobb létszámú csapatokban él, amely kisebb bandákból tevődik össze. Szinte lehetetlen a közelükbe kerülni. A sűrű lombozatú fák mélyén kifinomult hangrendszer által tartják a kapcsolatot egymással.
Bolyongásaink során egy villamossági műanyag dobozban ciripelő, valószínűleg mezei tücsökre leltünk. Az állatkerti leltárban aligha szerepelhet...
Hazánkban a legveszélyesebb nagyvadnak a vaddisznót tartják. Bár ő is fél és ezért messzire elkerüli az embert, de a malacaival járó és őket védő koca, akár életveszélyt is jelenthet az emberre. Gyors mozgásúak. Az állatkertben tartott csülkösök izgatottan és kissé méltatlankodva várják a valamiért késlekedő falatokat.
Ezúttal a jó hangutánzó képességének köszönhette a fehérbóbitás kakadu, hogy egy kisgyermekes családtól az állatkertbe került örökre. Egy neveletlen kisgyermek kiabálós, hisztis, ellenszegülő hangkészletét „mondja fel” hamarosan. A madarat ajándékba beadó szülőpár egyszer sem látogatta meg a régi, idővel kényelmetlenné vált családtagot.
Eredetileg az ezüstkárászból tenyésztették ki különféle forma- és színváltozatban az aranyhalat. A kertben húszcentiméteres példányokra leltünk.
Északkelet-Afrika és India területén honos a kacagó gerle. Fészekalja egy-két tojásból áll, amelyen két hétig kotlik. Nevetése hasonlatos az emberéhez.
Madagaszkári bütykös csótány hangja. Vegyünk hozzá a tenyerünkbe nyolc hímet és hagyjuk őket egymással viaskodni.
Ártatlan trükkhöz kellett folyamodni a rózsás gödény vagy más néven a rózsás pelikán kifutójánál. A mikrofon szélvédő szivacsát a madár felé tartottuk és amikor hosszú csőrével rákapott volna, gyorsan visszarántottuk; eléggé drága portéka. A rózsás pelikán nevét onnan kapta, hogy költési időszakban alapvetően fehér tollazata rózsaszínes árnyalatot ölt. Afrikában és Ázsiában még mindig elterjedt fajnak számít.
Megtréfáltak minket a pápaszemes pingvinek anno Nyíregyházán. Kórusukat távolról hallottuk és szamárnak véltük az egyetlen afrikai pingvinfajt. Magyar nevét a szemei felett látható csupasz rózsaszín bőrfelületről kapta. Egyébként az úszómadár pingvinhez méltóan fekete és fehér.
Kérésünkre a hangfelvétel idejére elzárták a kifutóban lévő vízesést. Másik nehézség a két és fél méter magas plexifal közömbösítése volt; a mikrofonállványt három méter magasra kellett feltolni.
Hálás alanynak számít az ázsiai kiskarmú vidra. Élénk, figyelmes és talán mindig éhes. De az is meglehet, hogy hamar szocializálódik az emberhez.
Ezúttal az éles füttyszerű hangra kell koncentrálni, mert ő a csíz. Hazánkban leginkább átvonulóként és téli vendégként fordul elő, de évente néhány száz pár költ is, főként telepített fenyvesekben. A hím sárgászöld, a fiatalok és a tojók szürkészöld színűek.
Keveseknek sikerülhetett lefülelni a házinyulat. A félő kisnyúl sivítása következik most.
Ennek a fogságban tartott hollónak egészen jól sikerült megtanulnia a szabadon élő fajtársainak a nyelvezetét. Rendkívül értelmes madár, ötig-hatig simán elszámol, de a szorzótáblát nem ismeri. A holló is szeret, ezt, azt, elcsenni vagy társait meghökkentő mutatványokkal elkápráztatni.
Hangjáról könnyen beazonosítható a kecskebéka. Nem önálló faj, hanem a tavi béka és a kis tavibéka természetes hibridje, így fennmaradása mindkét faj jelenlétét igényli. Közép-Európa és az Appennini-félsziget lakója. Előfordul a sík- és dombvidékek álló- és folyóvizeiben
Akad errefelé kecskepapagáj is. Új-Zélandon honos és a környező szigeteken. Kifejezetten mozgékony madár, ezért tartása nagyobb méretű kalitkát igényel.
A fehérkezű gibbon családnál érdemes egy kicsit hosszabban elidőzni. Énekelni tanítja kölykét az anyuka: ennek ismerete nélkül aligha lehetne érdemleges jövője az utódnak.
Talán kissé elgondolkodva valamilyen fontos dolgon...
Rövidke ének...
Társas kör...
Szóló jobbról...
A gibbon is majom... - orrát a plexiablaknak nyomva húzgálja (érdekelheti őt az érdekes, nem szokványos hangok; jó pontnak számít nálam).
A legerősebb harapású állatok közé számítódik a keselyűteknős. Az USÁ-ban a Missisipi völgyében és annak tágabb környezetében fordul elő. Zavaros vizű folyók és tavak, mocsaras területek lakója. A legnagyobb édesvízi fajok egyike. A felvétel érdekében a vizes tálba egy harminc centiméteres kárászt dobtunk ráharapás céljából, majd a védekező és egyben támadó hangját hallhatjuk.
A guanako háziasított változata a láma. Aligha felejthető könnyen a most következő felvétel.
Éjszakai portyázásunk következő eredménye ez a remekül sikerült hangfelvétel a mocsári hiúzról vagy más néven a mocsári macskáról. Az ő hangját vették át azok az emberek, akik valamilyen jó- vagy „okés” dologra a „vau” szóhasználattal erősítenek rá; ki nem állhatom.
A sivatagi hajó következik, a módosabb változat, a kétpúpú teve. Szabadon élő populációjából három Kelet-Kínában egy pedig a kínai-mongol határvidéken található. Bírja a mínusz harminc fokot, de a negyven fok meleget is. A táplálék- és vízhiányt is tolerálja. A homokvihartól és az erős széltől a zárható orrlyukak mellett a szőrös fül és a dupla szempillasor védi a tevét.
A két barna medve egy idősebb szürke farkassal osztozott a kifutón. A korláttól öt méterre egy úszásra is alkalmas vizesárok lett kialakítva. A medvék előszeretettel tanyáztak benne. Egy vaskosabb fatuskóval játszottak: mancsukkal lenyomták a víz alá vagy fogaikkal tépték.
Hullámos papagáj, nimfapapagáj, kacagó gerle és a szárnyalás tovaröpítő következménye...
Nincs jelentős hangrepertoárja a zöldszárnyú arának. Dél-Amerika madara. Eredeti élőhelyén a trópusi erdőkben él a párjával. Hossza kilencven centiméter, testtömege akár másfél kilogramm is lehet. Óvatos, gyors röptű madár.
A tengeri malacnak rendszertan szempontjából semmiféle köze nincs a disznóhoz, a nyulakhoz áll legközelebb. Egy kifejlett példány hossza elérheti a harminc centimétert, súlya pedig másfél kilogramm is lehet. Hallása kifinomult, 50-50 ezer kHz-n kommunikálnak egymással.
Mindig szívesen bemegyek a leopárdházba, az átütő szag ellenére is. A Föld egyik legjobban összerakott állatával találkozhatunk ott. Lépjünk be a szentélybe...
Észak-Európát kivéve a kontinens egész területén, Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein honos a zöldike. Erdei madár, jól viseli az ember közelségét. Hangadása változatos, repülés közben pergő „tyü-tyü-tyü”, a költési időszakban pedig a madarászok által „zsírozás”-nak nevezett „dzöíí”.
E kis karmosmajom legfeltűnőbb ismertetőjegye a nagy, lefelé hajló, fehér színű bajsza, amiről nevét is kapta: császárbajszú tamarin. Dél-Amerika a hazája. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap mozognak. Idejük jelentős részét táplálkozással, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik. Hangja magas, madárszerűen csiripelő.
Új-Zéland híres és egyben „hírhedt” madara a kea. Tartják róla utóbbit azért, mert az arra járó turistáktól magának néha elcsen egy-két szuvenírt. A sziget déli részének erdős és alpesi régióinak lakója. A világ egyetlen alpesi papagája. A kea képes logikai rejtvények megoldására, például tárgyak eltolására és elhúzására adott sorrendben, hogy így élelemhez jusson, illetve egy bizonyos cél elérése érdekében képes az együttműködésre.
Liszt-majmocska vagy gyapjasfejű tamarin: Kolumbia északi területén honos. Nevét a jellegzetes fehér, válláig leérő hajkoronájáról kapta, amely hasonlatos Liszt Ferencéhez. Aktív állatok. Három-kilenc tagú csoportokban él, amelyet egy monogám, társkapcsolatban élő párból, azok utódaiból és más csoportokból származó, még ivaréretlen egyedekből állnak.
Argentína, Bolívia, Brazília és Paraguay állata a matako. Száraz erdőkben és szavannákon él. Testhossza harmincöt-negyvenöt centiméter,farka hét-kilenc centiméter, testsúlya két-három kilogramm. A gyűrű a hát közepén elhelyezkedő megkeményedett bőrsáv, amely összenőtt az alatta húzódó puha, rugalmas bőrrel. A legtöbb állatnak három öve van, azonban vannak négy és öt gyűrűs példányok is. Veszély esetén a matakó úgy összegömbölyödik, hogy medence- és vállpáncélja (kiálló csontos lemezek) összeér. A fej- és a farokpáncél zárja a sárgadinnye méretű gömböt, s így védi az állat érzékeny, könnyen sebezhető hasát. A matakónak a mellső lábán 4 karma van. Az állat legfejlettebb érzéke a szaglása. Orrával találja meg a táplálékot a földön és a föld alatt. Látása és hallása viszonylag gyengén fejlett.
Zebra és rizspinty valamint repkedő galamb, meg beszédes látogatók
Nem kellett sokat „tojóznunk” a sziklapapagáj kalitkája előtt. Ausztrália déli és délkeleti részén él. Tengerparton, sziklás tengeri szigeteken, sós mocsaraknál és gyakran szeles parti dűnéknél található meg.
Etetéskor látogattuk meg az ormányos medvéket vagy más néven vörösorrú koáti. A mosómedvék családjába tartozik. Az erdős területeket lakja, egyaránt ügyesen mozog az altalajon és a fákon is; az éjszakát faágakon tölti. Tengerszint felett 2500 méteren is megtalálható. Gyakran felkeresi az emberi településeket, kukázás céljából. A nőstények növényevők, de a hímek kisebb rágcsálókat is zsákmányolnak.
A felvételen hallható lesz a távolban hisztis gyerek hangot utánzó fehérbóbitás kakadu rikácsolása.
Nem volt egyszerű kinyomozni a „kotyogó” hang tulajdonosát; az állatgondozók kupaktanácsa sietett a segítségünkre. Afrika madara a piroscsőrű tokó vagy más néven a vöröscsőrű tokó. Párban vagy kisebb csoportokban él. Rovarokkal táplálkozik. A hím a tojót sárral befalazza egy oduba a fiókák kiköltése idejére, és ezen keresztül táplálja őket. Fészekalja kettő-hét tojásból áll, melyen a tojó kotlik huszonnégy napig. A tojásokat két naponta tojja a tojó, a fiókák kétnapos eltéréssel kelnek ki, és ilyenkor a fészek oldalát megbontja a hím, a fióka kirepülése után pedig befalazza. Az utódok végleges kirepülési ideje még további harminckilenc-ötven nap.
A nagy szőröstatu vagy más néven a sörtés armadilló, éjjel is és nappal is aktív. Leginkább éjszaka mozog, de ha nem talált elég táplálékot, akkor nappal is folytatja a keresést. Többnyire egyedül vagy párosával jár. Az ásó, földlakó életmódot jelzik karmai, és lélegzőrendszere, ami lehetővé teszi, hogy a talaj részecskéi közül is belélegezzze a levegőt a részecskék beszippantása nélkül. Az ásás segít neki védekezni a hőmérséklet szélsőségei és a ragadozók ellen. Képes a legtöbb talajban ásni, bár a sziklás területektől tartózkodik. Inkább hegy-vagy domboldalba ás, mint sík területen. Életének nagy részét a magának ásott üregében tölti, amelyek az emberi településekhez közel is megtalálhatók.
Most pedig lépjünk be a látogatók által nem felkereshető térbe a segítségünkre lévő zoopedagógussal, Ildikóval.
Utolsónak a foltos hiénákhoz látogatunk el. Koromsötétben próbálkozunk, Ildikó közreműködésével. A hangmontázs részei: a rácshoz tartott húsra rákap majd nyalja a szája szélét; kisebb játszadozásba kezdenek; a fehérkezű gibbonok kifutójánál állva a távolban a megszólaló hiénák; az ugatáshoz hasonló hangja; ilyesféle a hiénakacagás.
Ui.: egyik éjszaka kikapcsolódásnak, a sétaút szélén álló olajoshordóba beletettem a felszerelt mikrofonállványt, amelyet kívülről elkezdett ütögetni Tamás barátom.